Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

keresztyén népek társadalmában is. Ott látjuk az egyik oldalon a kevés számú hatalmasokat, a kiké minden birtok, minden jog, minden szabadság, a másik oldalon ott látjuk a nagy sokaságú jogtalanokat, kik a hatalmasokéi, s emberszámba alig mennek. Mily egészen más a keresztyén társadalomnak a képe! Jézus minden emberben, még a legszegényebb, legalacsonyabb állású emberben is az Isten gyermekét látta, s minden emberben tisztelte és nagyrabecsülte a halhatatlan lelket, mely nem egyéb, mint egy szikra abból az erőből, mely a világ rendjében és törvényeiben nyilatkozik. Azért viseltetett mély részvéttel minden ember iránt, a szegény a nyomorult, a beteg iránt, s a hol csak tehette, jobb napokat készített neki. Leginkább sajnalta azokat, kikkel a társadalom mint söpredékkel bánt, a publikánusokat és bűnösöket, a védteleneket és kitaszítottakat, s azokon könyörült. Védőleg kiterjesztette karjait a gyermekek felett, kik közül évente százezreket kiszolgáltattak a halálnak, s azt mondá: A legkisebb, leggyengébb emberben is van egy isteni titok, egy halhatatlan lélek: tiszteld azt minden egyes gyermekben, mert a mit ezzel cselekszel, azt a világ kormányzójával cselekszed. S midőn tanítványai tőle azt kérdezték: miként bizonyíthatjuk be legjobban, hogy a te tanítványaid vagyunk? azt felelte: 'Menjetek el s keressétek fel a foglyokat, ruházzátok a mezíteleneket, tápláljátok az éhezőket, gyógyítsátok a betegeket; a mit ezekkel cselekesztek, én velem cselekszitek*. Ez az önzetlen szeretet, ez a sz. könyörület, ez szülte a keresztyen társadalmat. Ez a szeretet nem tűrte, hogy az ember barommá, árúcikké lealacsonyíttassék, s eltörölte a rabszolgaságot; ez nem tűrte, hogy a római cirkuszokban a nép gyönyörködtetésére az emberek, mint gladiátorok egymást a halálig marcangolják, s eltörölte e kegyetlen játékokat; ez tiltakozott a vad indianusoknak verebekkel való üldözése és kiirtása ellen, s megszüntette e vadságokat s proklamálta az ember örök. elidegeníthetetlen jogait, s azt az igazságot, hogy a vad ember is ember s emberi bánásmódban részesítendő. Ez a szeretet nem tűrte, hogy a nyomor, inség zugaiban évente százan, e/.eren őrizetlenül elzülljenek, s elment közéjök, hogy megmentse őket; ez a szeretet nem tűrte, hogy a szenvedők, betegek, ragályosok, kiknek tartózkodási helyeiket távolról kerülték az emberek, magokra hagyva elpusztuljanak, elveszszenek, hanem felkereste őket, hogy sorsukat enyhítse; ez a szeretet nem engedte meg, hogy a gonosztevők egyszerűen láb alól eltétessenek, hanem behatolt a börtönök celláiba, s ott megjavította őket; ez a szeretet elment a gályákra, s ott a gályarabokról a megbélyegző láncot leoldotta; ez a szeretet nem engedte meg, hogy az apátlan, anyátlan árvák az utcák szemetében elkallódjanak, hanem felszedte őket a piszokból s megmentette a társadalom számára. A keresztyén társadalomban ma már senki sem jogtalan ; mindenki egyenlő a törvény előtt, mindenki érvényesítheti magát, s a szegény iparosnak fia, miveltség, tudomány és lángeszével oda felküzdheti magút ma, a hova azelőtt csak az úgynevezett főnemesnek szülötte emelkedhetett. A társadalom védi az ember teste és élete biztonságát, oltalmazza becsületét es igazságát, gondoskodik szükségletei kielégítéséről, könnyíti a munka terhét, enyhíti szenvedéseit. A humanizmus intézetei, a lelencházak és gyermekmenhelyek, az árvaházak es népkonyhák, a vakok és némák intézetei, a kórházak és javító-intézetek, ezek mind a keresztyén szeretetnek vívmányai. A keresztyen társadalomban többé nem azt nevezzük nagynak, a kinek nyomdokán vérpatakok folynak, hanem azt, a kinek életéből az emberiségre minél több áldás fakad; a ki korlatokat vet a nyomornak, a ki gyógyítja a társadalom sebeit, emeli a népjólétet. íme a keresztyénségnek hatása a társadalmi élet mezején. * * * Igaz. t. hallgatóim, hogy még a keresztyén társadalom sem tökéletes, igaz, hogy még abban is van sok hiány, fogyatkozás és gyarlóság, s a keresztyénseg a föld népességének meg csak egy harmadát alkotja, s hogy még mindig nem jött el az egész világot átölelő istenországa. De ez a körülmény ne csúggeszszen el minket. Az emberiség egy nagy óriás, mely tovább él s épen azért lassabban fejlődik mint az egyes ember. A mi az egyes ember életében egy év, a mit az egyes egy év alatt végez, ahhoz az emberiségnek egy század nem eleg, sokszor egy évezred is kevés. Az emberiségben fel kell éledni Krisztus szellemének, hogy a Krisztus tökéletes képmása legyen. Ehhez idő kell, sok idő. Adjatok az emberiségnek 5, 10 ezer esztendőt a fejlődéshez és éréshez, s azutan látjátok, hogy mily dicső aratás fog bekövetkezni. Mai elmélkedésünk erősítsen minket abban a hitben, hogy a keresztyénség folytonosan halad magas célja, az isten orszagának megvalósítása felé. Amen. Csisko János, ev. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi apróságok. Néhány szó a »Los von Rom«-ról. — A berlini templomépítés. — Az amerikai egyházi lapok hanyatlása. — Az orosz csodatevőhely. Az osztrák birodalom egyes tartományaiban két éve megindult >Los von Rom« mozgalomról kétféle értesítés fekszik előttünk. Az egyik lehangoló, a másik reményt gerjesztő. A pesszimista hangulatú értesítés szerint az egész mozgalom szép csendesen elalszik. S nem is lehetett egyebet várni tőle, mivel nem vallási, lelkiismeretbeli szükségletből eredt, hanem a politikai viszonyok szülték. Egyszerűen csak visszahatása volt a még most sem tisztázott nyelvkérdésnek a németajkúak részéről, mint a lakosság vagyonosabb és értelmesebb felének, a szlávokra támaszkodó és ezekkel szövetkező r. katholikus papok ellen. Épen ezért e mozgalmat a vallásos elem hiánya miatt nagy Németországból is csak lanyhán támogattak. A másik ertesites szerint, melyet a >Chrtsthche Wdt*