Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

PIvOTESTÁN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség-: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiaritf-Iiivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza , hová az elöfiz. éa hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulaidonos SZŐTS FARKAS. HOR] Kiadja: ;YÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik miuüeu vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 9 kor.; egész évre : 18 korona. Eijyes szám ára 40 jil. Protestáns nőnevelés. A pesti ref. egyházmegye legutóbbi értekezlete, egyébb bölcs határozatai közt kimondotta egy egyházmegyei leánynevelő-intézet felállításának szükségét is és felhívni határozta az egyházmegyei közgyűlést e kérdés minél előbb leendő napirendre tűzésére. Bölcs dolgot cselekedett ezzel az értekezlet, mert meggyőződésem szerint, egyházunk nagy bajainak orvoslása szempontjából alig van fontosabb valami, mint az igazi, evangéliumi alapon álló protestáns nőképzés. Ezt a nagyfontosságú, mondhatnám: életkérdést elaludni hagynunk nem szabad. Rajta kell lennünk teljes erővel, hogy minél előbb megoldassék. Többen, több helyen hangoztatják már a protestáns nőnevelés szükségességét. Örömmel látjuk azt is, hogy az utóbbi néhány év alatt megindult a tényleges munka is a prot. leánynevelő intézetek felállítása körül ; de ez a nagyfontosságú dolog még mindig nem foglalkoztat bennünket úgy, a mint megérdemelné s a mint kellene. Epen azért, had szóljunk róla újból és újból, mindaddig, míg egyetemes meggyőződésünkké nem válik annak feltétlen és sürgős szükségessége. Nagyfontosságú, sőt épen életkérdésnek mondottam az igaz, evangéliumi alapon álló protestáns nőnevelést, — s valóban az is az. Magyar protestáns egyházunk kezdettől fogva fáklyavivője volt a felvilágosodásnak és a nemzeti és tudományos kultúrának. Előttünk, mai epigonok előtt szinte felfoghatatlan az a buzgóság és áldozatkészség, a melylyel boldog emlékezetű protestáns őseink egymásután s minden csak valamire való gyülekezetben is állították fel az alsóbb és felsőbb iskolákat. Az ő buzgóságuknak és áldozatkészségüknek köszönhetjük, hogy ma élünk ; mert az általuk megteremtett iskolák nemcsak a tudományokat ápolták és a felvilágosodást terjesztették, hanem, s főként az egyháznak drága veteményes kertjei is valának, a melyeknek gondosan ápolt csemetéiből erős és törhetetlen oszlopok fejlődtek, s hithűségökben, egyházszeretetökben, áldozatkészségükben gazdag gyümölcsözéssel fizették meg a reájok fordított odaadó gondoskodást. A régi idők divatja szerint azonban ez a gondoskodás csak a fiúgyermekekre terjedt ki. A leányok külön nevelésére nem volt akkor szükség; legjobb nevelő-intézetök volt azoknak a buzgó protestáns család és leggondosabb nevelőmesterök a buzgó protestáns anya. Jó volt ez akkor így; külön protestáns nőképzés nélkül is százezrei nőttek fel a hithű és áldozatkész protestáns leányoknak, a kik anyákká levén, tovább folytatták gyermekeik evangéliumi nevelésének magasztos munkáját. Jó volt ez így akkor; jó volna ma is, ha így volna, — akkor nem kellene most a külön protestáns nőnevelést oly komolyan sürgetnünk. Csakhogy az idők azóta igen nagyot változtak. Az ősök által megfundált fiú-iskolák még állanak; de fájdalom, már nem csupán a saját áldozataink mellett, hanem sokat veszítve autonómiájukból és még többet, csaknem mindent veszítve régi »egyházi veteményes kert« jellegükből. S a mi a legszomorúbb, az iskola mellett ma már nem áll, mint alapvető, segítő és felügyelő: a buzgó protestáns család és a buzgó protestáns anya; pedig e kettő nélkül az iskolákra költött minden áldozataink csak hiábavaló pénzfecsérlések. Buzgó protestáns családokat s buzgó protestáns anyákat kell teremtenünk azért újból, ha egyházunk régi virágzását vissza akarjuk szerezni. Fiakat, leányokat kell nevelnünk, a kik egykor családot alapítva, evangéliumi buzgóságukkal megvethessék a jövendő felvirágzás alapját. Mély, gyökeres reformra volna szükség <% végből fiú-iskoláinkban is, hogy visszaadjuk azok régi igazi protestáns, vallásos és egyházias 69