Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

régebben a vallás volt az iskolák főtárgva. De az iskolák ma mar nem vallásos intézmények. A vallas tanitasa nem középpontja az oktatásnak. Sőt a családi, társadalmi és egyházi nevelésnek sem alapja. Ez okból tudni szeretné, hogy mai napság a hívekben a vallásos érzület áll-e azon a ponton, mint száz évvel ezelőtt? A tanításban az legyen a főtörekvés, hogy minél kevesebbet, de minél jobban tanítsunk, s hogy a tanító nyerje meg a tanuló lelkét, mit úgy lehet elérni, ha a tanítás lélektani alapon történik. Nem marad érintetlenül érdekesebbnél érdekesebb eszmék fejtegetése kapcsan az a kérdés sem : miért üresek a templomok? S miután az igazi vallásos nevelésről s a felekezeti türelmetlenségről elmélkedik, bátran és következetesen kimondja, hogy a Krisztus egyházát mindig azok sodorták harcba, a kiknek félteni valójuk volt. Ez pedig áldásos eredményre soha sem vezetett. A közbe-közbe is sűrű helyeslésekkel és éljenzésekkel kisért beszéd midőn a végére ért, a lelkes ováció alig akart megszűnni s időbe mult, mig Künn Géza gróf elnök alkalmat vehetett, hogy elismeréssel adózzék a tudósnak és tanárnak élvezetes és sok tanulsággal járó felolvasásáért. Az értekezlet érzelmének dr. Bartók György püspök adott kifejezést eme szavakban : Pengem azok a benyomások, melyek e percben lelkemet uralják, arra ösztönöznek, hogy a legőszintébb és a legmelegebb köszönetemnek adjak kifejezést. Mert megnyilatkozva láttam, a mi a protestantizmusnak legmagasabb ideálja: a hit és a tudomány, az érzelem melegsége és a gondolat világossága egyesült ebben az értekezésben, mely most csodálatomnak tárgya. Itt az értekezlet szine előtt azon meggyőződésemet nyilvánítom, hogy ez a felolvasás a mai protestáns irodalom gyöngye, mely a müveit német nemzet e nemű irodalmában is első helyen állana. — Azt hiszem, hogy az egész egyházkerület minden községében fogják olvasni s gyermekeink az iskolákban fogják tanulni. Ha semmi egyebet nem tettünk volna, csak ezzel a felolvasással is elég lett volna téve az értekezletnek. Arra kéri a jelenlevő lelkipásztorokat: ne engedjék ezt a benyomást elmúlni, hanem csatlakozzanak ehhez az érzelemhez és ehhez a gondolathoz. Igen tisztelt barátom, még egyszer forrón köszönöm a gyönyörű felolvasást.— Nagy Károly theol. tanár méltónak tartja, hogy ezt a felolvasást az idegen felekezetbeliek is és általában mindazok elolvassák, a kik előtt a hamisítatlan igazság még ér valamit. Javasolja, hogy a választmány külön füzetben annyi példányban nyomassa ki, a mennyi erre nézve szükséges. Buday Elek deési tanító azon örömének ad kifejezést, hogy az egyházkerületben és ezen értekezleten mint csillagokat látja tündökölni azokat, a kik az ő tanuló korában az enyedi kollégium jelesei valának. Sándor József szintén a köszönök mellé áll s egyszersmind indítványozza, hogy a felolvasásban foglalt javaslatok adassanak ki a theol. fakultás tanári karának megvalósítás, illetőleg véleményezés céljából. Elfogadtatik. Váró Ferenc mélyen meghatott erzelmekkel köszöni meg az érdemén felül jött elismerésekel ; ő a maga részéről ily nagy hatásra távolról sem számított. Ezt annak tulajdonítja, hogy a felolvasásában foglalt igazságok megtaláltak az utat és a visszhangot a hallgatók szivében. Egy kis szünet után Bedőházi János m-vásárhelyi tanár tartolt lelkes felolvasást a »Hit és tudomány« címe alatt. Fejtegetéseit azon kezdte, hogy az ember az igazságra van teremtve. Az igazságot kutatja mind az egyházi, nnnd a profán tudomány. De nem fogjuk megtudni soha. Kell-e ezért csüggedni ? Kell-e különbséget tenni a vallas és tudomány között ? E kettős kérdést vezeti le érdekesebbnél érdekesebb példák felhozásával, s a végén kimutatja, hogy a vallás és tudomány egymással harmoniku-. egysegben állanak, egy forrásból: az igazság utáni szomjuhozásból fakadnak. Ezen elv érvényesülésének áll szolgálatában a protestantizmus, mely épen azért oly szikla-fundamentumra építi az egyházat, melyet a Krisztus vetett meg. — Az éljenzésekkel fogadott, igen szép felolvasásért elnök köszönetét nyilvánítva. Deési Gyula esperes felszólalására felolvasó érdemét jegyzőkönyvileg méltatni és a felolvasást kinyomatni határozta el az értekezlet. f

c Végül Bodor Géza, felsö-csernátoni lelkész és esperes, az erdélyi egyházkerületben eddig megalakult Papi Értekezletek állapotáról és működéséről tartott egy nagy gonddal, sok utánjárással es fáradsággal kidolgozott, tanulságos beszámolót, melyből mint hü tükörből lehetett meglátni, egyfelől, hogy minő thémákról értekeztek, minő tárgyakról tartottak eszmecseréket az egyes körök ; másfelől, hogy minő tanulságok és eredmények vonhatók ki jövőre, illetve az ezutáni feladatokra nézve. Elnök megköszöni és az Évkönyvben megjelenik. Az időnek mar két óra elmultával is a jó délutánba való belenyúlása miatt Nayy Károly theol. tanárnak »A protestantizmus mai jelentősége* c., valamint S:ász Bela püspöki titkárnak jelzett felolvasása elnöki enunciáció következtében ezúttal elmaradt. S miután még a gyűjtőívek s az évkönyvre vonatkozó intézkedések is megtélettek, elnök a jól kezdett munka örömével s a jól folytatásnak reményével zárja be a már megalakult egyházi értekezletet, — Istentől áldást kívánván a munkás tagokra és tényezőkre. A szép berekesztő szavakat dr. Bartók György püspök viszonozta az elnökre, s éljsnzésektöl kisérve köszönte a nagytudományú, mély vallásos érzelmű s ritka buzgalmú és áldozatkészségű világi főúrnak, értekezletünk kimagasló elnökének, egyházunk iránt ez alkalommal is tanúsított lelkes tevékenykedéseit, — a kihez adjon az Isten minél több hasonló buzgó tagoi ' Benke István, ev. ref. főgimnáziumi tanár. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Anglia és a pápás sajtó. — Az anglikán egyházi válság. — Uj fordulat a kvekerizmusban. — A skót presbiteri egyházak egyesülése. A sok oldalú Róma praktikái közé tartozik, hogy a hatalmas angol nemzetet becézgelés által megnyerje; de azért alkalomadtán kirohanásoktól sem kiméli meg, hogy ellenök ingerelje a kontinentális népeket. Ismert dolog, hogy a búr háború megkezdése óta a vatikán organuma, az Osservatorc Bomano vezette az angol ellenes kampányt. Az is nagyon valószínű, hogy nem az eretnek búrok iránt vaió lúlságos rokonszenvből, hanem inkább az angol nép géniusza ellen való ösztönszerű gyűlöletbe)'. Az angol-szászok teljes polgári- és vallás-szabadsága az, a mit a Vatikán be nem vehet, a mivel kibékülni soha sem tud. Mert ezek az ultramontani/.mus leghatásosabb ellenségei. Legalább a >béke-pápa« 18K8-ban így irt a toursi érsekhez: »Bizonvára tűrhetetlen dolog, hogy a magukat katholikusoknak nevező laikusok nem álallanak jogot formálni arra, hogy mindenki felöl Íteletei mondjanak, még a püspököket sem véve ki. Azt képzelik, sza-