Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

kétség! e vonják. Több és kevesebb nyíltsággal értésemre adták, hogy én túlhajtott érzelgősségemben elmosom az ellentéteket és békeséget prédikálok ott, a hol békeségről szó sem lehet. A helyett hogy felvilágosítanám a lelkeket, még inkább megtévesztem őket; a helyett, hogy hazatias szolgálatot teljesítenék, csak az általános lázas nyugtalanságot fogom gyarapítani. Mint 1895 ben, úgy most is szívesen beszéltem volna a dalcsarnokban, de hiába kerestem tekintélyes egyéneket, a kik engem ebben segítettek volna. Sajnálom, hogy ez nem sikerült; mert elfogulatlanul beszélni sokkal nehezebb ilyen szent helyen, mint egyebütt ; és sokkalta nehezebb rátalálni azokra, a kiket feltalálni óhajtanék, azokra nevezetesen, a kik sohasem lépik át a templom küszöbét és az előttünk levő kérdésekkel csak általános emberi, vagy politikai szempontból foglalkoznak. De ha dacára barátaim óva intő figyelmeztetéseinek és dacára ama lehangoló érzésnek, hogy magamban állok, mégis vállalkozom a nagy feladatra, a magam igazolására csak annyit mondhatok, hogy ez által kötelességet vélek teljesíteni. Meglehet, hogy előadásaim folyamán a protestánsok azt fogják mondani: >te nagyon szelíd, békeszerető vagy nekünk, mi inkább szeretjük a nyilt háborút, mint az imbohgó békét olyan ellenséggel, a ki a régi Rómától a ragadozó farkas képét örökölte. Nem fogja meghálálni dicséretedet, hanem szelíd ellenvetéseidet kapóra véve téged is velünk együtt átkozni fog további Készen vagyok a vegyes bírálatra s nem fogok Csodálkozni azon, ha alkalmilag még azok is bántani fognak, a kiktől én nem tételeznék fel igaztalanságot. A ki küzdő felek harc vonalán megy át, annak nem szabad a sebektől és ütlegektől felni. Az elfogultság és szóbeszéd dacára is haladni fogok utamon Istennek dicsőségére és népemnek javára. Eltökélt szándékom lehetőleg elfogulatlanul beszélni és azt a figyelmeztetést szem előtt tartani: »valamit akartok, hogy az emberek nektek cselekednetek, ti is ugyanazt cselekedjétek azokkal*. Igen, ha itt valami jót akarunk cselekedni, mindenekfelett igazságosaknak kell lennünk; nem szabad egyik vagy másik felekezet torzképéhez folyamodnunk, nekünk a pápás egyházat is úgy kell értelmeznünk, a mint azt annak legjobbjai értelmezik. Mert ha nem így járunk el, azt fogják annak jobbjai és pedig méltó joggal mondani : >nem így áll a dolog, ti méltatlanul bántok mi velünk*. A méltatlan eljárás pedig rosz hangulatot, elkeseredést szül és növeli az agyakat izgató, a szíveket elhidegül harcot. Ennélfogva kötelességünknek ismerjük minden rendelkezésünkre álló tehetségünkkel behatolni a pápás egyház hitebe és életébe, s foglalkozni azzal a kerdéssel: mi okozta azt, hogy a mi római hittestvéreink ilyen alakot adtak hitüknek, egyházaknak, egész életvezetésüknek ? Halával fogadnám, fia a római hitö hallgatók is épily jóakarattal és igazságérzettel igyekeznének értelmezni a protestántizmust. Azonban nem fog eltántorítani a kötelesség teljesítésétől még az sem, ha ez nem következik be. Ha igazságosak akarunk lenni valamely vallásfelekezet iránt, mindenekelőtt azzal kell tisztaba jönnünk, hogy itt nem tudományos tantételekről beszélünk, hanem oly bizonyosságokról, melyek a kedély legbensőbb szükségén alapulnak Hogy vájjon eme bizonyosságok megokolhatok-e tudományosan vagy sem, ez másodrendű kérdés. Míg a lelki szükség valamely hit mellett lankadatlan buzgalommal kitart, addig az semmi értelmi meghatározások által nem hagyja magát megtévesztetni. Hogy vájjon a szerzetesség bibliai eredetű-e vagy sem. a felett vitatkozhatnak a tudósok. A világban kifáradt lelkek nem fogják bevárni a vita kimenetelét, hanem a világ zajában elvesztett békességüket a kolostorok falai között fogják felkeresni. A Golgotha és a szent sír valódiságának kérdését nem valami tudós vizsgáló-bizottság döntötte el, hanem az az ellenállhatatlan vágy, a mely az embereket az emberfia drága nyomainak felkeresésére kés/.teté. p]zek a helyek a zarándokok millióit töltötték be édes gyönyörrel s úgy érezték ott magukat, mintha az örök béke szállott volna reájok. Filister kritikus az, a ki a szent sír valódiságán még ezen mérhetlen öröm dacára is kételkedik. A kedély bizonyosságán nyugszik az üdv és boldogság, ez a bizonyosság meg erősségünk nekünk a kételkedő világ minden ellenvetése ellenében. A vallás nagy tantételei a kedélynek vigasztalás és béke, a földi aggodalmaktól való mentesség, a bűntudat terhétől való szabadulás utáni vágyat vannak hivatva kielégíteni. A mi az emberre nézve belső bizonyosságot képez, mivel az ő belső lelki követelményeinek megfelel, abból az értelem különféle következtetéseket vonhat le, a melyek aztán p. o. mint jogelvek, még az állami törvényeknél is nagyobb értékkel bírnak előtte. Míg valamely vallás a maga hívei lelki szükségének megfelel, mindaddig minden térítési kísérlet hiába valónak bizonyul vele szemben Még a mozlim az izlámban megtalálja mindazt, a mit az Ő vigasztalás után sóvárgó lelke keres, mindaddig neki legfőbb prófétája Mohammed lesz, mindaddig az égi könyvet híven visszatükröző könyvnek fogja tartani a koránt. Valamely vallás hatalmát, befolyását, élelalakulását csak akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy hol rejlenek annak gyökerei. A feladat megoldásánál ezt fogjuk mindig szem előtt tartani. Dr. Furrier Konrád után (Folyt, köv.) Ruszkay Gyula. BELFÖLD. Az éneküg-yi előmunkálatok VI. füzetéről. Ide s tova kerek lCféve már, hogy énehcskönyvüuíc útjavítása végett egyházi lapjainknak több évi nyugtalankodása után s az ev. ref. konvent határozott kívánságára egy nagyobb s az addigiaknál biztatóbb lépést próbáltunk meg. 1890 április 12-én Budapesten, a Lónyai-utcai ev. ref. főgimnázium egyik kisebb termében, az öt kerület küldötteiből megalakult az ev. ref. egyeteme* énekügyi bizottság.