Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-13 / 19. szám

E most idézett szakaszok, egyházalkotmányunknak (paritas) megfelelő módosításokkal a mi törvénykönyvünkbe is okvetlenül beiktatandók lesznek. Azért hangsúlyozom a paritás-1, mert már nálunk is kezdik ez alapelvünket, némely nagyfontosságú és tekintélyes bizottságoknál, mellőzni és figyelmen kivül hagyni. Révész Kálmán. Mégegyszer a tábori lelkészség. Sok szó esett az elmúlt esztendőben a tábori papság intézményéről, s egyházunknak ezen a téren való sérelmeiről. Egyházi lapjaink, a tavalyi delegáció, a dunántúli egyházkerület ez idei közgyűlése foglalkozott e tárgygyal, sőt a konvent is majdnem felemelte szavát e kérdésben. Sajnálattal kellett azonban látnunk, hogy dacára a széleskörű mozgalomunk, mely e kérdés körül megindult, határozott jeleként annak, hogy itt tényleg nagy visszásságok orvoslásáról lenne szó: az igazi sérelmet az illetékes forumok közül alig vette észre egy is, szanálni pedig nem igyekezett egy sem, a dolog természete szerint. Mikor a dolog szóba került a delegációban, s ott sérelmek emlegettettek, azoknak orvoslása igértetett, akkor rá mutatott rögtön Lapunk, hogy azzal az orvoslással, a mit a hadügyminiszter kilátásba helyezett, nem sokra megyünk. A dunántúli kerület felirata elé is hiába néztünk várakozással, mert az is csak számbeli és fizetésbeli aránytalanságokért neheztelt. Pedig ezek kicsiségek azokhoz a nagy visszáságokhoz képest, melyek a protestáns tábori lelkészség szervezése, kinevezése, kormányzása, jogi és szolgálati állapota körülvannak, s a mely visszásságok és jogtalanságok, igen élénken demonstrálják, hogy mekkora frázis még nálunk a vallásfelekezetek egyenlősége. A napokban ülésező delegációban bizonynyal szóba kerül e kérdés : épen azért sietünk felemelni szavunk az igazi sérelmek feltárásával, melyeknek emlegetésében nem fogunk elfáradni, míg csak egyházunknak ezen a téren való követelései kielégítést nem nyernek. Igazán kedélyes dolog lenne, ha nem volna olyan szomorú a hadügyi kormány eljárása a protestáns tábori lelkészi állások betöltésénél. A püspöki kijelölési és a püspöki elbocsátási jog teljes mellőzésével írja ki pályázatait, és nevezi ki embereit a hadügyminisztérium, a mikor is nagyon könnyen megesik, meg is esett csak nem is régen, hogy a lelkészi állások egy és más okból alkalmatlan emberekkel töltetnek be. Kérdezzük már most, hogy melyik római kath. püspök tűrné el jogainak ilyen semmibe vevését? De természetesen az egyedül üdvözítő egyházzal szemben meg sem kisértik az ilyent, dacára ez exempciót élvező tábori lelkészi szervezetnek. A tábori papság összlétszáma (concretual status) békében 136, közte 8 a protestáns. Hogy ez milyen aránytalan, arra kár szót vesztegetni. Ezen aránytalanság megszüntetését a mult delegáció is követelte. Ép oly kevéssé akarunk e helyen tőkét kovácsolni abból a körülményből, hogy fizetés dolgában a mi tábori lelkészeink, a róm. kath. káplánokkal vannak egy sorban. Nem feszegetjük e kérdést, nehogy ránk süssék, hogy csak a zsebünkért kiabálunk, de meg azért sem, mert úgy a kongruás, mint más egyéb állami lelkészekkel szemben elég tisztességesen vannak fizetve tábori lelkészeink. Egészen más kérdés azután az, hogy a római kath. tábori plébánosok, kiknek dolgát egy sereg curatus (káplán) segít végezni, miért élveznek a mi több dolgú lelkészeinknél több fizetést? A tábori lelkészségről, illetve a lelkészi gondozásnak, a katonák között és a katonai iskolákban, kórházakban való gyakorlásáról az 1892-ben, kiadott 1896. módosított: »Organische Bestimmungen für die Militár Seelsorge« rendelkezik. Ennek kilencedik pontja szerint a protestáns, illetve az ő nyelvén »ez evangélikus tábori lelkészek mindenféle tekintetben a katonai hadtest-parancsnokságoknak vannak alárendelve. (( Ebben nem volna semmi sérelem. De a nevezett Organische Bestimmungen hatodik pontjának negyedik bekezdése azt rendeli, hogy »A katona-plébános (ki a II. pont utolsó előtti bekezdése szerint csak római kath. lehet) megbizatik az alája rendelt curatorok és római kath. káplánok felügyeletével, de felelős a neki e tekintetben alárendelt Militár Seelsorger-ek (protestáns tábori lelkészek) enemü működéséért is. íme a mi lelkészeink tehát egy más felekezet lelkészeinek vannak alárendelve expressis verbis. Ez az alárendeltség azonban nemcsak az ő személyüket illeti, hanem illeti egész egyházunkat. A gyakorlatban tényleg maga a hadtestparancsnokság, nem érintkezik a protestáns lelkészszel, csak a »katonai plébániahivatal útján.« Az Org. Bestimmungen VI. rész első és harmadik bekezdése szerint. »Minden katonai lelkészi kerület (számuk egyenlő a hadtestekével) élén áll a katona plébános (Mii. Pfarrer) ki a katonai lelkészi ügyekben referense az illető hadtestparancsnoknak.® Az a »referens« szó olyan ártatlan szó, de tényleg azt jelenti, hogy a mi lelkészeinkről és a mi felekezetünk lelki gon-37*