Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

a horvát kormány mily makacsul igyekszik elhorvátosí­tani azt a csepp magyarságot is, a mely a magyar koro­nához tartozó Horvát-Szlavonország területén él és eddi­gelé, óriási erőfeszítéssel fenn tudta tartani magyarságát. A böszörményi lelkész-választáshoz. A Bukócsy János, volt h.-böszörményi ref. lelkész elhalálozása folytán megüresedett lelkészi állás betöltésére, a mint a »M. Sz.« irja, már megindultak a kombinációk, s legközelebb mái­be is lesz már töltve. A nép egyhangúlag Zsigmond Sándor esperest, egyházkerületi főjegyzőt akarná meghívni; ha pedig az el nem fogadná a meghívást, úgy Dávid­házy János, kabai ev. ref. lelkészt óhajtaná lelkipásztorául. Protestáns püspökök a protestáns ügyekről. A »Magyar Szó« ujabban Gyurátz Ferenc dunántúli evangélikus és Antal Gábor dunántuli református püspö­kök nyilatkozatait közli, a melyeknek lényegét a követ­kezőkben ismertetjük. Mindkét püspök méltányosnak és jogosnak tekinti azt a követelést, nogy a tudomány­egyetemen protestáns theologiai fakultás szerveztessék. Ez szerintök is a budapesti egyetemen volna szerve­zendő, mert csak így nyerne kifejeződést a paritás. A vidéki theologiai akadémiákat még az egyetemi fakultás felallítása esetén is fentartandóknak tartják, annyival is inkább, mert minden akadémiának vannak helyhez kötött alapítványaik. Az »erdélyi püspök« cím ellen való pro­testációban szolidárisoknak vallják magukat az erdélyiek­kel. A kongrua-törvényre és végrehajtására nézve Antal Gábornak nincs panasza, mert az ő kerülete bevallási ivei közül egyet sem küldött vissza a minisztérium és a kerület 154 kongrua-jogosult lelkésze közül még csak 16 nem kapta meg a kiegészítést. Annál panaszosabban nyilatkozott azonban ezekre nézve Gyurátz Ferenc. Sze­rinte fix összegben kellett volna megállapítanisegélyt, s azt az egyes kerületek rendelkezésére kellett volna bocsátani. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi módozattal job­ban fentarthatja az állam a nemzetiségi vidékeken a maga ingerenciáját; de mégis, nem kellett volna sújtani a nem­zetiségi egyházak miatt a protestáns egyházakat. Az evangélikus egyházban vannak ugyan kifogásolható pa­pok ; de azok ellenében maga az egyház hozta a legszi­gorúbb törvényeket, a melyek még akkor is vád alá helyezik az izgatókat, a mikor az állam nem lát okot az üldözésre. Igen sablonos szerinte e kiegészítések utal­ványozása is, s dacára annak, hogy a minisztérium elis­merését nyilvánította a kerületnek a bevallási ívek gondos elkészítéséért, mégis 4—5 kivételével most minden ívet visszaküldenek, pótlás és igazítás végett. A kongrua­kiegészítést nem tartja az 1848-iki törvény teljes végre­hajtásának. Fejleszteni kell a segélyezést; és e tekintetben jogosult az a kívánság, hogy az állam aránylagosan meg­szabott tőkevagyont, vagy annak megfelelő évi kamato­kat bocsásson a prot. egyházak rendelkezésére. Egyházi és egyházpolitikai ügyek az ország­gyűlésen. Az appropriációs vita igen érdekes egyházi és egyházpolitikai kérdéseket vetett felszínre f. hó 2-án az országgyűlésen. A protestánsok belső mozgolódása és az egyház belső bajai s az ultramontán terjeszkedni akarás miatt felhangzó panaszok felhívták már a politikusok figyelmét is és szólásra késztették a pártok vezéreit, sőt magát a miniszterelnököt is. Panaszainkat Zichy János gróf, a néppárt parlamenti vezére, pártja számára kívánta kizsákmányolni, s ártatlan arccal kijelentvén, hogy a néppárt szervezésével korántsem akartak testvérharcot indítani (?!), követelte a revíziót és legelső sorban is a felekezetnelküliség törvényének eltörlését. — Kossuth Ferenc tiltakozott a felekezetieskedésnek a politikába bevitele ellen; mert nagy veszedelmére szolgálna az országnak a felekezeti politikai partok alakulasa. — Ugrón Gábor, mintha csak expiálni akarta volna az autonómia kongresz­szuson mondott beszédét, azt hangoztatta, hogy az allam­nak egyenlő követelésekkel kell minden egyház elé állania, de mindeniknek egyenlő jogokat és szabadságokat bizto­sítania, és mivei szerinte a felekezeti villongás a miatt van, mert az egyik egyház vagyonos, a második pedig szegény: kívánta, hogy a gazdag egyház vagyona annak elidegenít­hetetlen tulajdonául hagyassék meg, a szegény egyhazak­nak pedig az allam adjon annyit, a mennyivel feladataikat megoldhatják. — Reánk nézve azonban legfontosabb Széli Kálmán miniszterelnök nyilatkozata. Zichy János kíván­ságával szemben kijelentette, hogy az egyházpolitikai tör­vények megváltoztatásába semmi körülmények közt sem megy bele, mert azokat a jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság, az egyházak közt levő egyenlő és igazságos viszony szempontjából, a modern jogállam és a magyar egységes nemzeti allam fejlesztése szempontjából szüksé­geseknek, helyeseknek tartja és azokat érinteni nem engedi. Majd a kormány egyházpolitikájáról szólva, ezt akijelentést tet te: »Én általában azt tartom — és azt hiszem, hogy igazam van, — hogy egyetlen egy vallásfelekezetnek sincs a leg­kisebb oka az országban a nyugtalanságra; nem is hi­szem, hogy ezt érezze bármelyik is, oka legkisebb sincs erre. Egyformán, igazságosan és objektíve járunk el min­den egyház, minden vallás és minden vallásfelekezet iránt a jogegyenlőség teljes átérzésével és a jogegyenlőség elveinek alkalmazásával és igazságainak érvényreemelé­sével; mert azt akarjuk, hogy teljesen egyformán, nyu­godtan, higgadtan, elfogulatlanul járjunk el valamennyi­vel szemben. Nekünk tehát sem a római katholikus egyház, sem a protestáns egyház, sem a keleti egy­ház, sem a zsidó egyház nem vethet szemünkre sem­mit; ne is tartson semmitől egyik se : a törvényes és egyenlő elbánásról biztosítjuk. Én a vallásosságra és er­kölcsiségre nagy súlyt helyezek; államföntartó erélylyel bir a vallásos és erkölcsi érzés, allam és társadalom fenn nem állhatnak nélküle; de nem kategorizálok vallásfele­kezetek szerint, hanem azt mondom, hogy mindenki le­gyen boldog a maga meggyőződése és vallása szerint.* — A kovmányelnök eme kijelentését, épen ma. a mikor az ultramontán irányzat még a kormány hatalmával is sze­retne érvényesülni, sőt egy kérdésben már érvényesült is, megnyugvással veszszük tudomásul; de el is várjuk, hogy az abban felmutatott, egyenlő mértékkel mérő és csak a jog és az igazság érdekét tekintő liberális egyházpolitika valóban érvényesüljön is és ne engedje magat félrevezet­tetni semmiféle, a jog és az igazság mezebe öltözött reak­cionárius törekvések által. Kongrua utalványozás 19()0-ra. A kultuszminisz­térium a mult hónap végén kiutalványozta az egyház­kerületi elnökségek kezéhez az 1900. első évnegyedre szóló kongrua kiegészítéseket, mindazon lelkészi hivatalok részére, a melyek, részint a mult év végén, részint a jelen év elején már megkapták a kiegészítést 1899 re. Dunamellék kapott e címen 10,727 korona 37 fillért ; Dunántúl 37,279 kor. 71 fillért s Tiszántúl 39,266 kor. 19 fillért. — Helyes és törvényes dolog, hogy a minisz­térium rendszeresen kiutalványozza a kiegészítést azok­nak a lelkészeknek, a kiknek a kiegészítési összege már megállapíttatott; de kérjük a minisztériumot arra is. hogy sürgősen igvekezzék megállapítani a többi jogosultak kiegé­szítését is, mert bár azok, a kik még tavalyra sem kap tak semmit, nem irigvkednek ugyan azokra, a kik in;ii az idénre is megkapták az őket megillető összegeket, de

Next

/
Thumbnails
Contents