Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

tanításánál azonban nem az eddigi szempontnak kell érvényesülnie! Ez a tananyag egybefoglalása mellett a konventi tantervben ily utasításban volna kifejezhető: Az ó- és üj-testamentum iratainak megkapóbb irodalomtörténeti (isagogikai) sajátságai mellett taníttassanak az ó-testamentomi bibliai történetek, Izrael törtenete, az új-szövetségből a Jézus élete, tanításai (a hegyi beszéd, példázatok), Pál apostol elete, az apostoli misszió. A bibliai történetek, Jézus tanításai nyomán igyekezzék megismertetni a szaktanár növendékeit a bibliai tartalommal. A bibliai könyvek irodalmi sajátságainak bemutatása, vagy a bibliai tartalom összefoglalása, annak beemléztetése másodlagos érdek legyen! A tanult részletekkel kapcsolatban olvastassa a szaktanár az írást, az olvasmányokat bibliai földrajzi tájékoztatásokkal kisérje! E célzat elérésére készíttessenek (esetleg megbízások folytán is) megfelelő bibliaismertetési tankönyvek. A III. IV. osztályokban a keresztyén hittan és erkölcstan van előírva vallástani tantárgyul. A III. osztályban rövid hittan és az erkölcstan bevezető része (Isten iránti köteleségeink). A IV. osztályra marad konfirmációi előkészületül a ker. hittan tanítása az üdveszközökről (Isten igéje, és a szakrarnentumok), a ker. erkölcstanból a magunk és felebarátaink iránti kötelességek. Nem állítom, hogy könnyed, gyermekded modorban feldolgozva nem tanítható ez osztályokban hittan és erkölcstan. Szeretném azonban a ker, vallástan e legfontosabb tantárgyainak tanítását, melyekben ev. ref. egyházunk hitcikkelyeit véssük a tanulók elméjébe, beültetjük azokat szivökbe: a gimnázium felsőbb osztályaira hagyni. Felsőbb osztályokban mig egyfelől fejlettebb értelmi képességű ifjúsággal találkozunk, másrészt a vallásos oktatást több tárgyán, a bibliaismertetésen, egyetemes egyháztörténelmen túl volnánk, így a vallástani ismeretek megfelelő betetőzéséül adhatnánk tágabb körű hittant és erkölcstant. Jól emlékezem reá, boldogult Joó István egyházkerületi gimn. felügyelő Debrecenben 1896. év dec. hó végén tartott vallástanári tanácskozásunk alkalmával, midőn már e gondolat felmerült, azzal védelmezte ez osztályokban e tantárgyak meghagyását, hogy pedagógiai fokozatosság elve »a concreto ad abstractum« térés követeli e tantárgyaknak isteni, a bibliaismertetés után következő helyét. Én azt hiszem, ha a sokkal könnyebb, az ifjúság előtt inkább vonzóbb, érthetőbb egyháztörténet jutna a III. IV. osztályokra az V. osztálylyal együtt, még inkább elég lenne téve az elvnek ? Hiszen nemcsak a bibliaismertetés körében, hanem az egyháztörténet mezején is concret ismereteket, adatokat nyujtunk. Az írás megismerése, a ker. anyaszentegyház küzdelemteljes élettörténete után még inkább megfelelő helyen jönne a tanrendszer absztraktióival. A ker. hittan tanításánál az a fő érdek, hogy bevezessük a tanulót ev. ref. egyházunk hittanába, megismertessük vele dogmáinkat, melyek megadják a sajátos felekezeti színezetet egyházunknak. Hitelveinket kifejtve igazoljuk azok bibliai értékét, eredetét, bemutatjuk azok elfogadható voltát, kimutatjuk, hogy növelik azok a szív vallásos érzületét. Mindez az eredeti források: a biblia, a konfessiók, a második helvét hitvallás és a heidelbergi káté nyomán történik. A többi vallástani tantárgyak tanításával keresztyént, a hittan tanításával ev. ref. egyháztagokat akarunk nevelni. E célzat az említett források nyomán alig érvényesülhet alsóbb osztályokban, a felső osztálybeli növendékek értelmi fejlettsege lesz a szükséges talaj ahhoz. Az eddigiekből látjuk már, hogy az egyetemes egyháztörténet a III. IV. V. osztályokra jutna. Vajmi kevés tér jutott eddig tantervünkben az egyetemes egyháztörtenet tanításának, egyetlen osztályba, az V. he volt felvéve. Pedig e tantárgy: a multak eseményeinek bemutatása, a ker egyház százados küzdelmei, megszilárdulása, majd romlása a középkori kath. egyhazban, a reformáció által támasztott lelki világosság, anyagánál fogva vonzó, alsó osztályban is építő hatású a szaktanár kezében. Az ó és új-szövetségi történetek a szent földön játszódtak le, e hely a zsidó nép történetének, a Jézus messiási működésének, az apostoli misszió kiindulásának szintere, az események a választott nép történetéhez fűződnek. Az egyháztörténelem lapjain a zsidó partikularismust elhagyva, a keresztyénség általános, az egész emberiségre kihaló eszméivel, népeket nemzeteket tápláló életerejével találkozunk. Érdekes szemlélni egyháztörténeti szempontból, mint semmisülnek meg a népvándorlás tömkelegében mindazon népek, melyek a Krisztus tudományát be nem vették, ellenben a ker. vallás szilárd talapzatán megerősödött állami életben üde élet fejlődésre találunk. A középkori egyház pogány maradványok és emberi találmányokkal megterhelt rendszerének hadat üzen a XVI. század fényesen ragyogó csillaga, a reformáció. Ez eszmék keletkezését, egyetemes hatását, lejátszódását historikumaikkal együtt egyetlen tanévre szorítani nem lehet, nem szabad! Szépen érvel Balogh Ferenc, a debreceni theol. akadémia tudós tanára gondolataim mellett. »A fontos es emelő tantárgy, az egyetemes egyháztörtenet nincs kellőleg méltányolva (f. i. tantervünkben). Az az egy év kevés arra. Valamint a világtörténet új és legújabb kordra külön év adatott, adassék a ker. egyház történetének t. i. az új kornak külön év. Itt aztán a nagy református nemzetek hősoi, néha tragikus, néha dicső történetek megeleveníthetők ; sorba véve Németország, Helvécia, Franciaország, Hollandia, Anglia, Skócia sőt az amerikai puritán és presbiterián egyházak hatalmas mozgalma, megrázó eseményei, a világ haladását előmozdító elvei, vagy egyházjogi harcai, mely a közszabadságnak lett szülő anyjává ; bel- és külmissziói, világra szóló vallásos társulatok alakulása és hatása, filantropiai intézete: mind oly fejezetek, melyek emelni képesek a csüggedt lelkeket; erősen kelesztik a református bizalmat, erélyt, lelkesedést*. (Debr. Prot. Lap 1897. 12. sz.) A budapesti vallásügyi bizottsági munkálat két osztályra (V. VI.) teszi az egyetemes egyháztörténet tanítását. Ez felelne meg szerinte »a középiskola általános