Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

félelmetlenül járunk; ez kötötte össze a legtávolabbi országokat vassínekkel, melyeken a gőz és villámos kocsik száguldanak; ez feszítette a földkörüli drótokat, melyek az ember beszédet, lelkének gondolatait néhány másodperc alatt a föld egyik végétől a másikra röpítik; ez fúrt át hegyeket, hogy a nemzeteket egymáshoz közelebb hozza. Ez a munkakedv vette szolgálatába a villamosságot, a delejességet, a napsugarat, a gőzerőt, hogy az emberi jólétet és kényelmet elősegítse. Ez tette a kőszenet, a vasat, a vizet, a gyapotot a népjólét forrásaivá, melyekből a nemzetek gazdagságukat merítik. Ez fokozta a föld termőképességét, szaporította az élelmi cikkeket, felhalmozta világszerte a javaknak gazdagságát, tette könnyebbé az életet. Ennek a munkakedvnek köszönjük, hogy korunkban a szegénység, a nyomor, az éhínség réme nem lép fel oly gyakran, nem pusztít oly ijesztően, mint a régi időben, vagy mint a nem keresztyén népek közölt még napjainkban is; ennek köszönjük, hogy korunkban minden társadalmi osztályban az emberek jobban élnek és laknak, jobban táplálkoznak és ruházkodnak mint hajdan. íme a keresztyénségnek a hatása az anyagi élet mezején! * * * Ép oly csodálatos és bámulatos a keresztyénségnek a hatása a tudomány terén. A nem keresztyén népek gondolkodását jellemzi Omer kalifának tette, ki az alexandriai könyvtárt felgyújtotta és porrá égette és azt mondá: »Minden könyv és tudomány haszontalan vagy ártalmas; mert vagy azt tartalmazza, a mit a Kórán, s akkor felesleges, vagv mást, s akkor kárbozatos*. E gondolkodásnak tulajdonítandó, hogy a nem keresztyén népek nem haladtak, hanem mozdulatlanul állva maradtak. Nem igy a keresztyénség. Jézus szava: »Keressétek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket ;< és Pál apostol szava: »Mindeneket megvizsgáljatok, s a mi jó, azt megtartsátok*, és ama másik szava: »A lélek mindent kinyomoz, még az Isten mélységeit is* — felköltötték az emberekben a tudásvágyat, azt a belső ösztönt és hajlamot, a mely egyszer életre költve, többé nem engedte magát elnyomni és megfékezni; azt az ismeretszomjat, mely többé nem tér nyugalomra, hanem vizsgál, kutat, fürkész, mig kielégítést nem talál. Ez a tudásvágy és ismeretszomj behatolt azután a magasságba és mélységbe, a tér és idő távolságába, az élő és élettelen lények belsejébe, egyszóval vizsgálódása tárgyává tette az egész környező világot. Behatolt a végtelen égürbe, megfigyelte az ott száguldó napot és csillagok milliárdjait; és az égitestek óceánjában felfedezet e a harmonikus összhangot, rendet, mely bámulatba ejt. Behatolt a föld mélységébe és itt talált erőket, melyek határozott törvények szerint működnek. Felkutatta az azelőtt hozzáférhetetlen földrészeket és itt ugyanazon törvények nyomaira akadt. Behatolt a régmúlt időkbe; tanulmányozta a rég letűnt népek életét, viszontagságait, s itt mindenütt erkölcsi törvényeket fedezett fel, melyek a népek életében érvényesültek, melyeket senki büntetlenül át nem hághat, melyeknek legkisebb mngsértését keserű boszuállás követte mindig. Megleste az élettelen dolgok természetét, az élőlények mivoltát; az emberek szellemi életét, a nagy gondolkodók és elmék szellemi megnyilatkozásait, . . . s mindenütt, a hova tekintett és figyelt : egy örökkévaló, gondolkodó szellemnek nyomaira talált, ki törvényei által beszél hozzánk; mindenütt egy bölcs akaratot látott, mely a világ rendjében kinyilatkoztatja magát; az egész mindenségből egy örök bölcseséget, örök szeretetet látott kisugárzani és fényleni, mely mindent, a mit ránk bocsát, eszközzé változtat, melylyel minket, a megtérésre, türelemre, önismeretre és tökéletesbülésre serkent. Ez a tudásvágy és ismeretszomj leplezte le előttünk a természet titkait, fejtette meg a viiág talányait, ismertette meg velünk a tünemények okait; annak köszönjük azt, hogy most oly világban élünk, hol többé nem ijesztenek kisértetek, nem gyötörnek rémek, hol biztosnak érezzük magunkat a világ rendjének es törvényeinek oltalmában. E tudásvágy és ismeretszomj szülte a tudományokat, melyeket a csillagászat, természettudományok, törtenelem, földrajz, bölcsészet, számtan, nyelvészet neve alatf

ismerünk. És a mai társadalom ma már ezek nélkül nem élhet. Azért taníttatja ezeket népiskoláiban, középiskoláiban, egyetemein; ezért létesít közmívelődési egyesületeket és könyvtárakat, ád ki folyóiratokat, újságokat, hogy a tudomány kincseihez mindenki hozzáférhessen, s ma már nincs gyermek, s volna bár a legszegényebb napszámosé, a ki ki volna zárva az iskoláztatás jótéteményéből. Imé a keresztyénségnek hatása a a tudomány terén! Hol van a nem keresztyén népek között csak egy is, a mely a keresztyénségnek itt nyomába léphetne?! S ha találkozik is itt-ott a távol keleten egyegy, mely az újabb időben előrehaladott és tetteivel a civilizált világ figyelmét magára vonta, ezt az előhaladottságot azon fiainak köszöni, kik keresztyén iskolában tanultak. * * * Lássuk végre a keresztyénségnek hatását a társadalmi élet mezején. Vannak a nem keresztyén népek között is egyesek, a kik a társadalmi állapotok megjavítására törekesznek. Ezen népek között első helyen állanak a Buddha vallásnak a követői. Buddha eltörölte a társadalmi előjogokat, tanította az emberek egyenlőségét, hirdette a felebaráti szeretetet, megparancsolta a nyomor enyhítését. Főtörvénye az: »Ne bánts senkit!* S ezt e parancsolatot: ne ölj! kiterjesztette az állatokra is. És a buddhisták az állatok iránti részvétből állítanak állatmenhelyeket, féregazilumokat és azokba a helyiségekbe, hol a férgek tanyáznak, beküldenek embereket, kik vérökkel ez éhező férgeket táplálják. De a szenvedő embernek, ki gyötrelmei miatt panaszkodik, azt mondjak: »Türj, szenvedj, ne kívánj, ne akarj semmit; majd, ha meghaltál és kötelességedet megtetted, bejutsz a nirvánába, hol megszűnnek minden fájdalmaid.* De ez a buddhista elv: »Ne bánts senkit, tűrj, szenvedj, ne kivánj semmit* — bizony a társadalmat nem javítja meg. Es ezt látjuk a többi nem