Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-11 / 10. szám

nak a gyülekezeti éneklés, akkordjába. Ez a baj már úgy kezd terjedni, hogy olyan nő a polgári osztályokból is, a ki módosabb öltönyben jár, szógyellenóEnekeskönyvveljelenni meg a templomban. Sőt, hogy necsak a nők ellen panaszkodjam, el kell ismernem, hogy a gyülekezeti éneklésben ma már a miveltebb férfiak közül is mind kevesebben vesznek részt. A templomban énekelni nem úri dolog, úgy tetszik nekem, ez a felfogás kezd uralkodóvá válni. Hol panaszolhattam volna ón el ezeket méltóbban, mint a Lorántffy Zsuzsanna egyesületben, a melynek tagjairól tudom, hogy ők nemcsak hogy részt vesznek a gyülekezeti éneklésben, hanem még az énektanítással is foglalkoznak, hogy a növendékeket ily módon is a vallásos-, ságra serkentsék és buzdítsák? Azt hiszem azért, hogyha ez a Szentlélekkel megtelt társaság elhatározná azt, hogy Budapesten Enekesköriyvvel fog menni a társaság minden tagja és a tagoknak családja a templomba és céljául tűzné ki azt is, hogy ebben az irányban a társaság körén kivül is hatni, talán általánosabb mozgalmat indítani fog : itt a fővárosban elterjedő jó szokás igen gyorsan éreztetné jó hatását a vidéki városokban is ; mert jó divatot is oly módon s oly eszközökkel lehet terjeszteni, mint a roszat és helytelent. Az embereknek vezérelvek, eszmék ós példák kellenek, ós én nem kételkedem abban, hogy a kik bizonyos erővel követték a helytelen korszellemet, ugyanazon erővel követni fogják az igazság elveit ós eszméit is, ha azokra példaadást látnak. Ilogyan gyógyítsanak? Minek mondjam én azt: önök jobban fogják tudni, mint én. En csak azt óhajtom, hogy mint a világi dal, mely szívből fakad és szivhez szól, csillapítja fájdalmainkat, emeli ós magasztosabbá teszi örömérzéseinket: úgy vallásos énekeink is, a melyeket az Isten házában elzengünk, hálánk ós örömünk könyeit, mint a napsugár a harmaton, vigyék föl a magasságba ; bánatunk ós fájdalmaink könyeit tegyék oly nemes gyöngyökké, a melyek hangzanak s hangjaik az égben is meghallgattatanak ; azt óhajtom, hogy az ének becse és becsülése és hatása ev. ref. egyházunkban ma se legyen kisebb, mint a reformáció idejében volt. A Lorántffy Zsuzsánna egyletnek ezért ajánlom énekügyünket buzgó figyelmébe ós szeretetébe. A lelkészi kongrua folyósítása ügyében a kultuszminisztérium illető közege részéről fölkérettünk a következők kijelentésere. I. A kiegeszítő összeget minden jogosult lelkészi állás az 1899. év január l-ig visszamenőleg a tolyó evben biztosan meg íogja kapni. 2. Az eddig eszközölt és a most folyamatban levő kimutatások ideiglenes természetűek, melyek a végleges megállapítás előtt még helyesbítés alá esnek. 3. A kiegészítő összegek megállapítása több lelkészi állásra nézve azért késik, mert a fizetés bevallásánál, a termények és a közmunkák tételeire nézve még közhatósági bizonyítványok beszolgáltatása vált szükségessé; mert a bevallások feldolgozása, az ország különböző részein más-más tekintet szerint eszközölt érték-becslések miatt általában is sok tekhnikai nehézségbe ütközött; s mert a kongrua szuperrevízióját, az egységes eljárás miatt egy személynek kell eszközölni. Sőt egyik egyházmegyeben a fizetés-elengedés értékének közhatósági igazolása is késlelteti a kongrua megállapítását és folyósítását. Az azonban teljesen valótlanság, hogy a kongruával dolgozó közegek elvtelenül és önkényesen járnak el. — E nyilatkozathoz, mely az aggodalmaskodóknak megnyugtatásul szolgálhat, mi két iranyban a következő kérést csatoljuk : a miniszteri közegeket nyilvánosan is ismételten kérjük, igyekezzenek minél előbb lebonyolítani ezt a régóta húzódó ügyet; az érdekelt lelkésztársakat pedig újból fölkérjük, legyenek még egy kis türelemmel és várakozással, mert bizony a kongrua-törvény végrehajtása nem oly könnyű dolog, hogy vele csak úgy hamarosan végezni lehessen. TÁRCA. Tépelődés. Sötét szoba magányában Üldögélek csendesen; Elmerengek jövendőmön: Vájjon sorsom mi leszen ? Mit hoz reám majd a pálya. Melyért égve hevülök ? — Tört lelkeket gyógyítani: Papnak, papnak készülök! Gondolatban átrepülök A jövendő s mult felett: Lelkem elé rémképeket Rajzol, föst a képzelet. Besuhannak ablakomon Rám meresztve szemeik, Karmaikat belém vagva, A lelkemet tépdesik. Elől jön a képmutatás, Összetéve két keze: — »Felajánlom a lelkemet, — így szól hozzám — ím nesze! Te az Isten szolgája vagy, Az ő kertjét gondozod; Fáradalmas, nagy munkádban. Leszek én majd támaszod.*