Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

a maga méységében és teljességében csak egvénrőlegyénre ömlik át. Nem csupán egy egyházban, de a legkülönbözőbb keresztyén körökben is feltalálható az a kegyesség, a mely csak azért tart ki a Jézus mellett, mivel a tiszteletreméltó hagyomány úgy kívánja. Ez a kegyesség abban tetszeleg magának, hogy nem a jelenkor egyszerű, érthető, hanem a Kanaán földje nyelvén beszél, és egy rég letűnt kor nem mindig ízléses képleteiben fejezi ki magát. Sokszor azonban szűk és korlátolt gondolatokat takargat hele a régi mezbe és öntudatlanul mindennapi embereket ültet a Jézus helyére. Az ilyen veszélytől mi távol akarjuk magunkat tartani. Keresünk, kutatunk, kérdezősködünk, kételkedünk; segítségül hívjuk saját élményeinket, az egész világ tapasztalatát, hogy hozzá juthassunk a teljes, maradandó igazsághoz, és ezen az ú!on a legbensőbb szükségességgel oda jutunk, hogy Jézust urunknak ismerjük el. ki előtt a leghálásabb tisztelettel borulunk le. s kihez hívek kívánunk maradni egész a sírig. () egyedül a mi fejünk, főpapunk; egyedül ő vezethet bennünket az örök elet útjain. Ezért teszszük mi örvendező bizonysággal jelszavunkká: »Egv a ti mesteretek: a Jézus Krisztus: ti pedig egymásnak testvérei vagytok*. Dr. Furrer K. után Ruszkay Gyula. KÖNYVISMERTETÉS. A Schmalkaldi Cikkek vagyis Luther hitvallása Melanchton kapcsolt értekezésével. Magyarra fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta dr. Masznyik Endre theol. akadémiai igazgató-tanár. Pozsony. 1900, nagy 8-ad rétben 85 lap, ára 1 kor. 20 fillér. Kapható a szerzőnél Pozsonyban. A dunáninneni ev. egyházkerület, dr. Baltik Frigyes indítványára az 1897. évi közgyűlésén azt a bölcs és korszerű határozatot hozta, hogy ezentúl egyházirodalmi célokra is áldoz, és 1898-ban a szimbolikus könyveknek magyar fordítására 800 frtot szavazott meg. Bölcsnek mondjuk e határozatot, mert bizony rendjén van, hogy egyházi gyűléseink és testületeink az egyházi életnek egyik legfontosabb szervéért, az irodalomért is tegyenek és áldozzanak valamit; korszerű is ez az intézkedés, mert az egyházi életnek felette szükséges föllendítésére a jó egyházi sajtó a leghathatósabb eszköz. Ha minden prot. egyházkerületünk aránylag csak annyit áldozna is irodalmi célra, mint a dunáninneni ag. h. szuperintendencia: az egyházkerületeknek így összehordogatott évi 3—4 ezer forintjával az egyházi irodalom terén nagy dolgot művelhetne a magyarországi protestantizmus. Ime, a »Schmalkaldi Cikkek* első magyar fordítását annak köszönhetjük, hogy a dunáninneni egyházkerület közönsége magáévá tette azt az életrevaló eszmét, hogy az egyházi testületek (kerületek, megyék, községek) irodalmi célokra is hozzanak áldozatot. A »Schmalkaldi Cikkek* c. füzetben dr. Masznyik Endre theol. igazgató, bevezetéssel ellátva, magyar fordításban közli Luther hitvallását és Melanchtonnak a pápa hatalmáról és felsőségéröl irott értekezését. A bevezetés a cikkek keletkezésével, tartalmával, jellemevei, jelentőségevel, köztekintélyével és szövegeivel ismertet meg. Keletkezésére tudvalevőleg a Mantuába összehívott, de meg nem tarthatott zsinat szolgált okul, a mikor a Schmalkaldba összegyűlt prot. német rendek 1537. febr. 15-én a Luther készítette cikkeket és Melanchtonnak a pápaságról szóló értekezését mindnyájan elfogadták, aláirtak és elhatározták, hogy hitelvi egységük ujabb jeleképen az egybegyűlő zsinat elé terjesztik. A cikkek zsinat elé nem kerültek, mert a zsinat nem tartathatott meg: de egyik legfontosabb és legértékesebb részévé lettek a lutheránus egyház hitvallási iratainak. A »Schmalkaldi Cikkek* első felét a Luther hitvallása, másikát a Melanchton értekezése alkotja. Egyik a Luther, másik a Melanchton egyéniségét tükrözi vissza, minden tulajdonságaival. Luther munkája csupa hiterő, emésztő láng és szenvedély. A tiszta evangéliumi igazságot kereken, szépítgetés nélkül, merészen vágja az ellenség szeme közé. Nem az egyesítő pontokat keresi, hanem az elvi eltéréseket emeli ki mindenütt. Felsorolja az evangéliumi hit örök igazságait és elveti mindazokat a hitcikkeket, a melyek nem az evangéliumból származnak, így pl. a miséről és a papi hatalomról szóló tant; mert »ez az a sárkány fark, mely a bálványimádás rengeteg piszkát és szemetjét termeli*. — Melanchton müve viszont csupa okosság és tudás. Óvatosan, keztyűs kézzel dolgozik ; a békét keresi, de megdönthetetlen bibliai, történeti és logikai erősségekkel bizonyítja be, hogy a pápaság csak bitorolja az isteni jogot, csak emberi intézmény és történeti fejlemény minden izében ; azután kimutatja, hogy a pápanak nincs joga az államok ügyébe bele avatkozni; végül bebizonyítja, hogy a pápának nem tartoznak engedelmeskedni, minthogy ő a hatalmával visszaélt. Kétségtelen, hogy úgy a Luther hitvallásának, mint a Melanchton értekezésének jelentősége az egész anyagot átható alapelvekben van. Luther cikkei az evangéliumi hit örök igazságainak klasszikus megnyilatkozása, mely elveiben halhatatlan alkotás és az evangéliumi hitnek bevehetetlen vára. Melanchton müve pedig a papaságnak, ennek az örök igazság köpenyegébe bújt történeti hazugságnak leleplezése és elvi megsemmisítse. Ezen alapszik a »Schmalkaldi Cikkek* tartalmi köztekintélye, melyet a »Liber concordiae«-be való besorozás 1580-ban formailag és hivatalosan is megerősített. A Luther-féle Cikkeknek tulajdonképen három féle német szövege van, ú. m. Luther eredeti kéziratának szövege. Spalatin másolt-szövege és Luthernek 1538-ban nyomtatásban kiadott szövege. Dr. Masznyik fordításának alapjául azt a kritikailag megállapított szöveget vette, a melyet Zangemeister, Luther születésének négyszázados emlékünnepe alkalmából, a Luther-féle eredeti kézirat és a Luther-féle 1538-diki nyomatott szövegek alapján kombinative megállapított. A Melanchton-féle értekezésnek pedig nem a Melanchton eredeti latin kéziratát használta, a mely elveszett, hanem annak a Dietrich-féle német fordítását, a mely különben a schmalkaldi gyűlésen is hivatalos szöveg gyanánt szerepelt. Maga a fordítás mind a Cikkeknél, mind az Erte-