Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-13 / 19. szám

e tételt így formuláztam : mit kell tenni a ref. theologusnak a valláserkölcsi élet emelését illetőleg? Azonban engedje meg a tiszteletes kongresszus, hogy mielőtt a ref. theologusnak ilynemű kötelességeiről szólnék, magyar népünk vallás-erkölcsi életén, mint a melybe kálvinista népünk is belefoly, s a melyben fájó sebek s betegségi tünetek észlelhetők, rövid pillantással áttekintsek. Csak egyházunk körén belől nézek szét. Ott alant a kőznép zöme a vallás-erkölcsi életnek még elég kedvező képét mutatja fel; de ez a vallás-erkölcsi élet nem annyira a mostani papság munkálkodása által táplált és megerősített vallás-erkölcsi érzék öntudatos ténye, mint inkább a régi kálvinizmus vallás-erkölcsi életének dicsőséges kepére való visszaemlékezésnek, egy tradició-szerü, még itt-ott kötelező erővel hiró érzés munkája. Ámde, mert korunkban, a mikor a közöny és önzés az uralkodó, s a melyektől én a vallás-erkölcsi élet világában megtagadom a lelkiismeretet, megtagadom a jövőre való pillantást, megtagadom a múltnak igaz ismeretét, ennek a tradíciónak a kötelező ereje csökken : vész, szakadoz az a gyökérszál is, mely ref. népünk vallás-erkölcsi életének a legtöbb táplálékot adta. Ennek tünetei láthatók társadalmi téren a szocializmusban, egyházi téren a baptizmusban, nazarenizmusban, felekezetnélküliségben, katholizáiásban, melyek mind-mind okviszonyi összefüggésben állanak vallás-erkölcsi életünk mostani minőségével. Még fájóbb tényt látok a közép és főúri osztályban. Ezek vallás-erkölcsi életéhez fér a legtöbb szó. Mert a hitetlenség, a közöny s az önzés itt graszszál leginkább, a mit elősegítenek már az egyetemi tanulmányok, tehát az ifjúság életében az az időpont, melyben mi is érintkezünk velők. Tessék csak végignézni az egyes tudományszakokon. Az orvostan-hallgatók kizárólag csak testet ismerő prelekciókat hallhatnak. Legistenesebb még a jogi szak; de a jog eredeténél és forrásánál, a jog történelménél és fejlődésénél csak az emberre vannak tekintettel az előadások, vagy »bizonyos körülményekére és a vak sorsra. A matematikusok és teknikusok azt a bizonyos kozmikus valóságot csak felvett segédeszköznek tekintik. A filozofémák előadásánál az ember leszakíttatik az isteni lényeg-rokonság fenséges magaslatáról és egész külön véges erkölcsi minőségben taníttatik csak. Ennek aztán az az eredménye, tiszteletes kongresszus, hogy a vallást és erkölcsit, melyek egymástól csak gondolatban választhatók el, az életben tényleg elválasztják. A vallást, mint erkölcsi alapot kilökik az erkölcsi alól és az erkölcsi elvesztvén az éles lelkiismeretet : parancsai megtartására kötelező és elégséges erőt nem kepes felmutatni és így a könnyűvérű fiatalság között erkölcsi züllöttség, test- és lélekölő bűnök, mélységes erkölcstelenség lesznek uralkodóvá, mint a hogy napjainkban bő alkalmunk is van ezt látni. És a legfájóbb tény? . . . Azt mi mutatjuk fel, papok. Minket is magával ragadt a kor rohanó árja. És bevont sárral, bevont iszappal. A közöny és önzés, a nyegle kor pöffeszkedése és gőgje rajtunk is uralkodik. A Megváltó azt mondotta az Isten országa terjesztésére kiküldött tanítványoknak: »Ime, én elbocsátlak titeket, mint a juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kigyók és szelídek mint a galambok*. És mi nem vagyunk okosak mint .a kigyók ; mert nem kérdezzük a lelkek éhségenek. elégedetlenségének, az erkölcsi bajoknak, a bűnnek, a közönynek, a felekezetnélküliségnek, az áttéréseknek az okát, hanem azzal az önáltató biztatgatással nyugtatjuk meg magunkat: Óh hiszen nincs nagy baj . Hadd hulljék a férgese! . . . És mi nem vagyunk szelídek, mint a galambok. A régi kálvinista papoknak legszebb jellemvonásai közé tartozott az alázatosság és szelídség, bár sohasem fenséges munkájuknak magasztos tudata nélkül. Most pedig mily sok helyt gőg és pöffeszkedést találhatunk csak. És az a lélek, mely a kálvinizmus amaz ideális századaiban csak a Krisztusnak adta magát foglyul, mily sok helyt él most léhaságban, fenséges hivatásáról elfeledkezve! Mintha a jeruzsálemi templom tükörtiszta kövezetét dudva verte volna fel és a szent város utcáin kórók csufoskodnának . . .! Fájón, a rezignációnak bizonyos komor hangján mondom, hogy ez nemzeti jellemvonásainknál fogva így lehetett, bár a vallás-erkölcsi törvények szentségénél fogva ennek így lenni nem lett volna szabad. Régi időkből származott az a mondás, tiszteletes kongresszus, hogy a »ref. vallás magyar vallás*. Akkor keletkezett e mondás, a mikor nemzetünk legszentebb vagyait, legmagasztosabb törekvéseit, legfenségesebb reményeit — polgári és vallásszabadság kérdésében — ez segítette beteljesülni, sőt ez juttatta diadalra. »A ref. vallás magyar vallás< — ezt mondom én most is. Csakhogy más magyarnak a vallása. Hogy miként értem ezt ? — megvilágosítom nemzetünk ezeréves történetének és mostani életének jellemvonásai által. A magyar nép géniuszának két oldala van. Az egyik fényes és ragyogó, a másik homályos és sötét. Véralkatunkat jellemzi az izgékonyság, a lobbanékonyság, a lelkesülés, a felhevülés, a fellángolás. És a hol mindezek érvényesülnek, az eszmék világában: a felfogásban való liberáiizmus; a vallás erkölcsi élet világában; a szív, a kedély, a jellem az élet legmagasztosabb s legfenségesebb nyilvánulásai. És a mi által mindezek érvényesülhetnek: szivünkben ott van az érzés intenzivitása, ereje és mélysége ; lelkünkben a képzelő tehetség hatalma. íme pár pont a magyar géniusz fénylő jellemvonásai közül. Ennek a magyarnak volt vallása a XVI. és XVII. század kálvinizmusa. Másrészt jellemvonásaink között ott van a cselekvésben való bátortalanság, sokszor majdnem a tehetetlenség, a képtelenség, és a nyugalom szine alatt a kitartás hiánya. És a hol mindezek érvényesülnek, az eszmék világában : a felfogásban való merev konzervativizmus, az ítéletben a kézzelfoghatóságra törekvés; a vallás-erkölcsi élet vilagában:a szív, a kedély, a jellem s az élet legalantiasabb és leggyarlóbb megnyilatkozásai. Nagy terrénumot foglal el lelkünkben a léleknek határozatlansága, jellegnélkülisége, sivár szintelensége. íme pár pont magyar géniuszunk sötét jellemvonásai közül. És a mai kálvinizmus az ezekkel a jellemvonásokkal biró magyarnak a vallása. Világtörténeti unikum ez a mai evangélium szerint refermált nemzetek között. Mert a kálvinizmus a nemzeti géniusz fénylő vonásait sohasem mellőzi, sőt mint a világtörténet mutatja, evangéliumi tanainak ezekben talál a nemzetek szívébe vezető utat, csatlakozási pontot; minélfogva a jellemvonásokat fokozni, erősíteni megszentelni igyekszik, nem feledkezvén meg egyszersmind a nemzeti géniusz gyarlóságainak, fogyatkozásainak és bűneinek nyesegetéseiről sem. Világtörténeti unikum az, hogy nálunk az ev. ref. vallás foglyául esett a magyar géniusz alacsony vonásainak. A mi azért történt, mert nem volt igazán őrt álló a papság, s mert hajlandóbb volt a nép a lelkiismeret nélküli közöny vánkosán pihenni. De miért említem én mindezeket fel? Ama fájó tényeket, melyekről beszédem elején szólottam, azért, mert azok, mint erős negatívumok megmutatják, hogy mily pozitiv munkát kell kifejtenünk. A magyar géniusz