Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

cimtí lap nyújt, a mozgalom egyre tart s tízezernél már jóval többen (16.000) szakadtak el Rómától. Ám a római katholikus lapok még 1000-re sem teszik a kitértek szá­mát. Nagyon nehéz e számadatok pontosságát ellenőrizni ; de ha megengedjük is, hogy a »Ghristliche Welt« adatai a valónál valamivel többet jeleznek: az is nagyon ért­hető, hogy a klerikális lapok mindenfélekép kevesbíteni igyekeznek a kitértek számát. A Chr. W. nagyon bizik a mozgalom sikerében. Mi is úgy véljük, hogy elég alap van a remények táplálására. De azt is nagyon szeretnők, ha e mozgalom minden politikai vonatkozástól meg­szabadulna s tisztán vallásos alapra helyezkednék. * * * A berlini egyházi lapok már régebb idő óta folyton hoznak cikkeket a felől, hogy nagy arányokban népesedő városukban a hivek számához képest kevés a templom. E fejtegetésekre mintegy válaszul legközelebb egy német laikus ember egyik lapban olyan megjegyzéseket közölt, melyek nem csupán helyi vonatkozásúak, hanem másutt is megszívlelendők és megfontolandók. Berlinben — úgy­mond — ezidő szerint nincs szükség új templomra, mert a meglevők sohasem szoknak megtelni. Van ott mindig annyi üres hely, hogy három-, sőt négvannyi em­ber is beférne még. Hanem igenis, legelső sorban a nép iránt érdeklődő, a néppel érintkező lelkészekre van égető szükség. A berlini papság nem igen törődik a hívekkel. Nem tartanak fon semmiféle összeköttetést az általuk oktatott és konfirmált szegényekkel. Elmondja, hogy egyik lelkipásztor megtagadta egy anyának, hogy az általa kon­firmált leányát eltemesse, mert azon a héten nem ő volt a soros! A cikkező jól ismervén Berlin szegényebb sorsú lakosait, egész biztosan állítja, hogy azok örömmel ven­nék a lelkipásztori látogatásokat és e tisztán humánus rokonszenv kimutatása hatalmas eszköz lenne a népben az egyház iránt, való szeretet íöiébresztésére. Hát ez igaz­ság, még pedig olyan, mely mindenütt igazság. A sziveket csak a szeretet által lehet megnyerni. Az egyháznak nincs megoldhatatlan problémája A siker titka saját kezében van. Ha kárt vall saját maga az oka. * * * Az amerikai vallásos lapokra nehéz idők járnak. A methodisták 15 hivatalos lapja közül csupán kettő kerülte el a deficitet. A többieken négy év alatt 108 ezer dollárt vesztett a nevezett egyház. S ha meggondoljuk, hogy ez a testületi szellemtől annyira áthatott egyházban is megtörténhetik: úgy ez világos jele, hogy oda át a vallásos lapoknak nehéz a helyzetük. S csakugyan, a kon­gregacionalisták, baptisták, episzkopálisok és univerzálisták egyidőre meg is szüntették lapjaik kiadását. Az unitá­riusok is csak nagy áldozattal tartják fon lapjukat. Hanem az már figyelemreméltó, hogy e körülménynek nem a ná­lunk sajnosan ismert vallásos közöny az oka, hanem egészen más valami. A sok közül leginkább az, hogy a napi lapok bőven tárgyalják az egyházi dolgokat. Például a New-York Times három, sürün nyomtatott oldalon számolt be a külmisszió egyetemes konferenciájáról. A másik ok meg, hogy a felekezetiség nagyon alább hagyott. A nem az egyes felekezetek érdekét, hanem általában a keresztyén vallás ügyét szolgáló lapok számtalan példány­ban forognak közkézen. Ismét másik oka, hogy azoknak a különböző érdekeknek, melyeknek a régi egyházi lapok egy-egy hasábot szenteltek, külön szaklapjaik támadtak, melyekben a lelkész, a farmer, a családanya stb. bőven megtalálja azt, a mire szüksége van. * * * Végielenül szomorú dolog, mikor a magukat keresz­tyéneknek nevező emberekben a vallásos hitet és buz­galmat csodás jelenésekkel, menyből aláhullt képekkel stb. lehet ébren tartani. Mert egyik oldalon határtalan tudat­lanság, babonás hiszékenység, a másik oldalon meg a hiszékenységet kizsákmányoló kapzsiság áll rendesen. Hogy a kapzsiság mire nem vetemedhetik, kitűnik az itt elmon­dandó történetben. Oroszországban, közel Nisni Novgo­rodhoz, van egy csodatévő forrás, mely már eddig is kiszámíthatatlan hasznot hajtott a mellette lévő zárdának. Már századok óta bucsujáróhely volt, de hírneve az utóbbi időkben megfogyatkozott. Ezen tehát segíteni kellett. Az idén, hogy a tavasz beköszöntött, a tenyészet mindenütt megindult, a befagyott vizek kiengedtek, csak ennek a forrásnak a vize nem. Végre is a barátok elhatározták, hogy a jeget kivágják. De im, csodák-csodája,1 a mint egy jókora darab jeget kivágtak, abban szép füstölő esz­közök, ezüst gyertyatartók, lámpák jegecedett képei tűn­tek fel. A jégdarabot próbálták megolvasztani: de nem lehetett — Nyomtalanul eltűnt s vele együtt eltűntek >az isteni kegyelem csodálatos nyilvánulásai* is. Majd tovább kutattak. Ujabb jégdarabok kivágása után láttak egy toronyformát, egy harangot, egy keresztel, a fogoly Krisztust ábrázoló képet és előtte az imádkozó Máriát. Ezzel aztán a forrás hírneve újra visszaszereztetett. A zarándokok ezrei özönlenek Yepisanowba a birodalom minden részéből. De a szent zsinat tagjai többé-kevésbé kétkednek a csodaesemény fölött;sőt egy föl is említette, hogy I. Miklós cárnak volna egy ukáza, mely több szegény zárda meltett égből aláhullott szent kép miatt adatott ki és igy hangzik: ^Elrendelem, hogy többé ikonok ne találtassanak.* Htn! a cár nagy úr, sokat elrendelhet s milyen baj lenne ezeknek a szegény barátoknak, ha a mostani cár azt is elrendelné, a mit Isten akar: »Legyen világosság.* A Chr. W. után. —a—s.

Next

/
Thumbnails
Contents