Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-01 / 13. szám

ítélet őtet illeti. Midőn püspökök és más egyháznagyok nem tudnak megegyezni egymással, a viszályt ő egyenlíti el. Midőn a keresztyén államok népeiknek törvényeket hoznak, jogában áll azokhoz hozzájárulni, vagy azokat híveire nézve elfogadhatlanoknak jelenteni ki. Attól a meggyőződéstől van tehát áthatva, hogy őt a legfőbb tekintély illeti az egész világon ; hogy a mit ő, nem mint magán ember, nem mint szegény, gyarló ember, hanem hivatalánál fogva, mint pápa, mint az egyház feje mond: azt úgy kell fogadni, mintha maga a Jézus Krisztus mondaná. Sokáig nem volt bizonyos, hogy a római egyház teljes mértékben elfogadja a pápa csalhatatlanságát ; pedig igaz, hogy az a nagy tekintély, melynek a pápa már évszázadok óta örvend, különben is magában foglalta az ő csalatkozhatlanságának hitét. Nem szándékunk félremagyarázni ezt a csalhatatlanságot, hiszen a pápák jobbjai nagyon szerényen vélekedtek a magok egyéniségéről ; csakhogy — mondják a pápák — a mi gyarló, bűnös egyéniségünktől, a melynek épúgy szüksége van a gyóntató papra, mint bármely más római keresztyénnek, meg kell különböztetni a pápát, a Jézus Krisztustól rendelt uralkodót. A mit ő, mint magán ember mond, annak nem minden része tarthat igényt a csalhatatlanságra ; de a mit, mint a Krisztus egyházának pásztora, ünnepélyesen jelent ki, vagy a mint iskolai nyelven mondják : a mit ő ex cathedra — a szent székből ad tudtára a római keresztyéneknek, az magán hordozza a csalódhatatlanság törölhetlen bélyegét. Hogy ezt az előttünk idegen felfogást megérthessük, vissza kell emlékeznünk arra, hogy Izrael népének hajdankori prófétái is azzal az igénynyel léptek fel, hogy ők a teljes isteni igazságot hirdetik és csak azt jelentik ki, a mit Isten sziveikben kijelentett. Tudatával birtak egyéni gyarlóságuk és tökéletlenségüknek; de mikor megragadta őket a prófétai lelkesedés, akkor elfeledték gyengeségüket és csak azt érezték, hogy ők a mindenható, igaz Isten eszközei, s oly nyomatékkal és bátorsággal léptek fel, a mi az ő igénytelen és szerény társadalmi állásukkal éles ellentétben állott. Vagy vegyünk elő egy közelebb eső példát: ugy-e vannak olyan komoly pillanatok, mikor az apa úgy szól gyermekéhez, hogy szinte át van hatva attól a tudattól: »a mit én most mondok, azt maga Isten mondja általam és annak semmi köze az én egyéni gyarlóságomhoz és tökéletlenségemhez, és a mit én most gyermekeimnek leikökre kötök, azt föltétlen engedelmességgel kell fogadniok*. De hát honnan veszi a pápa a jogot ahhoz, hogy ilyen magaslatra, ilyen hasonlíthatatlan méltóságra helyezkedjék ? Mert az már egyszer bizonyos, hogy ha a pápának joga van meghatározni az emberiséget illetőleg, hogy melyik törvény állhat és melyik törvény nem állhat meg; ha a legfontosabb kérdésben végérvényesen dönthet : akkor fölibe helyezkedik a császároknak, királyoknak és minden más földi hatalmasságoknak. Az egyház azt tanítja, hogy a pápa ezt a jogot Péter apostoltól vette, mert Péter volt a legelső római pápa. Péter pedig magától Jézustól vette ezt a nagyfontosságú és korlátlan hatalmat, mert ő neki azt mondta a mester: »a mit te megkötendesz a földön, az meg lesz kötve az égben is; a mit te feloldandasz a földön, az fel lesz oldva a menyekben is*. Ha már Jézus eme szavait összefüggésükben fogjuk fel: egy egészen sajátos és megkapó történet bontakozik ki előttünk. Jézus tanítványai társaságában a (ienezáreth tava mellől Caesarea-Filippi városa felé tartott. Útközben kerdezte tanítvanyaitól: »Mit mondanak felőlem az emberek? — kinek tartanak engem ?« És a tanítványok azt felelték: »Azt mondják, hogy te egy vagy a próféták közül«. »Hát ti, kinek tartotok engem?* Akkor felele Péter: >te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia*. E felelet által örvendetesen meglepetve, ezt mondja néki Jézus: »Simon! Jónsnak fia ! nem a test és vér jelentetették meg neked ezt a feleletet, hanem az én mennyei atyám. Te vagy Péter (kőszikla) és én erre a kősziklára építem fel az én egyházamat* Hogyan magyarázzuk már Péter feleletét? Jézus nem jelentette ki magát előzőleg Messiásnak; ő, az alázatos szívű, várta türelmesen, hogy micsoda hatása lesz tanításának, prédikálásának, személyes befolyásának. És mint ítélt felőle a nagy sokaság ? >Ime, ez nem mindennapi írástudó, hanem úgy beszél, mint a kinek isteni hatalma van; mint egy a régi próféták közül*. Péter azonban még tovább megy. Az Úrral való állandó együttlét közben olyan lelki nyugalomra és belső boldogságra tett szert, a melyről elmondhatá: »ez többet ér mindama dicsőségnél, a mit az én népem a Messiástól remél. A földnek minden dicsősége micsoda ama méltósághoz képest a mit nekem az én Uram, mint Isten fia ad?! Mit ér a világ minden gyönyörűsége amaz égi honvágyhoz képest, a mit az Úr szivemben felkeltett?!* Legbensőbb szívbeli tapasztalata mondatja vele: »le több vagy egy prófétánál; te vagy Krisztus, az élő Istennek fia*. Nem a pillanat fellobbanása adja ajkára a feleletet; hanem azért szólott úgy, mivel felismerte az Urnák legbensőbb lényét, evangéliumának legmélyebb értelmét. Természetes tehát, hogy mi Jézus feleletét így fogjuk fel: »én a te feleleted által igazolt érzületre építem fel az én egyházamat. Bárki is csak akkor lehet Istennek gyermekévé, ha úgy érez, úgy hisz, mint te!<—így hangzik a történet. Furrer K után Buszkay Gyula. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Protestáns püspökök a protestáns ügyekről. Nem régen egy új politikai napilap indult meg »Magyar Szó* címmel, a mely egy egészen külön rovatot nyitott hasábjaina ^Protestáns ügyek*-nek, s megindulása óta naponként figyelemre méltó cikkeket és egyházi híreket közöl. A mi a lap politikai irányát illeti, ahhoz nekünk semmi közünk; annak helyességét vagy helytelenségét bírálni nem tartjuk feladatunknak, mert mint protestáns egyház, ügyeinket és érdekeinket semmiféle pártpolitikai irányzattal s annak ügyeivel vagy érdekeivel össze nem keverjük, sem összekevertetni nem engedhetjük. Bármi legyen is tehát a »Magyar Szó* politikája, az csak az ő politikája és nem a magyar protestáns egyházé. Mint olyan napilapot azonban, a mely a protestáns érdekeket támogatni kívánja a reakcionárius ultramontanizmussal szemben, s a melyben helyet találhatnak, a róm. kath. egyház és főpapjai magasztalása helyett, a szegény, küzdő, de a magyar hazával lelkében összeforrt s annak érdekeit mindig híven szolgált és szolgáló protestáns egyház ügyeit és érdekeit tárgyaló közlemények: szívesen üdvözöljük és e tekintetben való támogatását továbbra is köszönettel fogadjuk.* * A »Magyar Szó* c. politikai napilap a protestáns ügyeknek külön rovatot nyitott s azokat közvetlen forrásból részletesen szellőzteti. Dicsérjük ezt a jó szokását. De figyelmeztetjük a lapot is, a közönséget is, hogy a »M. Sz.« se egyházi, se politikai tekintetben nem a protestáns egyház organuma.