Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

politikai törvény rést vágott ugyan rajta is, de az éber fekete sereg rendszabályaival gyorsan eltömte. Most már ideje van arra is, hogy ágyúit felénk fordítsa s veszteségét a tőlünk hódított területtel pótolja. Mi a kettős ellenséggel szemben nagyon gyengék vagyunk. Táborunk egysége meg van bontva, mindössze az evangélizálás frissen hányt sáncaival védekezhetünk. Ne csodáljuk, hogy harcosaink egy része, megunva szabad ég alatt tölteni az idők viharait, szökdös a várba; a ki itt marad, titkon irigyli a bástya lakóit s kívánkozik hozzájuk. — Jön az ellenség más oldalról is: a szociálizmus, baptizmus, nazarénizmus rabló csapatai bebetörnek a védtelen táborba s mindig zsákmánynyal -terhelten állanak odább. Vájjon ily ellenséges világban elég-e ha egy-egy merész, hitbuzgó vezér megáll kis csapata előtt s harcra lelkesíti a fáradt harcosokat? Győzelemnek mondható-e egy-egy bravúros támadás, vakmerő kicsapás ? Nem ér ilyenkor sokat a guerilla-hare. Egységes védelem állhat csak ellene a tervszerű támadásnak. Tisztán körvonalozott várat kell építenünk, hova a fáradalmak után visszavonulhatunk pihenni. És pedig nem elég szellemi vár, mert ennek határa bizonytalan, szétfolyó. Külső egységünk várán esett rés, azt kell külsőségekkel pótolnunk. Nincs szükségünk kilátásunkat eltakaró várfalra, külsőségek ne védjenek minket. Csak legyen egy teljes egészet képező szervezet kormányzatban, kultuszban, liturgiában, egyházfegyelemben és papiöltözetben, hogy a harc hevében egymásra ismerjünk. A többit bizzuk a vezérekre, pásztorokra, harcosokra, van azoknak elég szellemi és anyagi erejök, hogy a vár szilárdságában elbizakodott és elpuhult ellentél állását megingassák s ne csak védekezzenek, hanem támadjanak is. De felmerül ezek után az a kérdés, hogy a protestantizmus nem sérti-e meg alapelvét, ha külsőségeiben vagyis a tanok és erkölcsi elvek közlési formájában, egységre törekszik. Erre egy másik kérdéssel felelhetünk. Sértette-e vájjon a pápás egyház alapelveit, midőn a reformációtól eltanulta a prédikálást, átvette az iskolát és sajtót a vallásosság nevelő eszközeiül ? Ha a tridenti zsinat anathémái ezt megtűrték, akkor nekünk, kikben a Krisztusi szabadság öntudatra kelt, bizonyosan szabad, sőt kötelességünk olyan dolgokat létesíteni, melyekből hiszszük, hogy egyházunk javára szolgálnak. Ha ők, kik a reformot egyházukban örök időkre lehetetlenné tették, reformálhattak: hát akkor mi, kik nevünknél, alapelvünknél fogva reformálásra vagyunk hivatva, ne cselekedhetnénk hasonlóképen?! Tudjuk, hogy a Krisztus evangéliumán kívül nekünk más alap nem vettetett, hiába ís keresnénk mást ennél biztosabbat; azonban eme evangélium közlési módja nem isteni, hanem emberi belátástól függő s az emberiség változó igényei szerint változásnak alávetett külsőség. — Az idők szelleme bizonyos időközökben változik, néha több, máskor kevesebb szimbólumra, látható külsőségre van szüksége, hogy ugyanazt a lelki igazságot felfogja s életében cselekedetté változtassa. Az idők szellemének intését a protestantizmus semmiképen figyelmen kivül nem hagyhatja. Pedig a mai kor a külsőségek reformálását követeli. Mutatja ezt a svájci ref. lelkészek társulatának kebelében megindult mozgalom. Kálvin hazájának lelkészei, Kálvin lelkének örökösei, nem félnek kijelenteni, hogy a kálvini istentisztelet egyszerűsége hova tovább hiánynak bizonyul, hogy a kultusz reformálása, a liturgiái kibővítése már-már elodázhatatlan szükség. De nemcsak itt, megindult a mozgalom máshol is: az anglikán egyház sok külsősége nem elegendő, szaporítását hangoztatják. A skót nemzet szétszórt prot. felekezetei egyesülni kívánnak. Érzik a korszellem centralizáló, formalisztikus hatását, nem térhetnek ki követelései elől. Hallják a harci riadó harsanását, sietnek tömörülni, hogy a meginduló ellenséges rohamot egységes phalanx fogadja. Nagyon ideje, hogy a kürt szavát mi is meghalljuk s tegyünk előkészületet a külföld mintájára külsőségeink reformálása ügyében. Ma reform a jelszó minden téren; komikus hatást keltene, ha ezt a jelszót csak az a vallásfelekezet ne fogadná el, mely e szót világhírűvé tette ?! A reform meg van kezdve belsőleg az evangélizálás által, kezdjük meg a külső reformot. Amaz egyéni, ez általános; amaz közvetlen, ez közvetett; az működik eleven erővel, de részlegesen, ennek hatása gyengébb, de egyetemes. Az a működő személy erkölcsi tulajdonához van kötve, ez a jól választott rendszer következménye. A vallás-erkölcsi élet mélyreható föllendülését csak úgy remélhetjük joggal, ha a külső és belső reform egymással karöltve működik. A külső neveli a belsőnek tekintélyét s ez megeleveníti az élettelennek látszó külsőséget. De nem is kell már kezdenünk a külső reformot, mert már megkezdtük. Bibliánk nyelvét, énekes könyvünket újítjuk; ha megkezdtük, folytassuk tovább, az új bornak, a fellendült belső reformnak csináljunk új tömlőt, ne hogy a régi tömlő szétszakadjon, s kiömöljék az új bor. B-Viszló. Lukácsy Imre, ev. ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A középiskolai vallástanítás tananyaga. (Folytatás.) Fontos e tantárgy tanításával kapcsolatban a biblia olvastatása. Válasaszon a szaktanár megfelelő bibliai részleteket olvasmányul s azokat a tanultakkal kapcsolatban olvastassa, magyarazza, ismertesse meg tanítványaival a biblia fenséges tartalmát! Könnyebb részletek házi olvasmányul hagyhatók ki, melyekről az órán számolnak a növendékek. Az I. és II. osztályok tananyagául maradna tehát továbbra is az ó és új-szövetség ismertetése. E tantárgy