Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

kezésben az eredetinek megfelelőleg értelmes, erőteljes és magyaros. Masznyik szabatos, magyaros és erőteljes Írásmódja érvényesül benne. Öröm olvasni, olyan szép. Nagyon helyes és nagyon szükséges volt, hogy az ág. hitv. ev. egyház e harmadik szimbolikus könyvét magyarul kiadta. Masznyik pedig nemcsak hézagpótló, hanem korszerű munkát is végzett a fordításával, mert ebben a hitvallási iratban kifejtett evangéliumi hitelvekkel hasznos is, szükséges is foglalkozni a mai nemzedéknek, a mely sokat elfelejtett és nem egyet meggyengített az ősök által szilárdul vallott eme hitcikkelyekből. Sz.—s. BELFÖLD. A protestantizmus és a magyarság veszteségei. Beksics Gusztáv, a kitűnő publicista, lapjának, a »Magyar Nemzet«-nek f. hó 5-ki, 6-ki és 12-ki számában három vezércikket írt a protestáns ügyekről. E cikkek nagyon megérdemlik, hogy velők foglalkozzunk. Megérdemlik egyfelől azért, mert sok igazságot foglalnak magokban, a melyeket jó lesz megszívlelnünk; másfelől pedig sok tévedést, csak félig kimondott igazságot és inszinuációt, a melyeket meg szükséges helyreigazítanunk, — egészen kimondanunk és a leghatározattabban visszautasítanunk. Beksics Gusztáv a protestáns mozgolódásokról szólva, azok mögött politikai tendenciákat lát érvényesülni, s ezért a leghatározottabban elítéli őket. Szerinte »a protestáns agitáció azon politikai irányának, a mely egyidőre felszínre került, nincs etikai alapja és létjogosultsága*, mert azok a bajok, a melyek bennünket sorvasztanak, sem nem a pápás lélekhalászatból, sem nem a kormány részrehajló eljárásából erednek, hanem a belső, felekezeti élet forrásaiból fakadnak. Legnagyobb baja a magyar protestantizmusnak, különösen pedig a református egyháznak az, hogy nincs meg benne a természetes szaporodásnak kellő aránya és ebből kifolyólag számban és erőben nagyon megfogyott. A magyar protestantizmusnak tehát ezt a legfőbb bajt kell megszüntetnie legelső sorban, ha élni akar. S ennek megszüntetését ne keresse politikai és külső hatalmi eszközökkel, mert a baj nem külső, hanem belső, mert az : »a felekezeti élet valamely etikai momentumában* rejlik, s »kell valamely porszemnek léteznie a protestáns felekezet beléletében, mely útját állja azon rendes és normális terjeszkedésnek, a melyet az ugyanazon fajú és ugyanolyan természetes propagativ erővel biró katholikus felekezetnél tapasztalunk*. Beksics Gusztáv ez állításaiban van sok igazság; de van sok olyan is, a mi merőben alaptalan és a legdurvább sértés a magyar protestantizmussal és különösen a református egyházzal szemben. Tagadhatatlan igazság, hogy az a veszteség, a mely bennünket a vegyesházasságok révén ért és ér, elenyésző csekélység ahoz képest, a mit a természetes szaporodás hiánya okozott és okoz. Tagadhatatlan igazság az is, hogy a protestánsok, különösen pedig a dunántuli reformátusok nemhogy szaporodnának, hanem inkább fogynak, s míg a róm. katholikusok szaporodása 1"117, a gör. katholikusoké 1*014, addig a reformátusoké csak 0*94%. Tagadhatatlan, hogy nem szaporodunk az ország egyéb vallású lakói arányában ; mert míg pl. a róm. katholikusok számarány százaléka 1869-től 1890-ig 45'77-ről 47'93-ra emelkedett, addig az evangélikusoké 8'07-ről 7'78-ra, a reformátusoké 14'86-ról 14 59 szállott alá. A protestantizmus dekadenciája tehát eltagadhatatlan igazság. Ebben Beksics Gusztávnak tehát feltétlen igaza van; és a mikor erre a szomorú tényre, — a mely egyjelentőségü a magyarság pusztulásával — reámutat és annak sürgős megszüntetését kívánja: publicisztikai kötelességét teljesítette csak. Magának a ténynek indokolása azonban már épen nem vall rá Beksics éles szemére; sem pedig az általa ajánlott orvosszer nem az igazi. Itt már Beksics Gusztáv letette liberális publiciszta szemüvegét és feltette a félhivatalos okulárét, a mely igen jó arra, hogy ne lásson meg az ember olyanokat, a miket nem akar meglátni, mert ha meglátná, szólani is kellene róluk. Pedig Beksics Gusztáv, mint liberális publiciszta eléggé látja a baj okát, mert arra több izben reá is mutat; de mint félhivatalos publiciszta csak per tangentem szól róla, mert ha bevallaná a teljes igazságot, akkor annak konzenkvenciáit is le kellene vonnia: ezt pedig nem engedi meg a kormánypolitika és a nagyon hangoztatott felekezeti béke. Vegyük azért mi le a félhivatalos okulárét s lássuk meg és mondjuk ki a teljes igazságot és vonjuk le annak következményeit. Hogy a baj oka valamely »felekezeti etikai momentumban* rejlenék, — ezt az állítást legelső sorban is a leghatározottabban visszautasítjuk. A protestantizmus etikája a biblia etikája, s abban ugyan sem Beksics ur, sem senki más nem fog találni olyan tételt, a mely a természetes szaporodás gátjául szolgálna. Állítása tehát ebben a formában nemcsak alaptalan, hanem oly sértő és kompromittáló is, hogy arra csak a leghatározottabb visszautasítással felelhetünk. Disztingváljunk világosan, akkor majd megtaláljuk a baj valódi okait és az igazi orvosszereket is. Válaszszuk külön az »etikai« és a »felekezeti* momentumot, s tegyük hozzá még a Beksics által is hangoztatott > gazdasági konzervativizmust« és akkor majd igazabb színben fog a dolog feltűnni. Haladjunk csak nyomról-nyomra. A természetes szaporodás hiányában kétségtelenül van »etikai* momentum, mert hiszen csak a keresztyén erkölcsi fogalmak sajnálatos meglazulása mellett állhat fenn közöttünk és főként a Dunántúl az egy és két gyermek-rendszer; de ennek okát ne keresse se Beksics Gusztáv, se senki más az egyház etikájában, mert abban ugyan meg nem találja és csak alaptalanul vádol és kompromittál. Ezt az etikai momentumot nem az egyházi etika teremtette meg, hanem az a »gazdasági konzervativizmus*, a melyre Beksics G. úr is rámutat, de a melynek szülő okát csak félig ismeri fel és félig vallja csak be. Ez etikai momentum valódi szülő okai egyfelől hazánk, különösen pedig a Dunántúl szerencsétlen gazdasági tagoltsága, másfelől pedig az egyház szegénysége és ebhÖl folyó az a kényszerűsége, hogy tagjait igen súlyos, néhol épen — mint pl. épen Dunántúl — elviselhetetlen terhekkel kell sújtania. Beksics G. úr nagyon jól tudja, mert hiszen könyvet is írt róla, hogy a gazdasági viszonyok mily befolyással vannak a természetes szaporodásra; irja cikkében most is, hogy »ha ott, a hol a gazdasági válságok, rosz termés, munkátlanság, az élet fokozottan súlyos küzdelme stagnálást és visszaesést mutat, a népesedési arány stagnál, vagy visszaesik : ezen nincs mit csodálkozni. Ez szükségszerű következménye egy természetes oknak.* Tudja Beksics Gusztáv azt is, hogy sehol az egész országban