Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

ben a külsőnek gondos és tervszerű építése oly hatalmas megtartó, sőt hódító hatalmat képez. Olyan vidéken jártam mostanában, a hol tiszta kálvinista községek vannak, s csak itt-ott akad néhány római kath. család. Es mit csináltak itt a róm. kath. egyház vezető ós kiváló, egyházpolitikai érzékkel biró férfiai ? Egy vonalban, egymás után három kálvinista községben építettek az utolsó néhány óv alatt templomot, ós pedig egy községben, melynek 4000-nól több a református lakosa, s csak legfeljebb 40—50 benne róm. katholikus, — építtetett egy kanonok egy 60—70,000 frtos templomot; a másikban és harmadikban, bár a kálvinistasághoz képest elenyészőleg csekély a róm. katholikusok száma, mégis diszes templomokat emeltetett a püspök, vagy érsek, mert tudja azt, hogy a templom kapcsolja magához a híveket, és pedig sokkal inkább, mint ha egy iskolateremben, vagy magánházban, bármely szép és erőteljes formában hirdetjük is az istenigét. Legyen a hívek száma több vagy kevesebb, rájok nézve a templom az egyházhoz tartozás legerősebb kapcsa, mert azt mondják: ez a mienk, s ebben a y>mienh<tben van a rendkívüli erő. Nem mondom ós nem kivánom én azt, hogy minden 10—20 lélek számára templomot emeljünk, mert ismerem gyengeségünket; bár megtehetnők azt is ! De ismerek községeket, melyekben ezer számra élnek híveink, s mégsem történt és történik érdekükben semmi. Különösen Budapest környékén vannak ilyen községek, mint Rákosfalva, Erzsóbetfalva, Csepel, Szentmihály stb, melyekben híveink száma, beköltözés folytán folyton szaporodik bár, de saját erejükből sem most, sem a jövőben nem lesznek képesek templomot építeni soha, mert a legnagyobb részben vándor nép nem hajlandó nagy áldozatokra, a min nem is csodálkozhatunk. De ha volna templomuk, azt igyekeznénk fenn is tartani. Ha volna rendes papjuk, tudom, szívesen járulnának, szegénységükhöz képest, az egyház és pap fentartásához; — így pedig vallási ós egyházi tekintetben nagyrészt elzüllenek ; — templomot, papot és Istent nem ismernek, — s egyházunkra nézve ők maguk és gyermekeik is örökre elvesztek. Nem elég statisztikailag kimutatnunk, hogy évről-évre mennyit vesztünk, s nem elég veszteségünk felett jajveszékelnünk és siránkoznunk, hanem ott fogjunk a munkához, a hol arra a legsürgősebb és legégetőbb szükség van. Tanuljunk a római katholikusoktól, s építsünk és építtessünk templomot mindenütt, a hol azt híveink száma megérdemli és megköveteli, s adjunk nekik papot leikök gondozásara. Igyekezzünk lábunkat megvetni lehetőleg minden helyen s a többi munka önként következik. A római katholikusok, a fennebb említett egyik községben, a hol ők legkisebb számmal vannak, alighogy templomuk felépült, megtérítettek egy kálvinista fiatal embert és megtették harangozónak ; tehát nemcsak a misében adták neki az Úrnak testét, hanem gondoskodtak napi kenyeréről is. Most aztán édesgetik, csalogatják más községek római kath. híveit, hogy jöjjenek oda, vegyenek földet, házat, — hiszen van már szép templomuk is. — És az édesgetésnek, a dolog természeténél fogva, van is eredménye. Kigondolna mi közülünk ilyenre? De egy mégis gondolt, s ebben a szellemben munkálkodott : b. e. Szász Domokos erdélyi volt püspök, a ki nem várt a hívek kezdeményezésére, hanem ő maga megkezdte, be is fejezte a munkát, s megerősítette egyházkerületét. De hogyan, miből csinálhatnánk és folytathatnánk mi ilyen, egyházunkat megerősítő munkát és politikát? E kérdésre sem maradok adós a felelettel. Már más alkalommal is kifejeztem azon meggyőződésemet, a melyet tapasztalatból merítettem és nem a levegőből kaptam, hogy nem vagyunk mi olyan földhöz ragadt szegények, mint a milyeneknek mi magunkat kikiáltottuk és kiáltozzuk folytonosan. Vannak gazdag híveink, gyülekezeteink ; vannak tekintélyes alapjaink, de az a baj, hogy nem használjuk fel erőnket észszerűen,' hanem elforgácsoljuk, mintha egyenesen ronbolni és nem építeni akarnánk. A közalap, az államsegély, a Baldácsy-alapítvány olyan tőkét képviselnek, hogy azokkal, okosan használva, szorongó helyzetünkből egy pár év alatt kiemelkedhetnénk és megerősíthetnők gyenge, fejletlen, vagy ép a fejlődés, jobban mondva alakulás stádiumában levő egyházainkat. A kongrua a papok égető bajait megszüntette, tehát minden felhasználható fillért arra kellene fordítanunk, hogy híveinken is könnyítsünk; számukra, a hol arra szükség van, templomot építsünk, lelkészi állásokat szervezzünk, az adóterheket lejebb szállítsuk, — hogy igy híveink magok is látván, hogy az egyház igyekszik gondjokat felvenni, annál inkább ragaszkodjanak ahhoz s készek legyenek érte áldozatokat is hozni. Ha meglevő erőinket okosan felhasználjuk s felhasználva újabbakat is nyerünk ; — ha a külső építés mellett együtt halad a belső is: akkor nem féltem én anyaszentegyházunkat a leszoríttatástól. Erő volna mi bennünk, csak okosan használni tudnánk, — csak végét tud-