Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

Itt iskolájának felügyelője Hubai/ József kir. táblai tanáesbiró volt. E« meg rektorsága letelte előtt, 1847. év őszén oldalahoz jurátusul esküdtette fel benső kedveltjét. Még ez év őszén, mint honorátior, a követválasztásnál Kossuthra szavaz; Pestmegye pedig öt tarsával a nagy államférfi mellé kiíldi fel Pozsonyba országgyűlési jurátusul. Követe mellett éjjel-nappal nagy szorgalommal dolgozik. de azért részt vesz nemcsak a pozsonyi mozgalmakban, hanem jelen van a bécsi küldöttség izgalmas útjában is. Az országgyűlés berekesztése után visszatér az ország fővárosába. A pesti forrongások őt ís magukkal sodorják. Felcsap honvédnek, s már május végén Ó-Recsére vonul le zászlóaljával. Itt hat nagyobb csatában jól forgatván magát, őrnagya tudtára adja, hogy hadnagygyá neveztetett ki, mint ilyet átteszik Yácra a 49-ik zászlóaljhoz. Vacról Komárom környékére rendelik, de zászlóalja innen Windischgrdtz hadai elől Pestre vonúl, a hol a magyar kormánynak az engedelmességet megtagadó 600 tüzért az Újépületben egy éjjeli meglepetésben lefegyverzik s majd Szolnokra kisérik. Ezután Asbóth L'ijos ezredes hadosztályában harcol és a kőbányai csaták után főhadnagygyá léptetik elő. Ott küzd Ruda ostromában; majd gr. Eszterházy Pál hadtestében jelen van az aug. 3-iki dicsőséges ütközetben; századosi rangot nyer, mígnem okt. 3-án a komáromi kapituláció után megszabadúlva, Pestre megy ; innen az osztrák tisztet egy kis fogással félre vezetve, testvéréhez Gyömrőre vonul. Ama a gyásznapok marcangoló bizonytalansága között munka után vágyódó lelke elsőbben nevelőségre viszi. R Podmaniczky Andor, Géza nevű fia mellé Aszódra megy nevelőül. Rár a nagy műveltségű főúri család valamennyi tagja igaz melegséggel ragaszkodik hozzá, a legszívesebb marasztás ellenére, töprengő lelke szélesebb térre vágyakozva, aszódi visszavonultságából Pestre távozik. a Dapsy Sámuel gombai földbirtokos gyermekei mellett vállalva nevelőséget. Itt nem kevésbbé méltányolják, de a pesti tágabbkörű társaság legnagyobb áldása rá nézve mégis csak az lőn, hogy lelke visszanyerte nyugalmát és rugékonyságát. Kitartó önképzésre adja magát és végleges munkakör után sóvárog. Es mivel az akkori mostoha viszonyok között szíve vágya: a jogi pálya zárva állott előtte, a tanítás munkája csakhamar édes teherré lőn rá nézve. Úgy találta, hogy az országos vigasztalan helyzetben a nevelés terén tehet letiport nemzetének és hazájának legüdvösebb szolgálatot; tanárrá vágyott lenni. Óhajtása csakhamar testet ölt; 1851. őszén előbb Halas, majd 1852. őszén hódmező-vásárhelyi egyházunk választja meg gimnáziuma tanáraul. Szerencsésen megtalálta rendeltetésének leghivatottabb útját; ez állás vágott össze legjobban hajlamaival és honszerető lelkének irányával. Elt is hivatásának példás odaadással. Boldog házasságának csendje, — a melyre vagyóczi Nagy Emmával 1854 húsvétjében lép, a melyet azonban a könyörtelen halál 1863. dec. 10-én megsemmisít — csak termékenyítőleg hatott hivatalos működésére. Rendületlen kötelességérzete, mint mindenben, volt irányadója itt is. A lankadatlan önképzés mellett osztatlanul tanintézetének szentelte teljes erejet és idejét. Ritka tanár olvasott annyit, mint ő nemcsak szaktargvaiban, hanem az egyetemes ismeret mezején is. Tanított is, a mint a szükség parancsolta, — a görög kivételével, — valamennyi gimnáziumi tantárgyat és valamennyinél egész ember volt hivatásának; félember nem volt semmiben és nem tudott lenni soha. Tanári diplomája szívébe volt írva. Nem csekély mértékben szerette a természettudományokat; de legelső sorban mégis a történelem kimagasló alakjai és eseményei, a kitűnő férfiak tettei érdekelték; mert e téren és ezek által tudott és szeretett tanítványai fogékony lelkületére hatni. Mert szerinte, az igazi tanárnak nem a hideg tanítás a tiszte, hanem a leendő emberben a hazafi nevelése lehet egyik főhivatása. Tanult maga, hogy másokat taníthasson ; és ezt annál inkább tehette, mert a közéleti szereplés becsvágya nem csiklandozta: a szó hatalma nem igen állott szolgálatában ; bár igen széles ismeret birtokosa, irodalmilag sem igen munkálkodott. A csendes, zajtalan munkát lefoglalta magának, a beszéd zaját hagyta másoknak. Ki mondaná, hogy nem a jobb részt választotta ? Szemei előtt és buzgó közreműködésével folyt le a hódmező-vásárhelyi gimnázium átalakulása. Látta ennek algimnáziummá lett eltörpülését, viszont munkás tényező volt főgimnáziummá való fejlődésében és megizmosodásában. És ha e fejlődésben van érték : az ő serény tevékenykedésének nem utolsó része van abban. Első helyre sohasem tört; bár örömest bízták volna reá, — viselte is két évig — az igazgatóságot, annak aprólékos teendői és zaklató munkái nem voltak kedve szerint. Ekként munkálkodik 36 éven át elöljáróinak és tiszttársainak, a társadalomnak és sok ezer tanítványának soha nem csökkenő szeretetében és tiszteletében öregedve, mígnem az 1887—88-adik tanév végén nyugalomba lép. Hálás tanítványai emléke megörökítésére 500 frtos ösztöndíjat alapítanak ; szép megnyilatkozása a tanítványi hálának kétségenkivül, de a Kiss Gusztáv áldott emlékezete mégis nem pusztán ez összegben, hanem maradandó érdemű munkásságában fog élni és fenmaradni. Élete nyugalomba való lépése után az előzőnek folytatása volt. Egy kis kertészkedés, szeretett rokonainak időnkénti látogatása, egy-egy kisebb szórakozó utazása mellett, itthon szűkebbkörü barátaival való érintkezés és mindenek felett szakadatlan olvasmányai képezték foglalkozását. Egy-egy kiváló tudós munka sohasem hiányzott asztaláról, el sem végezte, már a másik várt sorra ; de főleg szinte az utolsó időkig éber gonddal kisérte az országos politikát. Szíve szerint örvendett haladásunknak, komor indulattal szemlélte, ha ügyeink szerinte sötétebb fordulatot vettek. Közönyös itt sem tudott lenni; érzett és ítélt a pártember szivével és eszével. És ez így ment 1899. dec. 18-ika reggelig, a mikor halála megváltotta kinos szevendésétől. Benne egy valóban nemes élet fáklyája aludott ki. Bizalma, szeretete