Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

protestantizmus egén, melyek veszélylyel fenyegetik a fel­világosodás szabadelvű alkotásait s éberségre és munkára szólítják prot. egyházunk minden igaz hívét. Mintha a szellem világában, az eszméknek idáig csak egyes tudósok által hirdetett körforgásában újra a felekezetiség exclusiv irányzata, sőt a már örökre eltemetettnek hitt ultramon­tánizmus sötét szelleme jutna uralomra, mely a XX ik század tudományos és szociális műveltségével szembe­szállva, szétdúlni készülne hazánk belső békességét, s fe­lekezeti áldatlan érdekharcba kívánná foglalni nemzetünk egységes haladását. Ha a jövőnek ilyen színben látása nem puszta érzékkáprázat, ha csakugyan ilynemű veszély fenyegetné nemzeti közművelődésünket s a vele szorosan összeforrott protestantizmus ügyét — pedig a napisajtó közleményei több aggasztó jelenségre mutatnak — akkor e kultúrharcban a magyar ref. tanárságnak teljes össze­tartással és hivatásának tudatával kell ref. egyházunk és a nemzeti műveltség magasabb érdekeinek védelmére sorom­póba lépnie. Nem tollal, nem fegyverrel, hanem a magyar ifjúság prot. szellemű nevelésével. És ez önvédelemben — mint a multak küzdelmes napjaiban — velünk lesz­nek jövőben is, felekezeti különbség nélkül, nemzetünk jobbjai és a felvilágosodottság igaz hívei. Mert a prot. nevelési elv nem az egyoldalú s exclusiv felekezeteske­dés ápolása, hanem a vallásos nevelés mellett a felvilá­gosultságnak, a szabadelvű gondolkozásnak és hazafias, nemzeti törekvéseinknek az ifjúság lelkébe való beplán­tálása. Vallásos szellemben, igaz benső vallásosságban kívánjuk nevelni mi is a haza ifjúságát, mert ez az ember legbensőbb lelki szükséglete s ezt kívánja nemzeti, állami és társadalmi életünk erkölcsi érdeke, de a nélkül, hogy egyedül idvezítő hitelveket hirdetnénk, a vallásos türel­met, más hitfelekezetüek nézeteinek megbecsülését és tiszteletét csepegtetjük tanítványaink szivébe. Egyházi intézményeink szeretetét s a hozzájok való törhetlen ragaszkodást igyekszünk mi is a jövő nemzedék lelkébe oltani, de hogy egyházunk érdekeit a nemzeti érdekek­kel a legbensőbb harmóniába tudjuk hozni, tanuja annak a negyedfél százados mult, a melyben egyházunk aspirá­ciói a magyar nemzeti közérdekkel nemcsak soha össze­ütközésbe nem jöttek, hanem egyházunk és nemzetünk jogainak védelme mindenkor egy zászlóra volt felírva. A mi pedig a nemzeti közműveltségre nézve a prot. neve­lésnek legjelentősebb vonása, az az eszméknek és intéz­ményeknek az a felvilágosodott, szabadelvű felfogása, mely iskoláinkat eleitől fogva jellemezte s voltaképen magát a protestantizmust is világra hozta. A magyar ref. tanár a történelmi igazságok leplezetlen tanításáért soha sem fog meghurcoltatást szenvedni, mint az közoktatás­ügyünk másik táborában csak legközelebb is történt. A mi ideálunk nem az egyház égisze alatt igazságtipró Orbán pápa, hanem az igazságot a felekezetiség korlá­tain felül is meggyőződéssel hirdető Galilei*. A tanterv-revízió felekezeti túlzásait abban látja, hogy pl. a latin nyelv tanítása körében olvastatni kívánja a régi felekezeti egyháztörténelem némely, nem is tiszta latin nyelvű okmanyait, a görög nyelv tanüasa körében pedig az új testamentum olvastatását. Ezek nem­csak hogy magyar felekezeti színezetű kívánságok, de veszélyeztetnek a klasszika filológiai tanítás sikerét is, mert így a tiszta latin és görög nyelvből még annyi sem szívódnék fel a növendékek lelkébe, mint eddigelé. Ezeket a targyakat nem a klasszika filológia, hanem a történet-és a vallástanítás keretébe kell beosztani. Az elnöki megnyitó után Turgonyi Lajos lelkész az egyház nevében, Fejér Lajos igazgató pedig a túri gim­náziumi tanári kar nevében üdvözölte a közgyűlést, s ugyancsak felolvastattak az egyházmegyei esperes és gond­nok üdvözlő levelei is és jegyzőkönyvbe iktattatlak. Majd S. Szabó József titkár és Gulyás István pénz­tárnok számoltak be az egyesület szellemi és anyagi éle­téről, azután pedig Kovács Lajos debreceni képezdei igazgató tartott emlékbeszédet Gergely Károly felett, ki az egyesület egyik megalapítója vala — és Fejér Lajos értekezett a francia középiskolák latin nyelvi oktatásáról. Délután 4 órakor, a fenyes közebéd után a vallás­tanárok szakértekezlete tartatott meg Elek Lajos debre­ceni vallástanár elnöklete alatt. Élénk vita utan, a mely­ben dr. Szabó Aladár és dr. Antal Géza vittek irányító szerepet, a következőkben allapodott meg az ertekezlet: A vallástanítás ifjúsági istenitiszteielek tartásával és tanítás előtti és utáni imádkozással, főkép pedig a tanari karok összes tagjainak ily irányú működésével teendő benső, meleg vallásos neveléssé; a bibliai olvasmányok a humán tárgyakhoz illesztendők ; a gimn. vallástanítás anyaga oly módon változtatandó meg, hogy a VII. osztalv­ban hit- és erkölcstan, a Vlll-ban magyar egyháztörténet taníttassék ; az alsóbb osztályok részere ó-testamentonn szemelvényes könyv készítendő. A másnapi, 19-ki ülésen legelső sorban a vallás­tanári szakértekezlet határozatait terjesztette elő Elek Lajos, s a határozatokat a közgyűlés is magáéva tette. Azután három felolvasás volt. Faragó János pápai fő­iskolai tanár »Középiskoláink és a magyar Alföld* címen arról értekezett, hogy a gimnáziumok felállítása a magyar Alföldön szolgálja a magyar nemzeti ügyet. Eltévesztett tanügyi politika mindig csak a nemzetiségi vidékeken állí­tani középiskolákat, mert azok előbb utóbb idegen nemzeti­ségi hatások alá kerülnek s magyar pénzen magyar-elle­nes érzelmeket oltanak be az oda sereglő nemzetiségi ifjakba. Az alföldi szin magyarságot kell a középiskolák­kal erősíteni. Felolvasása általános tetszésben részesült. Farkas Lajos hódmező-vásárhelyi tanár a »Müvészeti oktatásról* értekezett és hangsúlyozta, hogy művészeti oktatás művészeti szemleltetés nélkül lehetetlen. Mint a szemléltetésre kiválóan alkalmast mutatta tel a müncheni glypotheka gyűjteményét s részletesen ismertette annak művészeti kincseit. A rajztanításban kívánta a mechanikus módszer helyett a szabadszellemü oktatást; a szép érzék fejlesztését és e végből lehetővé tételét annak, hogy a vidéki iskolák növendékei meglátogathassák a fővárosi, a tanárok pedig a külföldi művészeti gyűjteményeket. Dr. Biatsy József orvos a »Túlterhelésről* érteke­zett. Tényleg túlterhelés van a középiskolákban szerinte, s ennek forrása részint az, hogy a szülők tehetségtelen gyermekeiket is a tanulói palyára kényszerítik, részint pedig a terjengős tantervek és a tanároknak nem épen mindig alkalmas didaktikai módszere. A továbbiak közül még kiemelendöknek tartjuk a következőket. Már a tavalyi gyűlés elhatározta egy latin­nyelvtan íratását, s ennek megírására Dóczy Imre elnököt kérte fel az értekezlet. — Géressy Kálmán debreceni tankerületi főigazgatót, érdemei elismeréseül az egyesület örökös disztagjává választotta. — A debreceni és a máramaros szigeti egyházak 400. illetve 200 aranyos pályadíjait, miután a hirdetett pályázatokra pályamunka nem érkezett, a gyűlés az illető egyházaknak, másként leendő felhasználás végett visszaadni határozta. Végül Dóczy elnök, melegen megköszönve a város, az egyház és a túri tanári kar vendéglátó szívességét, bezárta az ülést. Adja az ég, hogy az ezen a gyűlésen tapasztalt testvéries érintkezés és együttérzés minél előbb meg­teremtse a magvar országos protestáns tanáregyesületet 33*

Next

/
Thumbnails
Contents