Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

ben (96 lap) az egyetemes énekügyi bizottság elnökének neve alatt s annak tájékoztató epilógusával* Átnézték-e a VI. füzet darabjait a hetes bizottság élő tagjai, a kiknek ez kötelességük lett volna, arról nem nyújt felvilágosítást az elnöki tájékoztató ; a sorok közül kihallatszó panasz-hangokból azt kell azonban következtetnünk, hogy nem és hogy az énekügy nemes fáradalmaiból a legnagyobb rész magára az énekügyi bizottság elnökére maradt, ki — mint a Tájékoztatója igazolja — nem minden keserűség nélkül gondol azokra, a kiknek Isten tudni engedte a Dávid lantjának pengetését, de hallgatnak, mint a »száraz ágon ülő, csüggedt madarak«. Az énekügy fontossága, s az énekügyi bizottság elnökének személye s odaadó munkássága egyaránt megkövetelik, hogy az Előmunkálatok VI. füzete iránt az érdeklődés a lehetőségig teljes legyen s az arra hivatottak mind a Tájékoztatóban közölt igazán megszívlelni való elvi nyilatkozatokat, mind a közlött zsoltárokat és dicséreteket illő méltatásban részesítsék — ama felelősség terhe alatt, a melylyel a saját egyházunk nagy érdekei iránt a belső ember szerint lekötve vagyunk. Mert az mégis megszégyenítő volna ev. ref egyházunkra, ha évtizedeken át tartó kísérletek után sem volna képes egy ilyen énekeskönyvet előállítani, a mely a haladó kor Ízlésének megfelelően s isteni tiszteletünk fenséges hivatásához mérten, minden jogos igényt kielégíthetne, ki legalább annyira, mint a maga idejében ez a mi mostani jó öreg énekeskönyvünk. Részünkről az Előmunkálatok VI. füzetének ismertetését ezennel megkezdjük. Anonimus. NEKROLOG, Kiss Gusztáv emlékezete. 1324. jun. 2. — 1899. dec. 18. A hódmező-vásárhelyi ev. reform, főgimnáziumra 1899. dec. 18-án szomorú nap viradt. Egykori, immár 12-ik éve nyugalomba lépett tanára Kiss Gusztáv több mint öt heti emésztő szenvedés után bevégezte pályafutását. 1888. juniusával tért nyugalomba; azonban ha közvetetlenül nem munkálkodott is a tanintézetben, lelke folyton bensőleg össze volt azzal forradva. Egyfelől mint a főgimnáziumi igazgatótanács egyik igazán ügyszerető tagja éber gonddal kiserte az iskola életének minden mozzanatát; másfelöl benső összeköttetésben állott mindvégig annak nem csak régibb, hanem legújabb tanári nemzedekévet is. Szivéből örvendett azok iskolája fejlődésének, de viszont, akár csak mintha őt is közvetlenül érdekelte volna, mélyen érezte annak netaláni kedvezőtlen fordulatát. Még betegsége utolsó napjaiban is érdelődésének egyik előkelő tárgya volt főgimnáziumunk minden ügye. * Lásd a »Protestáns Ejyh. és Isk. Lap* mult évi 51-dik számában. Csak természetes azért, hogy elhunyta nemcsak az iskolánál és a szakemberek körében, hanem város szerte is, — hisz ennek értelmisége csaknem kizáróan az ő kezei alatt nyerte kiképeztetését, — osztatlan részvétet keltett. Nemes élete, minden egyszerűsége mellett is annyira egészen tanulságos, mint a mennyire emelő vonásokban is gazdag. Kiss Gusztáv 1824. junius 2-án született Rovetsinben Morvaország brünni kerületében. Atyja Benjámin ottani lelkész és főesperes, — anyja Kun Krisztina, Kun Sámuel miszlaui lelkész és szintén főesperes leánya volt. Nagyszülői, — apai ágon szintén Benjámin — mind a két ágon azon lelkes ifjak sorából kerültek, a kik II. József türelmi rendelete következtében első lelkészekül mentek ki Cseh- és Morvaországba ; és pedig a sepsii — Abauj-Tornamegye, — születésű apai nagyapa a sárospataki, a kecskeméti születésű anyai nagyszüle a debreceni kollégiumból. Gusztávunk elemi szakismereteit szülőfölde iskolájá -ban morva nyelven nyerte. További képzését gondos atyja veszi kezébe, a ki egyebek közt a latin és német nyelvbe, — a melyet a boldogult teljesen is birt, — annyira beavatja, hogy midőn a 14 éves fiú Kecskeméten a hírneves tanférfiú Tatay András előtt fölveteli vizsgálatot állott, az őt a poétika klasszisba kívánta beirni ; azonban a fiú testvérbátyja Lajos gyömrői lelkész, később pestmegyei ev. ref. főesperes minthogy öcscse a magyar tannyelvet kellően nem értette, a második évi rhetorikába jegyeztette be. így végezte Kecskeméten 1838—39-ben a rhetorikai, a következő tanévben a poétikai osztályt. Kezdetben erősen küzd a magyar nyelvvel, de kitartása diadalmaskodik. Az 1840. őszén a bölcseleti tanfolyamra Nagy-Kőrösre megy át leginkább azért, mert Kecskeméten önfentartása erős nehézségekbe ütközött. Új tanintézetében már nem kell többé magyar nyelvi nehézséggel bajlódnia, fokozódó sikerrel tanul Tanárai, köztük első sorban a mindig hálával emlegetett Vargha János — szeretettel méltányolják, folyton emelkedő ösztöndíjjal tüntetik ki, magán tanítványokkal szinte elhalmozzák, úgy, hogy napjában 3—4 helyen is tanít. De őt e teher fölemeli, boldognak érzi magát, hogy midőn szükségeit önszorgalmából födözi és jó szülői terhén is könnyíthet és így számos testvére neveltetését közvetve ő is munkálhatja. Az 1843. őszén visszatér Kecskemétre másodéves .jogásznak. Itt Tomori Szabó Sándor tanára tünteti ki, a ki a legjobb nevelőséget szerezvén meg számára, fentartását itt saját munkájával biztosíthatta. Kitűnő tanulótársainak, — egyebek között Jókai Mórnak s Ács Zsigmondnak nemesítő hatása, másfelől a mind mozgalmasabbá váló idők politikai viszonyai őt is lelkesedésre ragadják. Szabadabb óráiban behatóan foglalkozik nemzeti irodalmunk remekeivel. Ő és társai hévvel olvassák, sőt másolják az 1843—44-iki országgyűlés kitűnő szónokainak gyújtó beszédeit Együtt érez, lelkesedik kora ifjúságával. Az 1844—45-ik tanév jó sorsa a fővárosba vezeti, elfoglalja a kétéves, 300 írttal javadalmazott pesti rektóriát.