Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

(alán mert nehezen is indulnak a lelkek arra, hogy a vasárnap délutánt komolyabb, nemesebb örömök közt töltsék, léha világi mulatozás helyett. Pedig ez különösen fontos munka volna, melyet a jó Isten segítségével folytatni és mind jobban kiterjeszteni akarunk, elfoglalva az ilyen szegényebb sorsú fiatal leányokat nemcsak egy órára, mint ahogy még most a kezdet nehézségével küzdve teszszük, hanem az egész vasárnap délutánra, a mikor aztán részesülnének, komoly vallásos beszélgetés, ima és ének után, vidám, kellemes, de nemes irányú, tartalmas szórakozásban is. Oh ifjú testvéreim, kik az általam itt említett sorsban és helyzetben vagytok, jöjjetek ezekre az összejövetelekre; mi igyekezni fogunk, hogy azokat számotokra vonzóvá, szinte nélkülözhetetlenné tegyük. Eleinte a kálvintéri egyleti helyiségben tartottuk ezeket az összejöveteleket, de pár héttel ezelőtt áthelyeztük ide, ebbe a terembe, (a rózsa-utca 20. sz. imaházba) s ide hivők én meg mindenkit, a ki az iránt érdeklődik, vagy abban részt venni akar minden vasárnap délután fél négyre. így törekszik a mi egyesületünk a lelkeket, kicsinyekét és nagyokét a Krisztushoz vezetni; de nem feledkezik meg arról sem, hogy földi halandó testünknek is meg vannak a maga szükségei s óh gyakran hányféle, és mily szörnyű nyomorúságai Tudjuk és gondolunk rá, hogy a rongyosnak ruhára van szüksége, az éhezőnek kenyérre, a hajléktalannak meleg szobára, s igyekszünk ezeket a bajokat is orvosolni. A varró-órákra s a vasárnapi iskolákba hűségesen eljáró tagok lassanként nekibátorodnak, hogy meglátogassák a szegényeket a maguk nyomorult hajlékaiban; kikérdezzék őket bajaikról, s ott nyújtsák a segélyt, a hol legégetőbb a szükség. Ebben a munkában követendő nemes példa gyanánt jár elől egyesületünknek két tagja: ifjú segédtitkárunk, ki egész tevékenységét ez egyesületi munkának szenteli, s az egyesület számára legújabban nyert diakonissza. Az általuk meglátogatott, megismert és segélyezésre méltónak itélt szegények közt aztán minden pénteken délelőtt osztunk ki kenyeret, más élelmet, ruhát,' fűtőanyagot ; karácsonykor pedig öt szép karácsonyi ünnepély keretében több száz szegényt akarunk felruházni. De hát anyagi segélyt csak anyagi eszközökkel lehet nyújtani; a kinek hát bővebben jutott ki a földi javakból: nyissa meg erszényét a szegények számára. Adakozzék, vonjon el valamit a maga fölöslegéből, s adja azok számára. a kik még a legszükségesebbnek is híjával vannak. Ha nem hivalkodásból teszi, hanem keresztyén szeretetből: ez is szeretet-munka, ez is közelebb viszi őt is a dicső példányképhez. Szeretetből adjatok hát, szeretett testvéreim; szeretetből és hitből lépjetek sorainkba, hogy együtt imádkozzunk, együtt munkálkodjunk, együtt törekedjünk a nagy cél felé. Óh hallgassátok meg, nem az én hivó szavamat, mely gyönge és színtelen, hanem a Krisztus hívogató hangját, mely édes, mint a pásztor ajkán a furulyaszó, s erős mint a trombitaharsogás, mely egykor Jerikó falait rombadöntötte. Oh halljátok meg ezt a hangot ; ne legyen az kiáltó szó a pusztában, hanem tárjátok ki neki fületeket és szíveteket, hadd döntse az romba a közöny és hitetlenség kemény falait s építse föl azok helyébe a diadalmas új Jeruzsálemet: az Isten országát! Vargha Gyuláné, az egyesület alelnöke. ISKOLAÜGY. A debreceni ev, ref. főgimnázium. Egy kis körültekintés a Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése alkalmával. (Folytatás és vége.) 12. Kifogyván a térből és az időből, egyéb látnivalóról már csak »sommás úton* számolhatunk be. Holott a példás rendben, pontos leltárak és szaklajstromok mellett kezelt szertárakon és gyűjteményeken kivül (melyek között igazán meglepő a physicai szertár úgy, hogy a művelt külföldi látogatót is méltán lebilincseli) ott van még a főgimnáziummal kapcsolatban két intézmény: az internátus és a konviktus. De mielőtt, bár csak röviden, ezekről szólanánk. lépjünk be előbb a tantermekbe. A fehérre meszelt falak —- melyeken nem láthatni a legkisebb befirkálást vagy egyébként megsértést — tele vannak aggatva, a már említett mindenféle magaviseleti és tanulmányi rendeken kivül az illető osztály tantervének megfelelő szemléltető taneszközökkel s illetőleg a falak melletti tanszekrényekkel. A padok — habár a debreceni iparnak hajdankori emiékei — most is oly épek, mint mikor a műhelyből kikerültek; sehol azokon karcolás még inkább faragás nem található. Egy két osztályban van ugyan újabb, vasszerkezetű Feiwel-féle pad is; azonban, mint értesültem, a növendékek inkább szeretik amaz ósdi fapadokat, mert azokban kényelmesebben ülhetnek és felelhetnek, mint a zakatoló és csörömpölő »vas-ketrecekben«. 13. A tantermek után ha megnézzük a konviktusi helyiséget, csupa célszerűséget és Ízléses fölszereléseket láthatunk. Nem kell az ételadagokat a konyhából oldalt (elő- vagy mellékhelyiségen, folyosón keresztül) hordani az ebédlőbe — mint még legújabb építkezéseknél is látni lehet — hanem a konyhából az ebédlőbe átszolgáló négyszögű nyitott ablakon át kényelmesen be-beadogathatja maga a konyhai személyzet a belül levő csapó-asztalra, honnan a hatalmas porciókat könnyen szét lehet osztani. Az étel- és asztal-fölszerelések »uriasok«. S elmondhatni, hogy »nem úgy van itt, mint szegény helyen«, mikor meglátjuk a tartós, de finom abroszokat, asztalkendőket, evő- és ivóeszközöket. És ha — a konyhán megfordulva — a megterített asztalokon levő porcellán tányérokba még belegondoljuk a debreceni ügyes magyar szakácsnő által készített ízletes eledeleket is: akkor a mai szegényebb sorsú tanuló helyzetét irigylésre méltónak lehet tartani a régebbi nummista, cibista, panista, lotor és gra tistá-hoz képest. Az étkezés délben is, este is két-két