Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

TÁRCA. A keresztyénség hatása a világra. II. Beszéd. II. Kor. 5-17: »A régiek elmultak, ime mindenek megújultak*. Kedves hallgatóim! A legújabb népszámlálás szerint a föld népessége kiteszen 1400 milliót. Ebből esik a keresztyénségre körülbelül 400 millió, a mohammedán népekre 200 millió, a Hudaha vallásának követőire 600 millió es a többi pogány vallásokra 200 millió. Ez adatokból látható, hogy a keresztyénség a föld népességének még csak egyharmadát sem képezi. És mégis a keresztyénség nagy kisebbsége dacára viszi a vezérszerepet a népek között; a keresztyénség gyakorol fölényt a világ fölött; a keresztyénség polgáriasodása, tudománya, társadalmi erkölcse uralkodik az emberiség fölött. Honnan e különös jelenség, a kisebbségnek e fölénye a nagy többség felett? Véletlen ez talán, vagy csak látszat csupán ? Sem véletlen, sem látszat, mert ez történelmi tény, s ennek megvan a maga oka. A nem keresztyén népeknek is voltak nagy tanítóik, kiváló bölcseik, himagasló vallásalapítóik. Egy Confucse, egy Buddha, egy Mohammed, mind rendkívüli egyéniségek voltak, kik korszakot alkottak, kik évezredekre kiható müveket létesítettek, kiknek tanaik, rendeleteik, utasításaik még ma is a népek millióinak szabályul, zsinór-mértékül szolgálnak. Ők is tanítottak népeiknek erényeket, ők is ébresztették bennok jó tulajdonságokat; de ezek a népek mindazáltal messze elmaradtak a keresztyénség mögött. Mi okozta e népeknek elmaradását? Az, hogy ama vallásalapítóknak tanaik, rendeleteik, utasításaik, mindmegannyi bilincsekké, békókká, korlátokká lettek, melyek e népek fejlődését, haladását megakasztották. Confucius az által, hogy az ősi szokásokhoz való vak ragaszkodást főerénynek mondotta, népének az idegen nemzetek befolyásától való elzárkózását eszközölte, miáltal népéből a haladás eszméjét, a tökéletesedés vágyát kiölte. Buddha az által, hogy az Isten eszméjét nem ismerte s népének nem tanította az Istennel valő hasonlatosságra való törekvest, népéből kiirtotta az eszményi törekvést, az erkölcs, fejlődést ; népét tunya lágyságúvá, szenvedőleges természetűvé, béna akaratává tette, s mozdulatlanságra kárhoztatta. Mohammed pedig az által, hogy a végnélküli tökéletesedést, az Istenhez való emelkedés eszméjét nem tanította, nem hirdette, hanem a fátum, a változhatatlan végzet előtt való megadást tanította, vallását megújhodásra, elöhaladásra képtelenné tette. A keresztyénség az egyedüli vallás, mely az emberiség fejlődését, haladását, tökéletesbülését biztosítja. Ez vitte az emberiséget a polgáriasodás, tudomány és tarsadalmi erkölcs azon magaslataira, a hol a keresztyén világ jelenleg áll. S mivel vívta ki a keresztyén világ ez eredményeket? E vallás alapítója, a Krisztus, nem úgy tett, mint a többi vallasok alapítói; ő nem hirdetett tanokat, nem osztott rendeleteket, nem irt törvényeket, hanem új életet ébresztett követőiben; életet, mely ezeken ez alapelveken nyugszik: »Munkálkodjál mig nappal vagyon; keresd az igazságot, s az igazság szabadda tesz; légy tökéletes, mint a te mennyei atyád tökéletes; s szeresd felebarátodat, mint tenmagadat*. Ennek a keresztyén életnek az ereje, ennek a jézusi vallásnak a hatása az, mely amaz eredményeket kivívta. Az eredményekre tekintve mondjuk az apostollal: »A régiek elmultak, ime mindenek megújultak«• A keresztyénségnek a hatása lévén ez évi beszedeimnek alapgondolata, a mult vasárnapon beszéltem e hatásról az egyes emberek eletében; ma szólani fogok a keresztyénségnek hatásáról a nagy világban, még pedig : 1. az anyagi világban ; 2. a tudomány terén; és 3. a társadalmi élei mezején. * * * A keresztyénségnek hatását észleljük először az anyagi világban, a munka mezején. Mi ébresztette fel a világban a munkakedvet, mi szentelte és dicsőitette meg a munkát, mely az ó-korban mint rabszolgafoglalkozás, lenézett, megvetett volt ? A keresztyénség. A nemkeresztyén nepeknél a munka még napjainkban is lenézett. Egy szellemes mohammedan még napjainkban is azt mondá: »ti keresztyének folytonos nyugtalanságtól gyötörtettek, titeket lázas mohóság jellemez, mohóság, melylyel mindent megváltoztatni. mindent megjavítani akartok. Mennyivel szebb a mi életünk ! Mi csendes nyugalomban élünk és ezt a mi nyugalmunkat nem engedjük megzavartatni semmi által. Ez a nyugalom, ez a mi legdrágább, legjobb kincsünk, melyet semmi áron sem cserélnénk fel a ti lázas, izgatott nyugtalanságtokkab. A mohammedán, ha embertársának háza ég, földjét az ár mossa, ha embertársa hajótörést szenved, azt mondja : ez fátum! ez végzet! és karjait ölbe rakva tétlen marad. Ez a nyugalom, mely a legnagyobb társadalmi bajokat, visszásságokat tétlenül nézi, ez a világot nem változtatta, nem javította volna meg. Nem igy a keresztyénség. Jézus szava: »Munkálkodjunk, mig nappal vagyon, mert eljö az éjszaka, midőn senkisem munkálkodhatik*, és Pál Apostolnak szava: »A szorgalomban ne legyetek restelkedők* — felköltötték azt az életet, azt a munkásságot, mely az anyagi világban csodákat mívelt. Ez a munkakedv vezette a középkori szerzeteseket az őserdőkbe s megritkíttatta velők azokat; ez hatolt be a mocsaras vidékekre s kiszárította ezeket termékeny földekké; ez hatolt be a sivatag pusztákba s átalakította azokat virágos kertekké; ez a munkakedv épített rengeteg városokat, azokban széles, merész utcákat, szebbnél szebb palotákat, égfelé törő tornyokat, kupolákat; ez virágoztatta fel az ipart, fejlesztette és élénkítette a kereskedelmet; ez szülte azt a lázas tevékenységet, azt a pezsgő nyüzsgést, melyei ma az élet minden mezején lálunk és csodálunk. Ez a munkakedv hidalta át a tengereket, melyeknek vegtelen síkján most