Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

tanulmányi rendjének is, mert a növendék épen ez években foglalkozik a világtörténelem nagyobb részével*. (Prot. Egyh. Isk. Lap. 1898. 49. sz.) Az egyetemes egyháztörténet tanítását a tantárgy széles körénél fogva a gimnázium három osztályára (III. IV. V.) tenném, a III. osztályban a ker. egyház keletkezese, küzdelmei megszilárdulása (Kr. u. 33 — 313.) a kath. egyháznak hatalmi kifejlődése, államegyházzá jutása, az egyetemes egyháznak sorsa a világi fejedelmek fenhatósága alatt (Kr. u. 313—800.). A IV. osztályban az egyháznak a papai hatalomtól függése kora (Kr. u. 800—1517.). Az V. osztályban a németországi és sveici reformáció története s a reformáció sorsa a különböző államokban a jelen időkig (Kr. u. 1517—). A IV. osztályban ezen kivül megmaradna hittani tananyagával a konfirmációi oktatás, melyben az eddigi vallásos ismeretek* kiegészítődnének a hittannal; azok is, a kik a IV. osztály végeztével megválnak a gimnáziumtól, nyernének hittani tanítást. A konfirmációi előkészületnek azonban ez osztálybeli egyháztörténeti tanítás mellett legalább három hónapon át heti 2—2 külön tanóra volna biztosítandó. Hova volna elhelyezhető a hittan, erkölcstan ? . . . felelet: a VI. és VII. osztályokban. A gimnázium e felső osztályaiban a tanuló ifjúság értelmi képessége oly széles körű, hogy a hittan és erkölcstan tanítása az említett célzattal, itt volna jól végezhető. A III. IV. osztályokban az ifjúság alig volt képes érteni a hittan abstract elveit, a dogmákat, az emberi bűnösség, a váltság ténye, a bit és megigazulás megfejthetetlen problémák előtte. Vagy megértette-e a ker. morál fenséges intelmeit?... legfeljebb azokat, melyek gyermeki életét érintették, melyek reá tartozhattak. Az alsó osztályok helyett csakis ez osztályokban nevelhetünk e tantárgyak kapcsán öntudatos, egyházi életünket s annak intézményeit ismerő és kedvelő intelligens ev. ref. egyháztagokat. E tantárgyaknak alsó osztálybeli tanítása azt eredményezte, hogy az ifjú, ki a III. IV. osztályok elvégzése óta nem foglalkozott hittannal, a VII. osztályban, midőn az összehasonlító vallástörténet mezején az ev. ref. hittani álláspont értékét kellett igazolni a polytheistikus vallások elmaradottsága, vagy az izlam, vagy az ó-testamentom partikularizmusával szemben, nem volt tisztában saját egyháza tanaival. Sokszor csodáljuk felekezeti középiskoláinkban végzett világi egyéneknek járatlanságát a bittanban, akárhányszor kérkedőleg, felekezetünk álláspontját kicsinyelve hivatkoznak előtünk az unitárizmus tetszetős dogmájára, mely szerintök csupán a lényegest, az egy Isten lételét és imádatát öleli fel. Bizony ha az ilyenek a gimn. vallasoktalásban megnyerték volna azt a lelki táplálékot, mely a bibliából fakadva egyedül Krisztustól ered, nem szállaná meg szívöket a kétkedés, vagy a kishitűség. A hittan tanítása folyamán alsó osztályokban a növendékek értelmi fejletlensége miatt be sem mutathattuk az ev. ref. szimbolikus könyveket, a tanítás sem ezek nyomán haladt. Tehetnék-e vájjon szolgálatot az egyház érdekének, a vallásos oktatás, nevelés ügyének, ha a második helvét hittvallás szövegét, vagy a heidelbergi káté dogmatikus tanításait olvastatnám, a III. IV. osztályokban. Előre is tán ellenvetés gyanánt hangzik állításaim ellenében, hogy hiszen az eddigi beosztás szerint az egyes ker. felekezetek szimbólumait és hittani álláspontját ismertető szimbolika tananyagul volt előírva a VI. osztályban ? Tetőződhetnek az ellenvetések azzal, hogy a kontemplált beosztás mellett a szimbolikának, e célzatánál fogva fontos vallástani tantárgynak hely nem fog jutni a középiskolai vallástanításban. Nem kicsinylem e tantárgy fontosságát, mely ev. ref. egyházunk és más ker. felekezetek szimbolikus bittanát ismertetve, reá mutat a felekezetek közti dogmai válpontokra (status controversiae) igazolva az ev. ref. álláspont helyességét. Nyugton volnék azonban, ha tervezett beosztásom folytán a szimbolika elmaradna, nevezetesen sokkal építőbb tantárgy, az egyháztörténet szorítaná ki helyéről: azt az érdeket pedig, mely a szimbolika tanításával szemünk előtt lebeg, pótolja a hittannak a felső osztályokban tanítása, hol alkalma nyilik a vallástanárnak összehasonlítást tenni felekezete és a másként értők nézete között, igazolni egyháza álláspontjának jogosultságát és igazságát. Ez pedig nem csekély érdek! »A Veszta szüzek 2000 év óta nyugvó árnyaitól ne tartsunk: de bezzeg ugyancsak védekezni kell az apácazárdák nevelő intézeteitől, rózsa füzéres^ és tömjén illatos szépészeti befolyásától*. — mondja Balogh Ferenc, Barla Jenő, (Vége köv.) fó'gimn. vallástanár. TÁRCA. A pápás és a protestáns vallás alapja. (Folytatás.) Micsoda alapokon nyugszik a római egyház? A római egyház azt tanítja, hogy az egyházat Jézus Krisztus alapította, az ő lelke átszállott a tanítványokra, a tanítványok lelke pedig ezek utódaira. Az egyházat mindig a Szentlélek, Istennek lelke vezette eleitől fogva mind a mai napig és ez munkálkodott különösen azokban a nagy zsinati összejövetelekben, melyek a pápa előülése alatt tartattak. A mit ezek a zsinatok igazság gyanánt jelentettek ki, az örök, megdönthetetlen igazság marad, a mit ezek törvényerőre emeltek, az örök, törhetetlen szabály marad; mivel ezeken a zsinatokon nem emberi bölcseség, hanem Istennek lelke volt a határozó. Az egyház minden utóbb kelt határozmányai tökéletes összhangzásban vannak az előzőkkel, minthogy azokban mindig egy és ugyanazon isteni erő jut kifejezésre. A keresztyéneknek pedig az a legelső és a legfőbb kötelességük, hogy az egyház tanítasainak és rendeléseinek föltétlenül alá vessék magokat. Mihelyest ebben ingadozni találnak,