Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-12 / 46. szám

hasznos tapasztalatokat, üdvös tanulságokat, nagyobb emberismeretet s általában szélesebb látókört szerezhetett. Másfelől megemlékezvén ama, talán nem épen »tiszta forrásból* eredett közleményre, mely a Debr. Protestáns Lap f. é. 27. (jul. 1.) számában, s utána akkortájt a napi — sőt a vidéki lapokban is megjelent, s mely a debreceni ref. főgimnáziumban a mult év végén lefolyt érettségi vizsgálatnak egyoldalú feltüntetésével nagy mértékben befolyt arra, hogy a »kálvinista Rómának* ez az Ősi büszkesége az avatatlanok előtt kétes szinben, vezetősége pedig a sorok között ok nélkül meghurcolva legyen ; ezen, a személyi térről tárgyi természetre visszavitt két oknál fogva indítva éreztem magamat, hogy azokat a benyomásokat és tapasztalatokat, melyeket a Prot. Irod. Társaság közgyűlésekor — a mennyire olyan rövid idő engedhette — a debreceni ev. ref. főgimnázium részletesebb szemügyre vételénél szereztem, egyenes őszinteséggel Lapunk útján közzétegyem. Elhatározásomnak kettős célja van : egyrészről, hogy a fentebbi hírforrásra alkalmazható legyen Phaedrusnak ide találó elmés igazsága: ignotos fállit, notis est derisui; másrészről, hogy egy, úgyszólván protestáns minta-gimnáziumnak, közvetlen szemléleten alapuló megfigyelése s ennek eredménye ha a közjóra, nevezetesen hazai kulturánk előmozdítására némi haszonnal járhat: akkor tapasztalatainkat ne rejtsük véka alá, hanem magunk és mások okulására még a háztetőkről is hirdessük. Mert úgy teljesedik be rajtunk a görög bölcs mondása: »Ismerd meg magadat!*, ha minden lépten nyomon összehasonlításokat teszünk, mind magunkra, mind környezetünkre nézve. S ebből a szempontból úgy hiszem, hogy sokan, kik ott voltunk Debrecenben, méltán elmondhattuk Vergilius-szal szabadon: »Mikor én balgán azt hittem, hogy »Róma« csak olyan város mint a miénk, akkor anyjához mértem a gidát s törpével hasonlítottam össze az óriást ... A hangzatos hattyűk között csak lúdnak látszom s »Varius« és »Ginna« hoz nem érek én fel« (Ecl. I., IX.) Ezt az állítást akarom az alábbiak rendjén bebizonyítani. Igaz, elismerem, hogy talán későre vettem fel tollamat. De jobb későn, mint soha! Másfelől, ha sietek: hogyan tudtam volna a mi Szalay keresztyén barátunkra reflektálni? — azt nem is említvén, hogy, ha a rendkívüli szives vendégszeretet közvetlen hatása alatt, az utóiz idejében írok vala: esetleg a szubjektivitás vádját is könnyen magamra zúdítom. Ez a körülmény mentsen ki az időbeli távolságért. S ezzel »ad medias res« térhetek. 1. Először is keressük fel az igazgatóságot,. Természetesen benn a kollégiumban, a hivatalos helyiségben. Egy előszobán keresztül egyszerű, tiszta, jól rendezett irodába jutunk, a hol — bárha nincsen pamlag, törökdivány, fauteuil, ruganyos törpe zsölye s más modern excentricus bútor-kiállítás (mint sok új gimnáziumnál) — jól találjuk magunkat. Mert az igazgató (Sinka Sándor) rokonszenves egyénisége, szives előzékenysége, fesztelen közeledése, az a barátságos magatartása, melynél fogva azt hiszszük, hogy ezt az embert régóta ismerjük, (holott most láttuk először) felejtetik a bútor-luxust és jól helyet foglalhatunk, akár az öregebb bőrszéken, akár az újabb nádszéken. Látva azt, hogy bennünket sem nem néz le, sem néz ki, megkérjük, hogy szíveskedjék a belső ügykezelés felől egy kissé tájékozni. S ámbár diák-segítség vagy állandó alkalmazott mellett is sok az adminisztrációja, készségesen áll »rendelkezésre*. Nincsenek elzárva előttünk a szekrények, nincsenek elrejtve a jegyzőkönyvek, nincsenek eldugva a leltárak. Páratlan rend mind a már elintézett, mind az elintézésre váró iratok közt. Lim-lomot, poros avagy füstös aktát egyetlen egyet sem láthatunk; mindenik irat a maga évszáma, tárgya és betülajstroma szerint a maga helyén, aként, hogy — a mint mondani szokás — sötétben is rá lehet akadni. Pedig ne felejtsük, hogy — a mint alább még érintem — itt. egy főgimnáziummal voltaképen hármas főgimnázium adminisztráltatik, a bennlakás és együttétkezés intézményei mellett az alapítványoknak és különféle más beneficiumoknak rengeteg számával. Az igazgatósági rendezett irattáron kivül külön kezelés (Balogh Ferenc theol. tanár) alatt álló levéltár is van, mely szintén mintaszerűleg van rendezve. S a mi fő dolog: ott is, itt is a szép rend egészen tradición alapszik, a mennyiben mindenik utód, elődje érdemét elismervén, azt sem el nem hallgathatja, sem a maga részére nem sajátítja ki, hanem a továbbfejlesztést ismeri maga iránti kötelességének. És csakugyan, ha az igazgatói iroda falán levő régebbi és újabbkori tanárkarok képeit szemléljük, az igazgató egyiknek és másiknak fontosabb életrajzi adatai kapcsán azonnal megmondja: ki melyik téren tett alkotásokat vagy hagyott nyomokat és így ki volt az igazgatás és a belső adminisztráció regenerátora. Ily alapon a mai fejlettebb álláspont mindenesetre a mostani igazgató érdeme, — ha ugyan ezzel szerénységét meg nem sértettem. 2. Az igazgatósági irodákban megtudjuk — a mi mindenik gimnázium thermometerének fokmérője — a f. tanévre beiratkozott tanulói viszonylatot is. Ugyanis vegyük ezt a főgimnáziumot két tagozatban : mint alsó és felső gimnáziumot. Az alsó tagozat mind a 4 osztálya párhuzamos. Viszont a felső tagozat mind a 4 osztálya görög tanfolyam és görög nélküli vagy ű. n. póttanfolyamú. E szerint az idei tanulók létszáma: I. A. 70, B. 68 = 138, melyből: izraelita 1, róm. katb. 2. — II. A. 70, B. 61 — 131, melyből ágost. 3, r. kath. 1, izr. 1. — III. A. 61, B. 62 = 123, melyből ágost. 4, izr. 4. — IV. A. 46, B. 43 = 89, melyből ágost. 4, izr. 4. Összesen I—IV. osztályban = 481, melyből ág. 11, r. kath. 3, izr. 10. — V. gör. tan. 48, pót. t. 22 — 70, melyből ág. 3, r. kath. 2, izr 5. — VI. gör. 50, pót. t. 18 = 68, melyből r. kath. 11, görög kel. 1, izr. 1. — VII. gör. 51, pót. t. 26 = 77, melyből r. kath. 5, izr. 5. — VIII. gör. t. 50. pót. t. 15 = 65. melyből r. kath. 3, g. kath. 1, izr. 5. Összesen V—VIII. osztályban 280, melyből ág. 3, r. kath. 21, g. kath. 1, gör. kel. 1, izr. 16.