Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

tésére és erősítésére. A vallás tanításának olyan szerepet kell juttatni a középiskolákban, hogy az a növendekek összes ismeretére rá nyomja a maga bélyegét, hogy az, mint zománc, vonja be az összes ismereteket, hogy az alatt harmóniába jussanak a sokszor ellentétes ismeretek is. Hogy e követelménynek megfelelhessünk, a középiskolák egyes osztályai számára úgy kell megállapítanunk a vallástanítás anyagát, hogy az a növendék értelmi fejlettségének és érzelem világának, szóval egész lelki életének megfelelő legyen. Midőn a középiskolák vallástani anyagáról elmélkedünk, nem szabad elfelednünk, hogy itt, már az első osztályban is olyan növendékekkel van dolgunk, a kik a vallástani ismeretek bizonyos körét magukkal hozták, s hogy, — mint más tárgyaknál, — nekünk is a már meglevő ismeretekre kell a továbbiakat raknunk, s bennök a valláserkölcsi életet ápolnunk és megerősítenünk. A gyermekek legnagyobb része nem megy középiskolába, s így ezeknél is arra kell törekednünk, hogy a vallástan igazságaiból, sőt az egyháztörténelemből annyit adjunk, a mennyi egész életökre vezetőül,kormányzóul szolgáljon; mert azok többé rendszeresen nem tanulnak, vallásos ismereteik növelésére, hitök és meggyőződésük erősítésére egyedüli eszköz a templom. És már az ilyenektől is megkívánjuk, sőt követeljük, hogy ne csak jó keresztyének, de jó reformátusok is legyenek, és méltán, mert ez az elemi iskolákban is megnyerik azt, a mi erre nézve szükséges; Tehát a vallástanításnak az első köre befejezést nyer, kell, hogy nyerjen már az elemi iskolában. Ez képezi az alapot, melyre a középiskolában építhetünk, sőt építenünk kell. Most az a kérdés, hogy jó-e, elégséges-e ez alap, vagy nem? A mi a vallástanítás anyagát illeti, határozottan jó és elégséges, mert megtanulják az ó és uj szövetség nevezetesebb történeteit, Jézus élettörténetét és az általa hirdetett főbb igazságokat; ezek alapján az ev. ref. egyház álláspontját a többi ker. felekezettel szemben, s így tanulnak hit és erkölcstant; továbbá az egyháztörténet kimagaslóbb mozzanatait. Hogy aztán az elért eredmény, illetve sikertelenség fölött naponként panaszkodunk és sóhajtozunk, annak okát ne az anyagban és annak felosztásában, hanem önmagunkban és a vezérfonalul szolgáló kézikönyvekben, továbbá a családi és iskolai nevelés hiányában és még sok másban kell keresnünk. Azonban bármely gyenge és hiányos legyen is az elemi iskolában nyújtott, vagy szerzett alap, mégis el kell azt fogadnunk alapul a középiskola számára, s itt bővítenünk, szélesítenünk azt a kört, mely már az elemi iskolában egyszer befejeztetett. Ha tekintetbe veszszük, pedig tekintetbe kell vennünk, hogy a középiskolába az elemi iskola negyedik osztályából lép a növendék, a mikor még egyháztörténelmet nem tanulhatott, akkor, hogy az elemi és középiskola között meg legyen a helyes és szerves összeköttetés, az következik, hogy a középiskola első és második osztályának vallástani tananyaga ugyanaz legyen, a mi az elemi iskola ötödik és hatodik osztályában, t. i. az egyháztörténelem. És én minden habozás nélkül az egyháztörténelmet tenném a középiskola első és második osztályába. Ha az elemi iskola 5. és 6. osztályaiban szükséges és sikerrel tanítható az egyháztörténelem, miért ne volna az szükséges a középiskola első két osztályában? Azt, hogy az egyháztörténelemmel összefüggő politikai történelem a középiskola felsőbb osztályaiban taníttatik, ne tekintsük a vallástan anyagának beosztásánál irányadóul, hanem olyan beosztást igyekezzünk csinálni, a mely a valláserkölcsi oktatás céljának leginkább megfelelő. Tudjuk, hogy a középiskola alsó osztályaiból mennyien hullanak ki, a kik aztán haza mennek gazdalkodni, vagy iparos és más pályára lépnek, a kik az egyháztörténetemnek tanításától — ha az csak a felsőbb osztályokban adatnék elő, — végképen elesnének. A kik pedig a középiskola osztályain végig haladnak, a politikai történelemből megismerhetik és meg is ismerik az egyháztörténelem fontosabb mozzanatait is. Nem kicsinylem én az egyháztörténet fontosságát, sőt ellenkezőleg, mert nagyon is szükségesnek és hasznosnak tartom, azért igyekszem annak már az alsó osztályokban helyet biztosítani, hogy azt minden növendék. egyházunknak minden leendő tagja megismerje. De nem tartom helyesnek Barla úr azon beosztását, hogy az egyháztörténetet a középiskola III—IV. és V. osztályaiba tegyük, mert. mint feljebb rámutattam, akkor a növendékek azon része, mely a középiskola alsó osztályait sem végezheti, vagy történetet nem tanulna, vagy a mi még károsabb volna, a hit és erkölcstant nem tanulhatná. A középiskola különben is épen a történelem tanításával segíti elő legjobban a vallástanár munkáját s a szorosan vett vallástanítást, a mi engem arra vezet, hogy ne a világtörténet és az egyháztörténet között keressem az összekötő kapcsot, hanem az egyháztörténetet úgy illeszszük be a vallástan anyagába, hogy minden egyes kör megkapja a történelemből is azt, a mi helyes és múlhatatlanul szükséges. A középiskola V, osztályába a szimbolika helyett ismét egyháztörténetet tennék, s a VII. osztály számára meghagynám én is a magyar prot. egyháztörténetet, hogy a középiskolából kilépett ifjú egyházának küzdelmét, szenvedését és e szenvedések által elért győzelmét, továbbá jogi viszonyait, szervezetét megismerve, annak buzgó tagja, s ha kell, kitartó, hü harcosa is legyen. A III. oszt. tanulná, illetve ismételné az ó és uj szövetségi történeteket és pedig úgy, mint Barla úr is ajánlja : bővítve a szükséges izagógikai ismeretekkel. A IV. osztályban meghagynám, illetve a mostani beosztás szerint a III. és IV. osztályok hit és erkölcstani tanítását összevonva adatnám elő, hogy a konfirmációi oktatással befejezést nyerjen a vallástan anyagának második köre, hogy a kik a középiskola IV. osztályából kilépnek, hitök -ben megerősítve, erős vallásos meggyőződéssel hagyhassák azt el. Az V. oszt. számára már feljebb kijelöltetett az egyháztörténet, a mostani beosztásban levő szimbolika helyett, a melynek mostani alakjában való tanításától, mint mások, úgy magam is irtózom; de csak azért, mert nincs jó tankönyvünk, a melynek alapján e fontos és szükséges tárgyat taníthatnők. Én szükségesnek tartom, hogy e tárgyat, nem külön, önállóan, hanem a hittanba beolvasztva tanítsuk, hogy növendékeink minden felekezet felfogását megismerve, azt saját felekezetük felfogásával és álláspontjával összehasonlíthassák, s ezen összehasonlítás alapján meggyőződés érlelődjék lelkökben arra nézve, hogy az ő egyházuk áll igazi bibliai alapon s az ő vallásuk az, a mely legtisztábban őrizte meg és hirdeti ma is Krisztus vallását. A VII. osztály számára a mostani beosztásból töröl ném, mint Barla úr is tette, az összehasonlító vallástörténelmet, s ezen és a VI. osztály számára tenném a Barla úr által proponált hittant és erkölcstant, hogy értelmi fejlettségöknek megfelelőleg még egyszer áttanulják és megszeressék azokat az igazságokat, a melyek megmutatják az ember számára az igazi helyes utat, s a melyekből erőt meríthetnek arra nézve, hogy hitökben mindvégig megmaradjanak s e hittel az élet harcában, minden kísértések között győzelmesen megállhassanak. — A VIII. osztály tananyaga lenne továbbra is a magyar prot. egyháztörténelem.