Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

őt megérteni nem képesek. És ez a némaság egészen megfelel az ő elhagyatottságának. De viszont ez a hallgatás teljes öszhangban áll az ő keresetlen, őszinte vallástételének fenségével. A főpap sürgető kérdésére : »Te vagy a Krisztus, az Isten fia ?« — az igazság bizonyosságával feleli : »Te mondád. Sőt annak felette mondom néktek: ez idő után meglátjátok az embernek fiát ülni az Isten hatalmának jobbja felől és eljönni az égnek felhőiben«. Majd Pilátus előtt, ki ismételten kérdé: »De hát király vagy-e te?« — isteni öntudatának fenségével feleli : »Te mondod, hogy én király vagyok ! Én azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Valaki az igazságból vagyon : hallgat az én szavamra«. De a mily komoly méltóság jellemzi hallgatását és vallástételét, ép oly megható ós fenséges az Isten akarán való megnyugvása! Igaz, hogy a Getsemáné-kertben így imádkozott : »Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e keserű pohár!« de hozzá is tette : »mindazonáltal ne úgy legyen az, mint én akarom, hanem a mint te akarod !« Igaz, hogy elhagyatottságának érzetében így kiáltott fel : »Istenem, miért hagytál el engemet!« de ezen elhagyatottságának teljes erővel felülemelkedett, midőn azt mondotta: »Ime eljön az idő ós immár eljött, hogy engem egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mert az atya velem vagyon !« Az a gondolat, hogyha mindenki elhagyja is, de az Isten vele van: megnyugtatta őt minden szenvedésében, s ennek a megnyugtató, boldogi tó érzésnek ad kifejezést e szavakban : »Atyám ! kezeidbe ajánlom lelkemeU. így hordozta Krisztus a világ bűneit; így szenvedett ós halt meg ő érettünk is. Nagy és felemelő igazság van abban a gondolatban, hogy Krisztus érettünk halt meg. De ennek az igazságnak csak akkor van ránk boldogító hatása, ha mi is vele együtt szenvedünk és meghalunk. Meghalunk a bűnnek ós mindazon emberi gyarlóságoknak, melyek elszakaszthatnak minket ő tőle. Az az új szellemi élet, mely a Krisztus halálából sarjadzott; nekünk üdvösségül adatott; de jól megjegyezzük, nem mint örökség, melyet fáradság nélkül birtokunkba vehetünk, hanem mint jutalomdíj, melyért nekünk magunknak kell küzdenünk. 0 csak akkor szenvedett mi érettünk, ha mi is vele együtt szenvedünk. Végezetül még csak egyet említek meg, tisztelt közönség ! Kétségkívül minden földi életnek meg van a maga szenvedésteljes Golgothája. Tudjuk, hogy mily sok elrejtett sebe van a léleknek ! Mennyi szívettépő fájdalom ; mennyi nélkülözés, betegség; mennyi félreértés ós üldöztetés; mennyi meghiusult remény és hűtlen szeretet emészti életünket ! És mi, por szülöttei, hogyan viselhetjük el mindezeket? Nézzünk arra, a ki a tűrésre megtanított. Az ő megdicsőült küzdelme a Getsemáné-kertben, a törvényszék előtt ós a kereszten; az ő méltóságteljes hallgatása ós bátor vallástétele; az ő elhagyatottsága ós kigúnyoltatása; az ő tűrő és megbocsátó szeretete; az ő lelki ébersége a szenvedések között, s hitteljes megnyugvása az Isten akaratán: szolgáljanak nekünk követésremóltó példa gyanánt az élet szenvedéseinek és megpróbáltatásainak elviselésére, hogy mi is vele együtt megnyugodva mondhassuk el : »Atyám ! kezeidbe ajánlom lelkemet!® Petri Elek. ISKOLAÜGY. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter jelentése 1898. évi működéséről. Száz oldalra terjedő jelentését vallási ügyek ismertetésével kezdi a miniszter, ilyenek a róm. kath. autonómia szervezésére és a kongrua rendezésére tett intézkedések. Az autonómiát illetőleg ismerteti az 1897. nov. 11-én összeült kongresszus és az annak kebeléből alakított 27-es bizottság munkálkodását; a kongruát illetőleg pedig megtudjuk, hogy a r. kath. kongrua-ügy oly módon vitetett előbbre, ^hogy a kongrua végleges rendezéséig is a szegény sorsú r. katholikus lelkészek helyzetének javítására ideiglenes intézkedés történjék. Ezen célból a lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-c. 1. §-a az állami költségvetésben külön összeget rendelt felvétetni, minek folytán az 1899. évi állami költségvetés megfelelő helyén 500,000 korona állít tátott be a szegény sorsú r. kath. lelkészeknek államsegélyben való részesítésére. Ezen összeg, szemben az 1898. évben rendelkezésre állott fedezettel, a mikor a r. kath. lelkészek segelyezésére, a többi bevett vallásfelekezet lelkészeinek segélyéhez arányítottan 180,000 korona jutott, jelentékeny emelkedést képez. A szóban forgó államsegély a többi bevett vallásfelekezet lelkészeinek fizetéskiegészítésétől elkülönítetten kezeltetik«. A közoktatási ügyet a felső-, közép és népoktatás csoportja szerint ismerteti a következőkben: Az 1897/98. tanévben a felső oktatás terén történt intézkedések között első helyen említi az orvos-doktori oklevelek érvényessége tárgyában a monarkhia két állama között létre jött egyezményt, mely szerint abban történt megállapodás, >hogy 1899. január 1-vel a monarkhia két államában szerzett orvos-doktori okleveleknek, különben is csak gyakorlaton alapuló kölcsönös érvényessége megszüntetendő. Tekintettel azonban a két állam közt fennálló számos kapcsolatra, kimondatott, hogy a