Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

épen annyi gondot fog fordítani egészsége megőrzésére, mint egy jó munkás szerszámainak élesen, vagy egy jó katona puskaporának szárazon tartására. Mindazonáltal néhány pontban leirom az idevágó legfontosabb gyakorlati utasításokat, melyekre e téren engemet a gyakorlat tanílott meg. * * * 2. A test minden tagjának, valamint a világegyetemben tényleg minden létezési tevékenységnek növekedése és erőteljes állapota a gyakorlástól függ. Minden élet tevékenykedik, vagy munkálkodik; abszolút nyugalom csak a sírban található, s egy ember tevékenységének mértéke egyszersmind az ő munkaerejének is mértéke. Egészséges ember az, a ki testének minden képességét és tevékenységét harmonikus munka-rendben tudja tartani, s a ki egészséges, az, ha életerejének magas fokán áll, erős is egyszersmind. Valaki lehet egészséges, a nélkül, hogy erős lenne; de minden egészség többé-kevésbé az erő, s minden betegség a gyöngeség felé irányul. A természet világában már mindenki láthatja, hogy a dolgok pusztán növekedés útján nőnek nagyra; ezen növekedés nem más, mint az élet, vagy tényező erő folytonos és szokott gyakorlása, és mindaz — mondjuk : az erős szelek, vagy a fagy, a mi ezen erőnek működését akadályozza vagy fogyasztja, akadályozza és gátolja egyszersmind az illető természeti tárgy növekedését és fejlődését is. Ne feledje el tehát a tanuló, hogy a széken ülés, az írópadra hajlás, vagy valamely könyvbe való mély elmerülés aligha lehet jó módja annak, hogy teste növekedjék. Csak gyakorlás által hozható a vér mozgásba, és az izmok szabad játékba ; és ha ezen gyakorlatot elmulasztjuk: a termésszet nem engedi magát kigúnyoltatni. Minden ifjú tanuló határozza el ezentúl magában, hogy naponként legalább két órát szabad levegőn fog mozogni. Ha nem teszi ezt meg: hideg lábai, a testi szervezete benső részeinek kerekeire lerakodó sár, s a gyomor- és agybáníalmak különböző alakjai nem fognak késni kellő időben tudatni vele, hogy vétkezett a természet ellen, és ha nem változtat életmódján, épen mint egy rosz fiú, ő is bizonyára büntetésben fog részesülni. Igen, mert a természet, nem úgy, mint némely enyheszivű emberi tanítómesterek, sohasem túlkegvelmes az emberekkel való bánásmódjában. De hát mirrt is kellene egy tanulónak ahhoz a lusta és egészségtelen üléshez hozzá szoknia? Ai- ember állva épen úgy gondolkozhatik, mint ülve, gyakran kissé meg jobban is, és a mi napjainkban az olvasást illeti, mikor a legsúlyosabb könyvek olcsó áron a legkönnyebb alakokban is kiadatnak: nincs arra már semmi szükség, hogy valaki meggörbítse hátát és összeszorítsa mellét, csak azért, mert véletlenül könyv van a kezében. Bárki is sokkal természetesebben és nagyobb hatással olvashat fel egy színdarabot vagy egy költeményt, szobájában fel s alá sétálva, mint álmosan egy székben üldögélve. Az üldögélés tényleg hitvány szokás, melynek rabjává lenni nem szabad. De ha már valaki ül, mert ülnie kell: üljön mindenesetre egyenesen hátával a világosság felé s mellét teljes szélességében kifeszítvén. Valamint ha nyelveket tanul, vagy ha valamely szép költői darabot olvas föl, tegye ezt, a mennyiben csak lehetséges, fenhangon, a mely gyakorlatot már Alexandriai Kelemen is ajánlotta *, s a minek az a kettős haszna van, hogy erősíti a tüdőt, ezt a mi legfontosabb éltető szervünket, és szoktatja a fület a hangkülönbségek felfogására, a mit sok nyilvános iskolában olyan ostoba módon elhanyagolnak. Tényleg a legtöbb esetben nincsen semminemű szükséges összeköttetés azon ismeret, melyet a tanuló oly buzgósággal megszerezni vágyik, s azon ülő szokás között, melyre olyan igen hajlandó. Munkájának egy részét, kétségen kivül, könyvei között kell végeznie, de ha én például Hómért akarom teljesen megtanulni, miután a nyelvtani és szótári nehézségeken már túl vagyok benne: ezen munkát épen olyan jól elvégezhetem valamely magas hegy tetején, vagy, ha ott szeles idő volna, valamely fenyves erdő árnyai közt, mint egy hűvös tanulószobában. Aeschylos valamely drámáját, vagy Plátó párbeszédeit nem kevésbé, sőt sokkal nagyobb mértékben élvezhetem, ha a nyírfák illatozó lehe fújdogál körültem, vagy ha a nagy vizek zúgása hangzik felém. A mi a szótár használatát illeti, ha az illető mű első olvasása alkalmával röviden kijegyzed a nehezebb szavakat, a második olvasásnál már teljes kényelemmel mellőzheted azt. (Folyt, köv.) Csiky Lajos. TÁRCA. Miért vonatott vissza a pátens? A Szilágyi Sándor által szerkesztett Magyar Nemzet történetének a napokban megjelent 10-ik kötetében Beksics Gusztáv igen érdekesen írja le a patentális kor küzdelmeit, s miután elmondja a külső történetet, a pátens visszavonásának eddigelé csak igen kevesek által ismert olyan hátterét mutatja fel, a melyet érdemesnek tartunk közölni olvasóinkkal. Az adatokat Beksics Thaly Kálmántól kapta, a ki azokat viszont Török Páltól hallotta, Gönczy Pál, Ballagi Mór és Székács Józset jelenlétében. A patentalis kor történetének ez érdekes része így hangzik': »A gonosz viszonyok közepette — Török Pál, budapesti ref. lelkész (a későbbi püspök), ki nagy diplomáciai tehetségű ember volt, bizalmasabb barátaival, köztük Székács József evangélikus szuperintendenssel, gróf Ráday Gedeon főgondnokkal. Lónyay Menyhérttel, a későbbi miniszterelnökkel, Ballagi Mórral és Gönczy Pállal, a későbbi államtitkárral stb. sokat tanácskozott, mi módon lehetne a külföldi protestáns államok érdeklődését, a magyar protestánsokat elnyomással fenyegető Thun-féle pátens életbeléptetése * HoXXot? Se loő1

Óxe v.al xö Yefiovov xt]í ávayvtúasous fO[Jiváaidv áaxu). — Paedag. III. JQ. (Sokakra nézve a mi van is. az ismeretnek gyakorló tere.)