Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

vagy (valamely egyházi testület részéről) ennek megfelelő 160 frtos állandó évjáradék a konviktusban egy ingyenes helyet s egy konviktualista kinevezését biztosítja az alapítványtevő részére. A kegyelem Istene legyen velünk és indítsa sziveinket jótékonyságra, hogy az apóstól szavai szerint mindenkivel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivei: az Isten igéjének leendő sáfáraival. Az adományok a mellékélt Gyüjtö-ivvel egyben a theologiai akadémia alólirott igazgatójához (Budapest, Kálvin-tér 7. sz.) küldendők. Budapest, 1899. november hónapban. Szőts Farkas, a theol. akadémia igazgató-tanára. •K * * Tekintettel a theologus tanulók nagy részének szegény voltára — s a theologiai tápintézet tőkéjének elégtelenségére, a fentebbi felhívást az egyházközségeknek, a lelkészeknek s az egyházak összes tagjainak tevékeny pártfogásába és támogatásába melegen ájánlja az egyházkerületi elnökség. Szász Károly, Szilágyi Dezső, püspök. főgondnok. * * # A fentebbi felhívásban kérő szózattal fordul budapesti theologiai akadémiánk, az egyházkerületi gyűlés engedelmével s az egyházkerületi elnökség ajánlata által is támogatva kerületünk minden rendű és rangú tagjához, konviktusi alapja felsegélése ügyében. Maga a felhívás, a mely minden gyülekezethez s kerületünk minden szereplő világi tagjához megküldetett, világosan szól ugyan önmaga is; de az ügy nagy fontossága szükségessé és indokolttá teszi, hogy ezen a helyen is a legmelegebben ajánljuk hitsorsosaink áldozatkész támogatásába. Mindenkit kérünk ugyan a segítésre, de legfőképen espereseinket és lelkésztársainkat kérjük az ügy felkarolására. Minden egyházi közintézmény életének tápláló forrásai a hivő és a keresztyéni szeretetben munkás gyülekezetek ; s ezek támogatására van theológiai konviktusunknak is legfőképen szüksége. Az egyesek sokat tehetnek s hittel várjuk, hogy tenni is fognak; de az élő tőkét, a soha ki nem apadó forrást csak gyülekezeteink képezhetik. S hogy gyülekezeteink a theológiai konviktusra nézve is azokká váljanak és azok maradjanak, erre nézve legtöbbet espereseink és lelkésztársaink tehetnek. Tudjuk ugyan, hogy gyülekezeteink sokfelé igénybe vannak véve, s tudjuk, hogy espereseinknek, lelkésztársainknak új kéréssel hozzájok fordulni sokszor kényes dolog; de azért a jelen esetben mégis csak őket kell kérnünk a támogatásra, s hiszszük, hogy azt nem is fogják az ügytől megtagadni. A mint a kérő szózat is felemlíti, az utóbbi időben erősen érezhető kerületünkben is a káplánhiány, úgy annyira, hogy az idén már 10 lelkész nem kaphatott segédlelkészt s a hiány csak több, felsőbb tanfolyamot hallgató theologus exmittálásával volt némileg orvosolható. Papnövendékeink száma az utolsó évtizedben erősen megapadt minden akadémián, s a kik a papi pályára szánták magokat, azok sem mindig a legjavából kerültek ki az ifjúságnak. E pangást legnagyobb részben a papi pálya megélhetési viszonyainak nehézsége és bizonytalansága idézte elő ; de nagy része volt abban annak is, hogy a theologiai tanfolyam alatt, sem tudtunk olyan ellátást és exisztenciát biztosítani, a mely a tehetségesebb ifjúságot a papi pályára vonzhatta volna. A kongrua megadásával javultak végre a viszonyok, s a mint a statisztikai adatok is mutatják, az utóbbi nehánv évben szépen megnépesedtek theol. akadémiáink s azok között a pesti is. — Ez az egyébként örvendetes körülmény azonban nehézségeket is támasztott. Azok az alapok, a melyek a régebbi kevés számú növendékek tisztességes ellátását és segélyezését lehetővé tették, a megszaporodott növendéksereg mellett elégtelennek bizonyultak. Az igazgató-tanács kénytelen volt alább szállítani a konviktusi segélyezéseket, hogy lehetőleg mindenkinek juttasson; de ez meg azt a szomorú következményt szülte, hogy ifjaink közül több koszt nélkül maradt, mivel a reá eső részt befizetni nem tudta. Ez nem maradhat így, mert a nélkülözés újra elnéptelenítheti intézetünket; a mint hogy az idén már egy növendékünk csak épen a miatt lépett ki az intézetből, mert konviktusi járulékát befizetni nem tudván, éhezni lett volna kénytelen. Testvér theologiai akadémiáink, a melyek erősebb alapokkal dolgozhatnak, csaknem, vagy teljesen ingyenessé tették az utóbbi években növendékeik ellátását; ha tehát azt akarjuk, hogy pesti papnevelő intézetünk újra el ne néptelenedjék, kénytelenek vagyunk, a mennyire erőnktől telik, lépést tartani a testvér intézetekkel. Alapjaink ezt semmiképen sem bírják meg; fölemelt segélyt a már eddigelé is nagyon megterhelt kerületi és theologiai pénztáraktól nem remélhetünk; hova, kihez fordúlhatna tehát az intézet elöljárósága, mint egyházunk tagjaihoz s főként a gyülekezetekhez?! Pesti theologiai akadémiánk közegyházunké, gyülekezeteinké; az ő szükségeik kielégítésére munkál, a mikor segédlelkészeket, papokat nevel számukra. Bizalommal és reménységgel intézheti tehát hozzájuk az intézet elöljárósága kérő szózatát. De nem csekélyebb bizalommal és reménységgel intézi azt lelkészeinkhez sem. Kerületünk lelkészeinek legnagyobb része a pesti theol. akadémia növendéke. Abban nyerte kiképeztetését, mely most neki tiszteletre méltó állását s legalább is élhető anyagi exisztenciát biztosít. Annak jótéteményeit élvezte tanulási évei alatt, s hálával gondolhat arra, hogy mennyi segedelmet nyert falai között! Nem joggal elvárhatja-e tehát az intézet, hogy a mikor szüksége van a támogatásra, azt meg is nyerendi régi növendékeitől, annyival is inkább, mert hiszen a növendékek fogyását ők is megérzik a káplánhiányban, míg a segédlelkészek szaporodásával rajtok is segítve leend. Bizalommal és teljes reménységgel kérjük azért lel-