Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
századot; idézhetnének a nagy gondolkodók vagy a lánglelkű költők müveiből, a kis Homér és Plátó óta sok fölséges és megragadó gondolatot hagytak az utókorra, s a kiknek munkái szintén egy részét teszik az emberiség örökségének. Nem akarom ezt elvitatni; sőt meg is említettem az előbb. Igen, a Krisztuséin kivül még más szavak is tudtak hatást, bámulatot, lelkesedést kelteni ; más szavakat is megment a feledéstől az utókor hálás emlékezete. A lángész kiváltsága az, hogy minden művét a nagyságnak és az igazságnak oly maradandó vonásaival tudja felruházni, melyek túlélik saját korának bámulatát. De a Jézus Krisztus tanításának még más tulajdonsága is van. Halhatatlan és változhatatlan az, nemcsak az időtartamban, hanem a hatás természetében is, melyet gyakorol. Íme egy tan, mely minden időben és minden nemzetnél, a hova behatol, meghódítja és rabul ejti az emberi lelkiismeretet. Nem azt mondom, hogy egyetlen népnek vagy népfajnak lelkiismeretét (mert akkor Mohamed vallása, melynek alávetik magukat az arabok, vagy Buddháé, mely a távol kelet népe fölött uralkodik, fölérne vele); hanem úgy Sem, mint Japhet utódainak, szláv, szász, germán és gall fajoknak lelkiismeretét egyaránt; annyira, hogy mind e népfajok közt ezer és ezer lélek akad, a ki Krisztust hallgatva így szól, mint a hogy bizonyára ti is gyakran szóltatok: »Soha ember így nem beszélt, mint ez«. Ezer meg ezer lélek hajlik meg e csudálatos hatalom előtt, melyet megérzett a néptömeg, mikor először hallotta a Krisztust. Honnét ered ez a halhatatlan, örök hatalom ? Ha gondolkoztok fölötte, megtaláljátok a magyarázatot abban, hogy a Krisztus tana a legvallásosabb, mely valaha létezett. Megmagyarázom, mit értek ez alatt. A valódi vallásnak hivatása az. hogy megállapítsa a kettős viszonyt, melynek Isten és ember, továbbá ember és ember közt fönn kell állania. Nos hát, mi a Jézus Krisztus összes tanításainak alapja, ha nem épen ez? Mire céloz az egész tanítás, ha nem arra, hogy megmutassa: milyennek kell lenni ennek a viszonynak; miként törte azt szét a bün, s miként kell annak ismét helyreállíttatnia a bocsánat által Isten részéről, s a hit által az ember részéről, s végre, hogy valósulhat az meg az életben, az igazság és a könyörület által ? íme, ez Jézus beszédének lényege, kezdve a hegyi beszéden; ez az alapja bámulatos példázatainak, rövid és tartalmas mondásainak, bizalmas beszélgetéseinek azokkal, a kik hozzáfordulnak. És mindez, el kell ismernünk, örökkévaló, mint az igazság. Mit tudnátok rajta változtatni mai kor gyermekei ? Talán azt a fogalmat, melyet .lézus nekünk az Atyáról nyújt? Oh jól tudom, hogy ma, a XIX. század alkonyán, az emberek szeretik megtagadni az Istent ; az atheizmus ma nagyon népszerű s azokra, kik azt vallják, hitük szerint, a szellemi felsőbbség bélyegét nyomja. Jól tudom, hogy a tudomány nevében ma egy uj genesist állítanak föl (mely különben azonos az Epikuréval), a mely a mi régi fogalmainkat a világ és az emberiség eredetéről mind meg akarja semmisíteni. Kezdetben. így mondják, csak parányok voltak, s ezek a parányok örökös mozgásban kavarogtak : majd ez a mozgás rendszeressé vált, s aztán, sok millió század múlva, az anyag rendeződött, s ismét sok millió század után az anyag, a maga számtalan formálódásai után szülte az életet, s ez az élet, mely eleinte tisztán növényi természetű volt, ismét sok század múlva önkényt és magától öntudatossá vált. Az öntudat szülte az értelmet, az értelem ismét az erkölcsi érzéket: következéskép tehát az élettelen parányok s a Krisztusban megjelent tökéletes szentség közt csak a fejlődő anyagnak egyszerű előhaladása van. Fogadja el a ki akarja ezt a csudálatos genesist, melynek én bennem minden, kezdve az okszerűség törvényén, ellentmond. Értse meg, a ki tudja, hogy hogy hozta létre a semmi a mindent ? hogy adta az anyag saját magának a legbámulatosabb fejlődést? hogy termett a khaószból a törvény, a semmiségből az élet ? és hogy lehet a kötelesség a maga legmagasztosabb kifejezésében csupán a parányok véletlen összetalálkozásának végső eredménye ?! Majd ha az ember, megtérve e téves tanokból, a világ előállását is szellemi forrásokra fogja visszavezetni; majd ha elismeri, hogy a semmiből nem támadhatott élet, — az űrből a mindenség; mert mindennek, a mi eredményekben mutatkozik, okának is kell lennie; — majd ha az ember azokból az eredményekből, melyeket világnak, hatalomnak, bölcseségnek nevezünk, ama természetes következtetésre jut, hogy mind ennek egy hatalmas és bölcs okozójának is kell lennie; — majd ha az ember, megértve saját lelkiismerete és akarata szavát, épen ilyen természetes következtetés folytán fölemelkedik a Teremtőhöz, a ki parancsol és igazgat; majd ha az ember megtalálja Istent: találhat-e nagyobb, jobb, igazabb, szentebb, szeretőbb Istent a Jézus Krisztus Istenénél ? Mi avult el tehát a Jézus Krisztus tanításaiban ? Mi van túlszárnyalva ? Az evangélium erkölcstana talán ? A hegyi beszéd, vagy a fenséges példázatok? Az a fogalom talán, melyet nekünk az ember és a gyermek méltóságáról, vagy a halhatatlan lélek értékéről nyújt? A könyöiület-e, melyet velünk s legutolsó embertársunk iránt is éreztetni akar? Az igazságról és a testvériségről felállított eszményei-e? Óh értem, más kell a mai kor embereinek. . . . Nyissatok hát versenyt az örök erkölcsiség tételeinek meghatározására. Állítsátok össze itélőszékeiteket, s várjátok a megkoszorúzandó új erkölcstant, mely világosabban meghatározza, mint az evangélium, az emberi élet nagyságát, az emberi felelősséget, a részünkre kiszabott időnek értékét. Állítsatok össze igazabb, megragadóbb, népszerűbb példázatokat, mint a kérlelhetetlen hitelezőé, az irgalmas szamaritánusé, vagy a tékozló fiúé. Találjatok ünnepélyesebb, fenségesebb s az általános emberi lelkiismeretre közvetlenebbül ható hangokat. Miután Istent kizártátok az erkölcstanból: zárjátok ki belőle, szükséges következményképen a kötelesség érzését is ; a materializmus nevében nyomjátok el a szabadságot; tanítsátok a növekedő nemzedéknek, hogy az erkölcstan tulajdonképen csak a jól felfogott érdekeken alapszik, — és majd ha odajutottatok, hogy egy lealacsonyított, szfik látköríí ég alatt egy kicsinyes, anyagias, silány nemzedéket állítottatok i3*