Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

böző befolyások és önérdekek akadályozhatják és túlszárnyalhatják ezen ösztönt, a mivel netán igen üres és érdemetlen férfiakat képezhetnek. Stuart Mill János * egyik politikai röpiratában azt mondá az angol munkásosztályokról, hogy azok tagjai többnyire hazugok; és mégis azt a bókoló kijelentést tette felőlük, hogy azok az egyedüli munkásosztályok Európában, melyek bensőleg szégyenlik a magok romlottságát. Az ifjú ember, mikor először neki indul az élet útjának, vésse komolyan elméjébe, hogy ő a komoly valóságok világában él. hol semmifele látszat sem szerepelhet maradandólag valóság gyanánt. Mint a társadalom egyik tagja jelenvén meg a világban, szentül vigyázzon arra, hogy inkább több legyen, mint a menynyinek látszik, ne pedig többnek lássék, mint a mennyi. *0ü fap őoxsív apictoc á\\' sívoa -9-éXsi. ** A ki bármely téren munkálkodván is, arra tör, hogy külsőleg mutasson valami olyat, a minek benső lényege nem felel meg: az hazugságot mond, a mely alkalmilag talán kisegítheti őt épen fenforgó bajából, de a melyre mégis, mint az ezüsttel bevont rézdarabra, mihamarabb ráismernek. Hidd el, hogy a kovácsolt munka sohasem fogja úgy kiállani az élet jaját-baját, mint az igazi érc. A kereskedői pályán levő embereket főként a nyereségvágy hajtja a társadalmi hazugság ezen fajtájára, az ifjú embereket pedig, kikről itten szó van, vagy a veszteség, vagy a hiúság, vagy a gyávaság, a honnan az ifjú embereknek ezen bárom, őket oly közelről fenyegető bűntől különösen őrizkedniük kell. A rest emberek soha sincsenek idejére készen a maguk kellő dolgával, s azért hamis dolgot mutatnak föl, mint az a középiskolai tanuló, ki, mikor a görög vagy latin szavakat tartoznék anyanyelvére lefordítani, a másik oldalon levő fordítást olvassa. De hát mi más ez, mint hazugság? Tanárod azt óhajtja megtudni, hogy mi van az agyadban; és te egyáltalaban nem agyad tartalmát, hanem azt tárod elébe, a mi egy papirlapon áll előtted. Minden erőtelen, bágyadt és felületes munka tényleg hazugság, melyet az embernek szégvenlenie kell. Másodsorban pedig a hiúság idézi elő a hazugságok egész sorozatát. A természet szerint még tanulatlan és tapasztalatlan fiatal emberek, azon óhajtástól vezettetve, hogy mások előtt kedvező színben tűnjenek fel, néha kísértetbe jőnek azt mutogatni, hogy többet tudnak annál, a mit tényleg tudnak, és így szokásukká válhatik saját kicsiny birtokukat a nagynak színében tüntetni fel, a mivel meg saját személyük fontosságát illetőleg jutnak hamis képzethez. Tanulja meg az ember, a milyen hamar csak képes erre, becsületesen bevallani az ő tudatlanságát, s élete hosszú folyamán sok hasznát fogja ennek látni; ha nem így teszen, akkor az a fogás, a melylyel a maga tudatlanságát mások előtt takargatja, oly szokásává válhatik, a melylyel maga előtt is rejtegeti azt, s ilyenformán megtanulja, hogy egész * Angol bölcsész és nemzetgazdász (1806—1873). Cs. L. ** Magyarul: Mert nem látszani akar legjobbnak, hanem lenni. Cs. L. életet a csaió látszat olyféle elemében élje át, a melynek semmi valóság sem felel meg. De az ifjú embernél mégis nem* annyira a hiúság megléte, mint a bátorság hiánya szokta magát a legkeserübben megbosz'Jni. Önhittségét, •mely az ifjúságnak természetes tulajdona, lenvesegeti az idő; az egész társadalom mintegy állandó összeesküvést forral tagjai bármelyike elbizakodott önteltségének leforrázására ; de egy kevés tisztes gyávaság mindig kívánatos dolog, és azok, kik úgy kezdik életüket, hogy. félnek kimondani, a mit gondolnak, valószínűleg úgy fogják &zt bevégezni, hogy félnek kigondolni, a mit kívánnak. Az erkölcsi bátorság, kétségenkivül, nemcsak a legférfiasabb, de bizonyára egyik legritkább társadalmi erény. A legtisztesebb hagyományok és társadalmi intézmények, sőt a legszívélyesebb és legmelyebb érzelmek is nem ritkán csatarendbe sorakoznak ezen bátorság gyakorlása ellen; és ilyen esetekben az igazság bátor kimondásához az elhatározottság mellett tapintat is szükséges, a mire pedig nem minden ember képes. Sőt az sem szükséges mindig, hogy az ember egészen kibeszélje azt az igazságot, a mit véletlenül épen tud; nincs semmi bántóbb dolog, mintáz igazság, mikor az bizonyos nagy társadalmi érdekekkel, szövetkezetekkel és szenvedélyekkel áll szemben; és sérelmet, bár néha adni kell azt, erőszakosan sohasem kell elkövetni. Az ilyen kérdésekre vonatkozik a szentírás mondása: »Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok*. Mindazonáltal jöhetnek elő olyan alkalmak, mikor az igazságot, néha a legnagyobb tekintély rovására, kissé talán nyersen is ki kell mondanunk. A ki ezen esetben sem teszi ezt meg, az gyáva és poltron, és nem kevésbé az akkor is, ha kilencvenkilenc hasonló gyáva áll is háta mögött. (Folyt, köv.) Csiky Lajos. TÁRCA. A keresztyénségről. Mutatvány Luthardt: »Die christliche Glaubenslehre« c. legújabb művéből. A keresztyénség nem csupán egyik neme a vallásnak, hanem maga a vallás, mivel ebben minden vallás a a maga igazságát s ez igazságban a maga valódiságát találja. Ez volt kezdettől fogva minden ker. embernek kiolthatatlan tudata, s máig is az a tudatunk. Felette érdekes és fontos az a támadás, a melyet Celsus, a pogány bölcselő »Az igaz szó* c művében a II. század végével a keresztyénség s a ker. egyház ellen intézett. Az első fontos irodalmi támadás a keresztyénség ellen, a melyről tud a történelem. A későbbi kor ker. buzgalma a pogány vitairatot megsemmisítette, hogy ártalmatlanná tehesse azt. Ebből annak jelentőségére lehet következtetni. Origenes, a nagy alexandriai tudós, egyik tekintélyes ker. barátjának rábeszélésére még 100 évvel később is »Celsus ellen* c. alatt 8 könyvben apológiát irt, mely máig is fönnmaradt reánk. E védő iratába fölvette Origenes az