Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

késztársainkat: karolják fel a theologiai konviktus ügyét. Ők magok, egyházaik osztályai arányában már járulnak a konviktus fentartására; igyekezzenek azért arra, hogy legalább ily mérvű hozzájárulásra gyülekezeteinket is megnyerjék. Az 1, 2, 3 vagy 4 frt nem tesz nagy különbséget a gyülekezetek költségvetésében, a konviktus pénztárában pedig igen sokat számítana. De hogy ez a segítség állandó maradhasson, igyekezzenek azt évjáradék alakjában biztosítani. Gyülekezeteik megnyerése mellett azonban kérjük, vegyék kezökbe az egyháztársadalmi gyűjtés munkáját is. Indítsák meg a házanként való gyűjtést; nyerjék meg az ügynek a vagyonosabb híveket s igyekezzenek őket vagy alapítványok tevésére, vagy állandó évjáradékok biztosítására rábírni. Ha minden lelkésztársunk megteszi a hála által is reá rótt eme kötelességét, akkor rövid idő alatt össze lehet hozni azt a legalább is 1000 frt évjáradékot biztosító tőkét, a mely a theologiai konviktus felsegéléséhez szükséges, s nem kell félnünk attól, hogy a szegénység és az éhezés néptelenné teszi az alma mater falait! Fel tehát a jó munkára! Istennek áldása fogja azt megkoronázni. Hamar István. TÁRCA. Ádventi fohász. A kit Isten igért régen, Az idő teljességében: Térj be hozzánk és szállj nálunk, Mi ádventi nagy királyunk! Téged vártak nagy várással, Szívbeli buzgó vágyással A sóvárgó, sebhedt lelkek, Kik gyógyító írt nem leltek. Uram! mi is Téged várunk, Mint legfőbb jót, ügy kívánunk; Szomjú lelkünk eped, hervad, Szállj le hozzánk égi harmat! Közöttünk a bűn eláradt, Sok a megterhelt, megfáradt; Vándorlásunk búja-gondja Vállainkat súlylyal nyomja. Öröm fénye ha fölcsillan, Másik percben tova illan ! Szép csillagunk, a reménység, Hamar lefut s bánt a kétség. Éltünk alig hajnalodik, Már napunk lealkonyodik; Most volt csak bölcső a párnánk, S már koporsó álma vár ránk. Jövel, Uram, jövel hozzánk, Boldog, áldott jövőt hozz ránk, Hol napunk le nem áldozik, S holdunk meg nem fogyatkozik. Addig biztass édes szókkal, Tölts be minket égi jókkal; Siralom völgyét derítsd fel Szent Igéddel s drága hittel! A kit Isten igért régen Az idő teljességében: Térj be hozzánk és szállj nálunk,; Mi ádventi nagy királyunk! Sántha Károly. KÖNYVISMERTETES. A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Irta dr. Findcsy Ernő. Első kötet. 1740—1773. Budapest, 1899. a m. t. Akadémia kiadása, nagy 8-ad rétben 4é9 lap, ára fűzve 4 frt. Kétszeresen érdekes könyv ez reánk nézve. Pragmatikus története a közoktatásnak a mult század közepéből és szomorú adaléka a protestáns- és magyarirtó osztrák politikának. A Mária Terézia korabeli kormányzati elveknek, a művelődési politika vezéreszméinek, a pedagógiai felfogások különböző nyilvánulásainak, szóval a mult századbeli magyar tanügy eszméi tartalmának nagy és jellemző vonásokban való korhű és tárgyilagos feltüntetése. A monográfia három részre oszlik. I. Ismerteti a régi rendszer uralmát. II. (1—92. 1.) A közoktatás állapotát rajzolja a régi rendszer idejében. (93—264. 1.) III. Az új szellem ébredését tűnteti fel (265—358. 1.). A régi rendszer uralkodásának, az volt a vezérelve, hogy az iskola mindenestől az egyházé, még pedig a római egyházé, mely az állam minden hatalmával rendelkezik s az iskolát egyházpolitikai célok eszközének tekinti: Pápistává és németté tenni az iskolák által a magyar nemzetet: ez a Lipóttól, Károlytól örökölt rendszer. Ezért a római egyházzal szövetkezett s a magyar nemzeti érdekekre nézve idegen állam minden tekintetben a római egyháznak kedvez, a protestáns iskolákat és egyházakat sanyargatja, elnyomja; míg a római kath. iskolákat a klerikális és osztrák érdekeknek megfelelőleg istápolja, fejleszti, erősíti. A protestáns iskoláknak még az élete is szálka volt Róma és Bécs szemében. Elég volt egy besúgás, egy jezsuita titkos följelentése, hogy a. klérus befolyása alatt álló vizsgáló kommisszió megrendszabá-