Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

Az Énekeskönyvhöz való Előmunkálatok. Minap említettük röviden, hogy az énekeskönyvi Előmunkálatok VI. füzete megjelent. Most, az ügy fontosságára való tekintetből szó szerint közöljük Fejes István lelkésznek, az énekügyi bizottság elnökének az énekszöveghez kapcsolt következő tájékoztatóját: Ezen füzetben mindenek előtt az ujonan átdolgo- • zott Zsoltárok foglalnak helyet; ekkép az előbbi füzetekben közzé tett zsoltárokkal együtt, az átdolgozásra kijelölt darabok, újabb alakításban, a közönség előtt állanak. A legtöbb zsoltár egy szerzőtől származik és sajnos, hogy csak néhány zsoltárra vannak ez ideig versenydarabok is; de úgy látszik, hogy teljes erőből és teljes odaadással nem adta magát erre a munkára az egy szerzőn kivül más oly egyén, a ki nemcsak a zsoltárok megértésében, hanem a verselésben is jártas. Azonban a pályatér ma is nyitva áll. Az új átdolgozásban közzétett zsoltárok versenyre hívják fel mindazokat, a kik akár hasonlókat, akár jobbakat alkotni hivatottak. Mert célom épen az, hogy az énekanyag elkészültével egymásmellé állítva közöljem még egyszer a versenyképes darabokat. Az volna tehát a kívánatos, ha mindegyik zsoltárnak meg lenne a maga versenytársa is. Felhívom és fölkérem azért az érdeklődőket, hogyha jó zsoltár átírással rendelkeznek, küldjék be azokat hozzám, hogy így ezt az anyagot is bővíthessem. Meg kell még jegyeznem azt is, hogy az átdolgozott zsoltárok száma vagy 20 darabbal felülmúlja a programmunkban megjelölt számot. Ennek oka az, hogy minden olyan zsoltárt, a melyben megfelelő valláserkölcsi eszme mutatkozik, igyekeztem számba venni; a mi azonban nem jelenti azt, hogy azokat föltétlenül be is kellene venni az új énekeskönyvbe. Kísérletek azok a legszélsőbb határig elmenve, a honnan túl már alig talál az ember egy mai énekeskönyvbe fölvehető alkalmas éneket, vagy csak valláserkölcsi olvasmánynak szolgáló darabot is. Én újra és újra átnéztem a zsoltárokat és a mely darabokat mégis kihagytam, azok már részint, ismétlések, részint merő zsidó történetek; részint oly csekélyes tartalmúak, hogy minden zsoltárszeretetem mellett sem foglalkozhattam velük. Ha mégis volna valaki, a ki nekem rámutatna mellőzött darabra, a melynek új átdolgozását indokoltnak tartaná, én az ily kivánatot meggondolás tárgyáva teszem, s habár csak kísérletül is, az új átdolgozást magamra vállalom. Nincsenek átdolgozva a 11., 13., 18., 40., 44.. 45., 48., 49., 52., 53., 54., 56., 58, 64., 68., 70., 74., 76., 78., 80 , 81., 82, 83., 84.. 87., 93,. 97., 101., 106., 107., 110., 114., 115., 117., 120., 123., 124, 129., 131., 132., 140, 142., 144., 145., 147., és 14-9. zsoltárok. A zsoltárok után most kezdem nagyobb tömegben közölni az átdolgozott Dicséreteket is. Ezúttal még többet nem közölhetek, mert bár úgy a magyarországi, mint az erdélyi énekeskönyvből kijelöltem és nyilvánosan közöltem azokat az énekeket, a melyek programmunk szerint javitást és átalakítást igényelnek, de úgy látom, hogy ezzel a javítási munkával sem foglalkoznak felettébb az ahoz értő egyének. A mi munkát kapok, fájdalom, azokat többnyire oly kezekből kapom, a melyek költészettel talán sohasem foglalkoztak és mintha csak az ének volna az, a melyet költői kéz nélkül is lehetne megcsinálni. Most hát ezek az átdolgozások szolgáljanak némileg irányadóul, hogy legalább is ilyet, vagy jobbat kell adni annak, a ki a reformmunkában részt venni kiván. Versenydarabok jöhetnek tehát ezen most közzétett énekekre is; de ezen kivül még egy szép sorozat vár az átdolgozásra, a mely munkát; abban az esetben, ha várakozásom tovább is meddő lesz, hozzá értő s általam ismert egyének közreműködésével, ha Isten segít, mindenesetre rövid idő alatt el fogok végezni, hogy ez az anyag is készen legyen. Utolsó sorban jönnek az Új éaek-lcisérletek. Erre nézve azt a felvilágosítást kell nyújtanom, hogy néhány egészen eredeti darabon kivül, az énekek többi része alakításból és átdolgozásából származik. De úgy gondolom, hogy a dolog érdemére nézve nem a származás a fő, hanem az, hogy jók és használhatók-e ezen újabb énekek? Én ugyanis kerestem a motívumokat vallásos vonatkozású költeményekben is; így szülemlett egy est.veli ének Arany János refrénjéből. A Berzsenyi »Fohászkodás*-át átirtam a XIX. zsoltár dallamára. Három húsvéti ének különböző szerzőktől, átalakításban lát itt világot. Egy adventi, egy karácsonyi, egy vasárnapi, két reformációi, egy reggeli, egy estveli ének, szintén átalakítások, a melyeket a hozzám juttatott énekekből öntöttem hangulatosabb alakba, mert a templomi ének alakját nehezen találják el még a a jő eszmékből dolgozó poéták is; én pedig minden oly darabot felhasználok, a melyben valami jó gondolatot sejtek, hogy annál több anyag legyen a választásra. Különben az eredeti művek szerzői megtekinthetik az én átalakításomat, és örömmel veszem tőlük, ha ők saját munkáikat jobb dolgozásban küldik be hozzám. Az új énekek közt van egy úrvacsorai Tompától s ugyancsak ő tőle egy reggeli és egy esteli ének. Több oldalról sürgettek már Tompa eme két költeményének közlésére, de ezek, mint eredetileg imák, nem kaptak oly formát, hogy éneklésre alkalmasak volnának. Megkisérlettem hát most ezeknek átírását is; de ha szerencsésebb kéz jobban átírná, szívesen veszem. Egy-két fordítást is közlök kísérletül. Mostani énekeskönyvünkben is van néhány németből átültetett darab; így az erdélyi énekes »Légy csöndes szívvel* Gerhardtféle darabját az eredeti szöveg szerint igyekeztem is helyreállítani; miután pedig egy, az énekreform iránt buzgólkodó lelkésztársunk a külföldi énekesekre is igyekezett felbínvi figyelmünket s e végből fordítási próbákat is közölt, magam is jónak láttam egyet-kettőt a leghíresebb szerzőktől átvenni; de nem azért, mintha ezzel azt akarnám bizonyítani, hogy a mi énekeink ezek mellett eltörpülnének, sőt inkább azért, hogy állíthassam azl, hogy ime a legkiválóbb német énekek sem oly egyedülállók, hogy ezentúl is szívesen ne énekelhetnénk töb szép dicséretünket. »Istenemhez száll az ének*, »Már az erdők el-101*