Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

Itt iskolájának felügyelője Hubai/ József kir. táblai tanáesbiró volt. E« meg rektorsága letelte előtt, 1847. év őszén oldalahoz jurátusul esküdtette fel benső kedveltjét. Még ez év őszén, mint honorátior, a követválasztásnál Kossuthra szavaz; Pestmegye pedig öt tarsával a nagy államférfi mellé kiíldi fel Pozsonyba országgyűlési jurá­tusul. Követe mellett éjjel-nappal nagy szorgalommal dol­gozik. de azért részt vesz nemcsak a pozsonyi mozgal­makban, hanem jelen van a bécsi küldöttség izgalmas útjában is. Az országgyűlés berekesztése után visszatér az ország fővárosába. A pesti forrongások őt ís maguk­kal sodorják. Felcsap honvédnek, s már május végén Ó-Recsére vonul le zászlóaljával. Itt hat nagyobb csatá­ban jól forgatván magát, őrnagya tudtára adja, hogy hadnagygyá neveztetett ki, mint ilyet átteszik Yácra a 49-ik zászlóaljhoz. Vacról Komárom környékére rendelik, de zászlóalja innen Windischgrdtz hadai elől Pestre vonúl, a hol a magyar kormánynak az engedelmességet megtagadó 600 tüzért az Újépületben egy éjjeli meglepe­tésben lefegyverzik s majd Szolnokra kisérik. Ezután Asbóth L'ijos ezredes hadosztályában harcol és a kőbá­nyai csaták után főhadnagygyá léptetik elő. Ott küzd Ruda ostromában; majd gr. Eszterházy Pál hadtestében jelen van az aug. 3-iki dicsőséges ütközetben; századosi rangot nyer, mígnem okt. 3-án a komáromi kapituláció után megszabadúlva, Pestre megy ; innen az osztrák tisz­tet egy kis fogással félre vezetve, testvéréhez Gyömrőre vonul. Ama a gyásznapok marcangoló bizonytalansága kö­zött munka után vágyódó lelke elsőbben nevelőségre viszi. R Podmaniczky Andor, Géza nevű fia mellé Aszódra megy nevelőül. Rár a nagy műveltségű főúri család vala­mennyi tagja igaz melegséggel ragaszkodik hozzá, a leg­szívesebb marasztás ellenére, töprengő lelke szélesebb térre vágyakozva, aszódi visszavonultságából Pestre távo­zik. a Dapsy Sámuel gombai földbirtokos gyermekei mel­lett vállalva nevelőséget. Itt nem kevésbbé méltányolják, de a pesti tágabbkörű társaság legnagyobb áldása rá nézve mégis csak az lőn, hogy lelke visszanyerte nyu­galmát és rugékonyságát. Kitartó önképzésre adja magát és végleges munkakör után sóvárog. Es mivel az akkori mostoha viszonyok között szíve vágya: a jogi pálya zárva állott előtte, a tanítás munkája csakhamar édes teherré lőn rá nézve. Úgy találta, hogy az országos vigasztalan helyzet­ben a nevelés terén tehet letiport nemzetének és hazájá­nak legüdvösebb szolgálatot; tanárrá vágyott lenni. Óhaj­tása csakhamar testet ölt; 1851. őszén előbb Halas, majd 1852. őszén hódmező-vásárhelyi egyházunk választja meg gimnáziuma tanáraul. Szerencsésen megtalálta ren­deltetésének leghivatottabb útját; ez állás vágott össze legjobban hajlamaival és honszerető lelkének irányával. Elt is hivatásának példás odaadással. Boldog házasságá­nak csendje, — a melyre vagyóczi Nagy Emmával 1854 húsvétjében lép, a melyet azonban a könyörtelen halál 1863. dec. 10-én megsemmisít — csak termékenyítőleg hatott hivatalos működésére. Rendületlen kötelességérzete, mint mindenben, volt irányadója itt is. A lankadatlan ön­képzés mellett osztatlanul tanintézetének szentelte teljes erejet és idejét. Ritka tanár olvasott annyit, mint ő nem­csak szaktargvaiban, hanem az egyetemes ismeret meze­jén is. Tanított is, a mint a szükség parancsolta, — a görög kivételével, — valamennyi gimnáziumi tantárgyat és valamennyinél egész ember volt hivatásának; félem­ber nem volt semmiben és nem tudott lenni soha. Tanári diplomája szívébe volt írva. Nem csekély mértékben sze­rette a természettudományokat; de legelső sorban mégis a történelem kimagasló alakjai és eseményei, a kitűnő férfiak tettei érdekelték; mert e téren és ezek által tudott és szeretett tanítványai fogékony lelkületére hatni. Mert szerinte, az igazi tanárnak nem a hideg tanítás a tiszte, hanem a leendő emberben a hazafi nevelése lehet egyik főhivatása. Tanult maga, hogy másokat taníthasson ; és ezt annál inkább tehette, mert a közéleti szereplés becs­vágya nem csiklandozta: a szó hatalma nem igen állott szolgálatában ; bár igen széles ismeret birtokosa, irodal­milag sem igen munkálkodott. A csendes, zajtalan mun­kát lefoglalta magának, a beszéd zaját hagyta másoknak. Ki mondaná, hogy nem a jobb részt választotta ? Szemei előtt és buzgó közreműködésével folyt le a hódmező-vásárhelyi gimnázium átalakulása. Látta ennek algimnáziummá lett eltörpülését, viszont munkás tényező volt főgimnáziummá való fejlődésében és megizmosodásában. És ha e fejlődésben van érték : az ő serény tevékeny­kedésének nem utolsó része van abban. Első helyre soha­sem tört; bár örömest bízták volna reá, — viselte is két évig — az igazgatóságot, annak aprólékos teendői és zaklató munkái nem voltak kedve szerint. Ekként mun­kálkodik 36 éven át elöljáróinak és tiszttársainak, a tár­sadalomnak és sok ezer tanítványának soha nem csök­kenő szeretetében és tiszteletében öregedve, mígnem az 1887—88-adik tanév végén nyugalomba lép. Hálás tanít­ványai emléke megörökítésére 500 frtos ösztöndíjat ala­pítanak ; szép megnyilatkozása a tanítványi hálának két­ségenkivül, de a Kiss Gusztáv áldott emlékezete mégis nem pusztán ez összegben, hanem maradandó érdemű munkásságában fog élni és fenmaradni. Élete nyugalomba való lépése után az előzőnek foly­tatása volt. Egy kis kertészkedés, szeretett rokonainak időnkénti látogatása, egy-egy kisebb szórakozó utazása mellett, itthon szűkebbkörü barátaival való érintkezés és mindenek felett szakadatlan olvasmányai képezték foglal­kozását. Egy-egy kiváló tudós munka sohasem hiányzott asztaláról, el sem végezte, már a másik várt sorra ; de főleg szinte az utolsó időkig éber gonddal kisérte az országos politikát. Szíve szerint örvendett haladásunknak, komor indulattal szemlélte, ha ügyeink szerinte sötétebb fordula­tot vettek. Közönyös itt sem tudott lenni; érzett és ítélt a pártember szivével és eszével. És ez így ment 1899. dec. 18-ika reggelig, a mikor halála megváltotta kinos szevendésétől. Benne egy való­ban nemes élet fáklyája aludott ki. Bizalma, szeretete

Next

/
Thumbnails
Contents