Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

TÁRCA. A pókháló, (Hindu legenda.) A nagy akasztófa virága, Kandata, a rablók királya, Hogy bűnbánat nélkül elpatkolt, Jutalmául nyerte a pokolt. És ott nem tejbe' avagy vajba', Fürósztgették forró olajba'. Megvolt fenn mind a kilenc bőre, Lenn nyolcat lenyúztak belőle; Majd be-betették egy mozsárba, S nem maradt ép porcikája. Izzé-porrá törték kegyetlen; De visszagyúrták újra menten. S ez még hagyján! De a doktorok, — Van ám ilyen a pokolba' sok! — Egy szérumkészítő klinikán Kísérleteztek a banditán; Pedig bizony nem olyan semmi Milljom évig objektum lenni! Már nagy időn sok kínt kiállott, Mikor egyszer Buddha, az áldott, A földre szállt, létét kiönté, Fénye a világot betölté, S e percben egy vékony sugárka Behatolt a poklok hónába. A sok démon vágyva szemlélte, S Kandata csak lerogyott térdre. »Felséges Buddha!* —szólt a zsivány — »Minden bűnöm tenálad nyilván; De ha innen kiszabadulnék, Isten szent ucscse! megjavulnék. Van tömérdek rejtett aranyom, A felit egy klastromnak adom !« >Jól mondod*, — viszonzá nagy Buddha, Nálam minden gazságod tudva, De, hogy innen kiszabadulhass, Elég egy jó tett, ilyet mutass! < Töri a fejét a gaz pribék: »Egyszer, a mint az erdőn menék, Egy pókot találtam utamban, De nem léptem rá: futni hagytam.* Fényre derül a sokat-tudó : »A jótett mindig s mindenütt jó; A ki a pókot megsajnálja, Annyi, mintha egy brahmint szánna. Hogy elnyerhesd a léleküdvöt, A számodra valamit küldök.* S íme, fenn a bolton hirtelen, Honnan ? honnan nem ? egy pók terem, Finom fehér szálat sodorint, Leszáll a mélybe és egyet int: »Nosza, jótevőm, e fonalat Bagadd meg s rajta húzd fel magad !* Azzal eltűnt. Fejét csóválta A rabló, de csak megpróbálta . . . Hát gyönyörűn halad fölfele; Nem szakad le a pókszál vele. Sok üdvöset gondol magába', Mit kezd újra fenn a világba' ? Mikor egyszer ing, reng a fonál . . . A lélekzete is, majd eláll. Letekint. Óh szentséges Buddha! A hány démon csak fogni tudta, Mind ott kapaszkodik sarkában. Fölordít most bősz haragjában: »Vissza! Az enyém e pókháló!* Hanem torkán akad a végszó: Elszakadt a fonál ott nyomban, S örök időre visszapottyant. * * * Oh emberek, példát vegyetek! Ne bántsa irigység lelketek; S ha az emelkedés pókszála Véletlen közétek leszálla: Sorakozzatok rendbe szépen, És sem az, a ki elől mégyen, Ne rugdossa a hátúljövőt, Se ez ne rángassa vissza őt! Mert mind úgy járhat, mint Kandata: Elszakad a fonál alatta. Albert József. KÖNYVISMERTETÉS. Ev. ref. keresztyén vallástan. Hiterősítésre előkészítő káté. A dunántúli ref. egyházkerület pályázatán jutalmat nyert mű. Irta : Fülöp József, körmendi ev. ref. lelkész. Ára kötve 4:0 fillér. Pápa, 1900. A főiskolai nyomda betűivel. 8° 35. 1. Amaz előretörekvő nagy munkálkodástól, melyet a hazai ref. egyházkerületek a népoktatás, különösen a jó tankönyvek előállításában kifejtettek az ujabb időkben, a Dunántúl sem akart elmaradni. Nagy hiányát érezte már régóta különösen a vallástani kézikönyveknek. E bajon segítendő, még 1879-ben pályázatot hirdetett hit- és erkölcstani és konfirmációi kátéra. De eredménytelenül, a mennyiben a beérkezett munkák közül egyet ugyan megjutalmazott, de használatba nem vett s sajtó alá nem adta. Három évvel ezelőtt (1897.) újra pályázatot nyitott konfirmációi tankönyvre s ugyanazon eredmény lett, vagyis a pályamüvek közül a Fülöp József munkája jutalmat nyert, de használatba vételét a kerület nem mondta ki; teljes valószínűséggel azon okon, mert ez a munka csak viszonylag, a 15 pályatárs között volt a legjobb, de absolut mérték szerint már kifogások alá esett. Mindazonáltal írója a tanügynek vélt szolgálatot tenni azzal, hogy pályamunkáját sajtó alá adta, hogy a