Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-01 / 13. szám

A nevezett lap, néhány legutóbbi számában, »Protestáns püspökök a protestáns ügyekről* cím alatt figyelemre méltó püspöki nyilatkozatok köziött, a melyekről szükségesnek látjuk lapunkban is megemlékezni. A püspöki nyilatkozatok egyházunk mai helyzetére, a kongruára, az egyetemi prot. theológiai fakultás és az »erdélyi püspök< cím kérdésére vonatkoznak ; tehát épen a mai, aktuális ügyekre nézve tüntetik fel egyházunk vezető férfiainak véleményét. Protestáns egyházunkban nem a püspökök szava dönt ugyan; de véleményüket általában véve mégis irányadónak tekintjük, lévén az nem puszta egyéni vélemény, hanem az egyház viszonyainak s érdekeinek komoly megfontolásából leszürődött s mindenkor az egyház boldogítását célzó meggyőződés. E szempontból igen figyelemre méltók püspökeinknek a »Magyar Szó« által közlött nyilatkozatai, s épen ezért jónak látjuk azokból a következőket reprodukálni. Dr. Bartók György erdélyi ref. püspök szerint a magyar prot. egyház ma válságos viszonyok között él; nagy erőpróbát kell kiáltania, de hiszi, hogy azt Isten segítségével és az evangéliumi hit erejével ki is fogja állani. Az »erdélyi püspök« cím kérdésében teljes szolidaritásban áll az erdélyi igazgató-tanács által készített memorandummal, miután minden jogi és történelmi argumentum a mellett szól, hogy a gyulafehérvári róm. kath. püspököt nem az »erdélyi püspök«, hanem az »erdélyi róm. kath. püspök« cím illeti meg. >Nem kicsi kérdés ez, s nem is csupán felekezetközi kérdés; hanem per eminentiam közjogi kérdés. Épen azért az erdélyi ev. ref. egyházkerület el van határozva, hogy ha a kormány a nyert felvilágosítások után is ragaszkodnék téves rendeletéhez : felirattal a képviselőházhoz fordul, s egyáltalán minden törvényes eszközt megragad sérelme orvoslására. A magyar közjog sarkalatos tétele a bevett vallásfelekezetek egyenjogúsága. Ez ellen a közjogi rend ellen való támadás a kultusz-miniszter rendelete, mely a róm. kath. püspök címét úgy állapítja meg, mintha az Erdély egyetemes püspöke volna. Ezt a felfogást nem szabad érvényesülni engedni, s ebben az erdélyiek számítanak úgy a testvér ev. ref. egyházkerületek és konvent, valamint a testvér ág. ev. egyház támogatására.* A kongruának 1200, illetve 1600 koronáig biztosítása, szerinte, egyáltalában nem jelenti az 1848. XX. t. c. által előirt állami kötelesség beváltását. Panaszosan szól továbbá a segélyek kiosztásának lassúságáról, a mely körülmény az erdélyi ref. egyházkerületre nézve igen keserves, a hol hatvankét anyaegyház van lelkész nélkül, épen a papi fizetés elégtelensége miatt. Igen különös, hogy a konvent által hitelesített bevallási adatokat a minisztériumban kifogásolják és azoknak dokumentálására uj, községi bizonyítványokat kívánnak be. Zelenka Pál tiszai evang. püspök szerint a kongruakiegészűést nem lehet elfogadni az 1848. XX. t. c. végrehajtásául. A kongrua-kiegészítés egyszerűen csak alamizsna, s mint ilyen sem a legszerencsésebb formában adva. A protestáns egyházaknak joguk van az államtól ép oly dotációt igényelni, mint a minőt a róm. Icath. egyház évszázadok óta élvez. A személyenkint adott segély enyhít valamit egyesek baján, de épen nem emeli az egyház tekintélyét és függetlenségét. Másképen kellett volna ezt a kérdést elintézni. Vegyes bizottságot küldeni ki, mely megállapítja vala a kongrua-kiegészítési szükségletet, s a kormány azután a segélyösszeget, egységes tételben a konventnek juttatta volna, hogy az a kerületek útján, nem sablon, hanem a valóságos szükség és az egyházi érdekek szerint gondoskodjék a kiosztásról. Ez adott^volna rá módot, hogy a protestantizmus elháríthassa a lelkész-hiányban fenyegető veszedelmet, a mely nem csupán felekezeti, hanem szociális és nemzeti veszedelem is. Módja lett volna, épen az exponált vidékeken, esetleg több apró eklézsia összevonásával, erős lelkészségeket teremtenie, melyek a a rájok bízott missziót minden irányban híven teljesíthetik. Egyenlő mértéket kell alkalmazni a felekezetek között. Hivatalos kimutatás szerint 235 millió forintot kapott a r. katholikus egyház az államtól. Jogosan követel -heti az evangélikus egyház az arányosan ráeső 23 millió forintot, mint állandó tőkét, vagy az ennek megfelelő 1.320,000 frt évi kamatot. 1894-ben az akkori miniszterelnök s minisztérium álláspontja az volt, hogy az 1848. évi XXII. t.-cikk értelmében külön törvényben lesz a protestáns egyházak állami dotációja biztosítva. Ugyancsak nyilvános tény, hogy az evang. egyházak 1894-ben felszólítást kaptak a minisztérium részéről, hogy méltányos igényeiknek részletes kimutatását terjeszszék be. Tehát az 1848-ki törvény igeretén és kötelességén felül hivatkoznunk lehet és kell az 1894-ki kormány Ígéretére és kötelezettségére is. Az egyetemi prot. theol. fakultást feltétlenül szükségesnek tartja a viszonosság alapján. Hogy hol legyen ez a theologiai fakultás : Budapesten-e vagy Kolozsvárott ? ezen vitatkozni alig lehet. A protestáns theologiai fakultásnak ott kell lennie, a hol a r. kath. theologiai fakultas van. A felekezeti koordináltság viszonyát ebben is fel kell tüntetni. Furcsa volna az, hogy az állam által fenntartott r. kath. theologiai fakultás a fővárosban volna, a protestáns theologiai fakultás pedig a vidéken. Ebben a kérdésben a protestáns önérzetnek kell szolgálni direktívául. Kiss Áron tiszántúli ref. püspök nem nyilatkozott ugyan részletesen, de kijelentette, hogy egy nézeten van püspöktársaival. A protestantizmusnak vannak közös érdekei és ha ezek megtámadtatnak: szolidáris lesz a védelemben az egész protestantizmus. Ha a viszonyok fejlődése úgy tart tovább, hogy szükség lesz az ő fellépésére is : rendületlenül meg fog állani egyháza jogai és érdekei mellett. Kun Bertalan tiszáninneni ref. püspök és konventi elnök a kongruár.a, a prot. theol. fakultásra és az »erdélyi püspök• címre nézve nyilatkozott, s nyilatkozata igen nagy súlylyal esik a latba. Szerinte is a kongrua kiegészítés nem végrehajtása az 1848. XX. t. cikk intenciójának. Ez csak csillapító szer az égető sebre; de egyházainknak nem az a felsegélése, a melyre szükségünk van. A kongrua-törvény nem méltányos a lelkészekkel szemben, a mennyiben nem ad módot arra, hogy egy kis egyházban régen szolgáló lelkész jövedelmét, annak érdeme szerint emelhessék. A törvény egyenlő mértékkel mér a régi és a fiatal lelkészeknek; pedig míg a fiatal lelkészek előtt nyitva áll még az út a jobb jövedelmű parókhiákra jutásra, addig az öreg, hiven szolgált lelkipásztorok előtt az már a legtöbb esetben el van zárva és nem is számíthat soha 1600 koronánál több jövedelemre. A kongrua-segélyt ki kellett volna adni az egyházkerületeknek, hogy azok magok oszszák azokat ki, a körülményeknek és a méltányosságnak megfelelőleg. Ugyancsak felpanaszolta ő is, hogy a kiegészítés igen lassan halad és türelmetlenkedésre és panaszokra ad alkalmat. Hogy legyen egyetemi prot. theologiai fakultás: jogos kívánsága a protestánsoknak. De tekintettel a fenforgó viszonyokra, inkább beéri azzal, a minek a sikere valószínűbb, semhogy mitse érjen el. Épen azért a fakultást Kolozsvárott óhajtaná látni és pedig olyanképen, hogy a jelenleg ott már külön meglévő ref'. theológia, kibővítve az evangelikus theológiával, képezné az egyetem prot. theologiai fakultását. Kívánatosnak tartja mindazon-