Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

III. Az írásbeli dolgozatok kezelési módjáról. a) Az írásbeli dolgozat tárgya szoros összeköttetés­ben legyen a legközelebb tárgyalt olvasmánynyal s a tanár maga fogalmazza; ha pedig van fordítási megfelelő segédkönyv, az használható, b) Idegen nyelvek körében az írásbeli dolgozatok rendszerint iskolai dolgozatok legye­nek, csak ritkán házi dolgozatok; ellenben a négy felső osztály magyar nyelv dolgozatai házi feladatok, de nincs kizárva olykor-olykor itt sem az iskolai dolgozat készít­tetése. c) A magyar fogalmazásra már az alsó osztályok­ban prózai vagy költői olvasmányok tartalmának a leírása által nagy súly fektetendő; a közép (IV—VI.) osztályok­ban a feladat mellett a vázlatot is adni kell. d) Az Írás­beliek javítására különös gond fordítandó. — Eljárás: A tanár minden dolgozatot átnéz ; de a hibákat aláhúzás­sal megjelöli s az Írásbeliek visszaadásakor a növendéket a jelölt hibák felismerésére eszmélteti; az általános hibá­kat megmagyarázza s végül a közös iskolai javítást szabatos fordítás alakjában is eszközli. Még a javítás után is hibásan írt dolgozatokat újra kell iratni. 9. Midőn ezen módszertan helyességét és alkalma­zásuk célszerűségét velünk együtt mindenki örömmel elismerheti, ugyanakkor Lapunk egyházi-érzületű olvasói közül könnyen találkozhatik valaki, a ki azt kérdezhetné hogy : hát a vallástanra azokból a módszeri elvekből — pláne Debrecenben — semmi sem jutott? Ezen mi is csodálkoznánk, ha nem tudnók, hogy vallásosság és er­kölcsiség ápolására kiválólag a debreceni tanári kar mindent megtesz, midőn 2—3 év óta a gyermek- és ifjúsági istentiszteletek gyakorlását nemcsak meghonosította, hanem a mult évben — a főiskolai elöljáróság jóváhagyásával — úgyszólván rendszeresítette. Sőt ennél többet tett. Mert — a mint a mult évi főgimnáziumi Értesítőben a tanárok irodalmi működéséből is láthatjuk — három tanár (Elek Lajos, dr. Nagy Zsigmond, S. Szabó József) közéneklés és a gyermekkar közreműködése mellett nem­csak gyermek-istentiszteleti beszédeket tartottak (és így tehát, mint papok fungáltak) a gimnázium I—IV. osztályú növendékei előtt, hanem ezeket az alkalmi beszédeket az első füzetben közre is bocsátották, egyfelől azért, hogy »e füzetkének a tanítványok között való szétosztása által a zsenge keblekben felköltött vallásos érzéseket állandó­sítani óhajtották, másfelől azért, hogy vallásos irodal­munknak e téren való fogyatkozásán, a szerény kezde­ményezés által, segíteni törekedtek.« S midőn a kitűzött célért e helyen szivesen gratulálunk az illetőknek, egy­szersmind forrón kívánjuk, hogy ama nemes cél minél jobban megközelítse és a megkezdett gyermekistentiszte­leti füzetes vállalat minél előbb és minél több folytatást nyerjen a főgimnázium számos felszentelt és fel nem szentelt lelkészjellegű s illetőleg a protestáns eszme szem­pontjából ^egyetemes papirendü« tanárai által! Ők — a mint látjuk — a vallás tanításra vonatkozó konventi tantervet Krisztus példája után élő módszerrel valósítják meg a gyermekek előtt — addig is, míg a vallástanári állások rendszeresítésével a vallástan anyagának szoro­sabb értelemben vett és programmal kitűzött módszeres elvei is megállapíttatnának. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Vége köv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár. MISSZIÓÜGY. Az ifjúsági egyesületek tevékenysége a katonaság körében. Körülbelül egy évvel ezelőtt, mikor még úgyszólván újonc voltam az amerikai társadalmi élet terén, szemembe ötlött Chicago felhő karcoló házai között egy hatalmas 10 emeletes palota, melynek homlokzatán ez a négy betű ragyogott J. M. C. A. Kíváncsiságból megállítottam egy járó­kelőt s megkérdeztem, hogy mit jelent ez a négy betű. Olyan csodálkozva nézett rám, hogy szinte zavarba jöttem. S valóban, az Egyesült-Államok területén alig van ember, a ki a >Young Men's Christian Association«-t ne ismerné s annak egy pár meetingjén vagy istentiszteletén részt ne vett volna. Az ifjak keresztyén egyesületét feltalálhatjuk még a legkisebb faluban s valóban bámulatos az ered­mény, a mit erkölcsi és társadalmi művelődés téren ké­pesek felmutatni. Természetesen a társadalomnak minden rétege méltányolja e nemes buzgalmat s anyagilag úgy, mint erkölcsileg segíti az egyesületet. Milliók állnak a vezetőség rendelkezésére, de millió és millió lelket men­tenek meg az elzülléstől. Kiterjed figyelmük a legapróbb részletekre is és felhasználnak minden eszközt arra nézve, hogy a fiatal emberek életmódja egy igazi keresztyén ifjú­hoz méltó legyen. Az egylet elnöke vagy titkára valósá­gos édes apja a tagoknak. Jó tanácscsal látja el őket, oktatja, tanítja őket mindenre, a mi szép, a mi jó s a mi a megélhetést könnyebbé teszi, bevezeti a művelt családok körébe; ha foglalkozás nélkül vannak, megfelelő állást keres számukra, sőt ha kell, anyagilag is segíti őket. S én azt hiszem, hogy ez egyesületnek nagy része van abban az igazi mély vallásos buzgóságban, mely az Egyesült-Államok népét áthatja. Egy rövid kis epizódot írok le, a mely jellemzi az amerikai ifjak vallásos érzületét. Nem nagyon régen tör­tént, körülbelül 3 héttel ezelőtt e levél keltétől számítva. A Csendes Ocean közepén voltam 800-ad magammal. Mind fiatal bátor katonák, készek meghalni a kékcsilla­gos lobogó becsületéért. Éjjel két óra lehetett, mikor egy hajóstiszt, kit még San-Franciscoból ismertem, ágyamfelé hajol s lassan a fülembe súgja: Ne szóljon senkinek sem­mit, keljen fel, tűz van a hajón. Valami kimagyarázhat­lan érzés fogott el. Egy pillanat alatt eszembe jutott min­den, a mi csak életemben velem történt. Felmerült előttem szüleim, testvéreim, jó ismerőseim képe, a kiket talán sohasem fogok látni többé. Aztán fel nyargaltam a fedél­zetre. Már akkor az őrség fegyverben állott s a sötét éjben nem hallatszott más, csak a tenger hullámainak egyhangú mormolása és az őrsvezető harsány comman­dója: »To the rettungs bootes! Doppeltime! MarchU (A mentőcsolnakokhoz! Futó lépés! Indulj!) Istenem! gon­doltam magamban — 800 ember alszik és a hajó ég. Micsoda pánik lesz, ha ezek egyszerre felrohannak a ve­szedelem hirére. Istennek legyen hála, semmi nagyobb baj nem történt, a tűz a konyhában támadt s a hajó legény­sége hamarosan eloltotta azt, de a lármára mégis feléb­redtek s a hajó fedélzete lassaként megtelt katonákkal.

Next

/
Thumbnails
Contents