Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-05 / 6. szám

Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben, Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 6. Ifjú embernek annál jobb tanácsot, hogy sohase légy rest, adni nem tudok. Olyan tagadólagos irányú jó tanács az, mely nem ad mozgató erőt az akaratnak, de bár a tagadásban ritkán van annyi erő, hogy az ajtón kivül tudja zárni az ördögöt, végtére is nem a legrosszabb receptnek bizonyulhat az, hogy a jó szellemet önmaga iránti bizalomra gerjeszsze föl. Az embernek a maga ténykedését bizonyára nem kell rideg szabályok áthághatatlan sáncával venni körül. Az emberi magaviselet formaszerű rendszeressége szűklátkörűségből ered, és csak még nagyobb szüklátkörűségben végződhetik; de mindenesetre rendkivüli fontos dolog, hogy valaki jókorán tanuljon meg gazdaságosan bánni idejével. És ez csak rendesés rendszeres életmód gyakorlása mellett lehetséges. Egy ifjű ember sem járhat nagyon rosszul, ki idejének bizonyos részét rendszeresen valamely meghatárott munkára áldozza, — s hogy az aztán mekkora része legyen az időnek, az természetesen a körülményektől függ; de azon idő mindenesetre állandóan valamely meghatározott dologra fordíttassék. Naponként egy óra folyton egy dologra szenteltetvén, mint egy kicsinyke mag nagy termést fog az év végével adni. A szeszély szerinti munkálkodás, mely minden terv nélkül ugrál át egyik dologról a másikra, valami kézzelfogható értelmi siker tekintetében kevéssel jobb az abszolút restségnél. A lusta ember hasonlít az olyan házmesterhez, ki minden éjjeli tolvaj előtt nyitva tartja a kaput. Hatalmas védbástyája az az embernek, ha elmondhatja ezt: nincs időm a haszontalankodásra, nincs hivatásom az értelmetlen szórakozásokra ; nincs szükségem csiklandoztató szerekre, mert a változatos foglalkozás az én legnagyobb gyönyörűségem, és mikor bevégeztem feladatomat, tudom, hogyan kell kipihennem, s édes pihenésben miként kell új munka végezésére keszitenem elő magamat. A restség ellen legjobb óvszer az élet komolyságáról való mélységes meggyőződéssel indulni ki útunkra. Bármit mondjanak is egyes emberek a világról, nem a tréfálkozás színtere az. Egy olyan színpadon, hol mindenki dologban van, a restség csak hajótörésre és romlásra vezethet. »Az élet rövid, a művészet hosszú, az alkalom elrepülő, a kísérlet bizonytalan, az Ítélet nehéz« — a bölcs Hippokrates * orvosi aforizmáinak első szavai ezek, melyeket ő fontos intőjelek gyanánt a gyógyítás jótékony tudományának csarnoka előtt, a keresztyén korszakot több századdal megelőzőleg helyezett el, és ezen szavak még ma is legbölcsebb vezérfonal gyanánt szolgálnak, melyeket az ember a munkás társadalmi tevékenység bármely mezejére útmutatóul magával vihet. * Az ókor leghíresebb orvosa, szül. Görögországban, Kr. e. 460-ban s meghalt Kr. e. 377-ben. Műveinek száma mintegy 52 kötetre megy. Cs. L 7. Ha azon szándékkal tekintünk szét magunk körül a világban, hogy megértsük, mi az oka a legjobb ügyekre fordított erély gyakori szomorú eredménytelenségének : azt fogjuk találni, hogy általában valamiféle szükkeblüségbölered az. Valaki nem akar neked segíteni ezen vagy azon nemes vállalatodban. egyszerűen mert nem rokonszenvezik azzal. Igen sokan hasonlítanak a tengeri rákok egyik fajához ; valamiféle kemény héjban laknak, melyet bizonyos hivatási, egyházi, politikai vagy klasszikus irodalmi kéregből formáltak maguknak, s óvatosan másznak bizonyos, általuk vont határokon belül, melyeken túl nem kívánkoznak. Az ilyen emberek meddő és szűkkörű élete megtanít bennünket arra, hogy mire van szükségünk, ha a társadalmi életben mind szélesebb és gazdagabb működési kört akarunk magunknak biztosítani. Goethe, a nyolcvanéves költőbölcsész, mikor a halál sötétségébe akart alásülyedni, utolsó lehelletével e szavakat mondá: több világosságot! A mit pedig minden fiatal embernek naponként mondania kell, ha a hivatási pálya és más korlátok szűkítő kérgétől meg akarja magát szabadítani, annak így kell hangzania : több szeretetet! Sok ember elég ügyes, de nem tudja mit. csináljon ügyességével; sok ember jó harcos, de nincs miért harcolnia, vagy jobban szeret rossz ügyek mellett harcolni. A szeretetet az, a mire ezen embereknek szükségük van. Ha a nagy apostolnak ezen intését: *örüljetek <12 örülőkkel, és sírjatok a sírókkal, nagyban létesítené az emberiség : minden ember élete olyan gazdag lenne az általános rokonszenvben, a minő gazdag Shakespeare képzelő tehetsége volt az általános képzelet birodalmában. Mindenkiből nem lehet költő; de minden ember vehet magának bizonyos fáradságot arra, hogy ápolgassa magában azon szívből fakadó és életadó érzületet, melytől a költői darabok írása és értékelése fúgg. Élvezni a költészetet valójában mindig jobb, mint írni azt; jobb az egyénre és jobb a társadalomra nézve. A kötői élet már minden ugyanazonsággal és minden önzéssel épen ellentétetben álló élet, mely mohón kap, mint a maga igazi táplálékán, minden jón és minden szépen, jöjjön az bármely irányból is. Mindenekelőtt tehát óvakodjék a fiatal ember attól, hogy bezárkózzék a maga rokonszenvével valamely szük ketrecbe, és hogy mások ellen indokolatlan gyűlöletet és előítéleteket ápolgasson magában. Egy becsületes gyűlölő gyakran jobb ember, mint egy lanyha barát; de jobb dolog általában nem gyűlölni. A jó ember arra törekszik, hogy lehetőleg lépjen ki önmagából, és tanulja meg kiismerni azon személyek és pártok kitűnő tulajdonosát, a kikkel és a melyekkel ő természetes ellentétben áll. Sohase engedd meg tehát magadnak, hogy ajkaidon gúnymosolylyal mondj kárhoztató ítéletet embertársaidnak nagy osztályai felől; a ilyennemű beszéd nagynak hangozhatik. de tényleg nagyon gyermekes. Sohase tartózkodjál szívedbe fogadni egy embert, ha az egész világ ellene beszél, vagy ha ő valamely olyan felekezethez vagy párthoz tartozik is, melyet mindenki lenéz. Ha általában ellene beszélnek, a mint ez bizonyos körülmények közt olyan sok, legjobb emberrel 12