Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

hez, minden töredelmes lélekhez, a ki nincsen távol semmi szomorúságtól és gyengeségtől, a ki siet orvosolni a beteg szívek sebeit, a melyek O hozzá fordulnak. »Kiáltó szó a pusztában« — mert ennek a a világnak nincs virága — segíts nekünk tisztítani »az Úrnak utát és egyengetni az ő ösvényétcc. Annak az Úrnak utát, annak az Istennek ösvényét »a ki mint a pásztor úgy legelteti az Ő nyáját, az Ő karjával egybegyűjti ós ölében hordozza a bárányokat.cc Óh mert az az ösvény benőtt tövissel, ezt az utat elborította az iszap. Édes szép adventi napok, telve melegséggel, telve hivő szív reménységével: »Vigasztaljátok, vigasztaljátok« a mi népünket, mondjátok ti, a kik mindenüvé betértek »örömmondó« gyanánt, mondjátok ezt a mi hazánk városainak : ))Imhol jő a ti Istentek.« Gergely Antal. Kérő szózat a budapesti theol. konviktus megerősítése érdekében. Dunamelléki egyházkerületünk 1899. évi októberi közgyűlése határozatilag megbízott bennünket azzal, hogy budapesti theologiai konviktusunkat a gyülekezetek és egyháztagok körében eszközlendő gyűjtés által megerősítsük. Erre az elhatározásra az a sajnos körülmény indította közgyűlésünket, hogy a 15 évvel ezelőtt szervezett theologiai konviktus még mindig nem elég erős arra, hogy a lelkészi pályára készülő ifjúságot kielégítőleg ellássa. Konviktusunkat az egykerületi pénztár 1500 frt, a theologiai pénztár 1000 frt állandó évjáradékkal segíti; az egyházkerület lelkészei fizetési osztályuknak megfelelőleg egyenkint 1, 2, 3, és 4 frt, a fő- és középiskolai tanárok személyenkint 2 frt évi adóval (mintegy 900 frt) gyámolítják s az alapítványokból (gróf Tisza Lajosé 4000 frt, Szilágyi Sándoré 1000 frt, Szász Károly püspöké 500 frt) és a megtakarított tőkéből (mintegy 4000 frt) is van a konviktusnak mintegy 400 frt évi jövedelme. Az ekként szervezett konviktus a maga 3800 frt állandó jövedelmével az utóbbi tíz esztendőben az akadémiának átlag 25—30 lelkésznövendékét kellőleg ellátta; jutott belőle a tanulók egyhatodának háromnegyed segélyes, kéthatodának félsegélyes koszt, még azután is, hogy a kifőzők az eleinte 14 frtos kosztot, 15, majd 16 frtra emelték havonként. De mióta a lelkésznövendékeink száma (az idén 43) örvendetesen megszaporodott, a konviktusi pénztárnak kosztra fordítható 3000 frt jövedelme (mert a többi a fűtésre, világításra és takarításra kell) most 35—40 felé osztva, nagyon csekély segítséget nyújt a jelentékenyen megszaporodott ifjúságnak. Az idei október hónapban pl. ingyenes koszt csak 2, háromnegyed segélyes szintén csak 2 növendéknek jutott, a többi 33 konviktusos ifjúnak be kellett érnie a 8 frtos félsegélylyel. És mivel a theologiai ifjúság nagy része vagyontalan szülőktől származik, ezeknek a havi 8 frt kosztpénz befizetése is nehezen megy, 5—6 pedig egyáltalán nem tud fizetni, hanem a konviktus mellett éhezni kénytelen. (Egy ilyen szegény fiú októberben e miatt ki is lépett az intézetből.) Ehhez járul más oldalról az a szomorú jelenség, hogy az általánosan érzett pénzhiány miatt az ifjúság magánkeresete is annyira megcsappant, hogy míg ez előtt az ifjak fele része a kondíciókból a koszt és ruházat költségeit csaknem egészen meg tudta keresni, mostálig 2—3-nak van egy-egy kis magánkeresete. Ezek a nehéz viszonyok elmulaszthatlan kötelességünkké teszik, hogy nagy szegénységgel küzködő Tirnotheusaink számára a gyülekezetek elöljáróitól és tagjaitól segítséget kérjünk. És ezt annyival inkább meg kell tennünk, mivel egyfelől az egyházkerület és a theologiai akadémia pénztárai újabb megterheltetést teljességgel nem bírnak meg, másfelől a lelkészhiány oly erősen fellépett egyházkerületünkben, hogy az idén már 10 lelkész és gyülekezet nem kaphatott segédlelkészt, nem is említve azt, hogy a végzett theologusokat nevelőül kérő úri családokat évek óta nem tudjuk kielégíteni. Ezeken a nagy egyházi bajokon csak úgy segíthetünk, ha theol. akadémiánkat az ifjúság jó ellátásával ismét kellően benépesítjük, s illetve a most mutatkozó szaporodást a tanuló ifjúság anyagi segítségével állandósítani igyekszünk. Mindezeknél fogva, teljes bizalommal fordulunk hitfeleink egyházi buzgóságához, sürgetőleg kérvén úgy az egyeseket, mint a gyülekezeteket, hogy budapesti theologiai akadémiánk konviktusát akár évi járulék megajánlásával, akár alapítvány tételével, akár adomány küldésével megerősíteni segítsenek. Jobb célt alig támogathatnának áldozatkész hitfeleink. És milyen szép volna, ha theologiai konviktusunk jövedelmét ez alkalomból annyira meg tudnánk szaporítani, hogy lelkésznövendékeink fele részének háromnegyed segélyt, azaz havonkint 12—12 forintot jutatthatnánk, mi végből legalább ezer frt állandó új évi járadékra vagy az ennek megfelelő tőkére volna szükségünk. Egyházkerületünk 260 gyülekezetének és közel négyszázezer lelkének ez nem is volna lehetetlenség, csak komolyan akarjuk. Ha gyülekezeteink erejükhöz mért állandó évjáradékra köteleznék magukat, minden nagyobb megerőltetés nélkül tekintélyes évi jövedelmet biztosíthatnának a theol konviktusnak ; ha tehetősebb hitfeleink alapítványok tételével, a szegényebbek adományok nyújtásával vagy évjáradék megajánlásával támogatnák ügyünket: a budapesti theol. akadémián nem volna többé éhező papnövendék. Ezért jó reménységgel ismételjük meg kérő szavunkat és bizalommal keressük meg az egyházközségek nagytiszt, lelkészeit, hogy e »Kérő szózat«-unkat alkalmas módon (például felolvasva az egyháztanácsban, kihirdetve a templomban) a gyülekezetek elöljáróinak és minden rendű és rangú tagjainak munkás szeretetébe ajánlani és a gyűjtést buzgón felkarolni szíveskedjenek. Megjegyezzük, hogy konviktusi szabályzatunk értelmében 4000 forint alapítvány 99*