Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

fucianizmus moráltana, a mely teljesen nélkülözi a ker. morál azt az egészséges individualiszlikus jellegét, a mely szerint minden ember, mint istengyermeke bizonyos önmaga iránti kötelességek teljesítésére van hivatva. Csakis azon az állásponton győzhető le az ú. n. »japáni keresztyénségnek* chauvinismusa. A keresztyénség föllendülése 8 aá ázáál szemben föllépett reakció állása következő táblázatból tűnik ki: Év: missziobenszül. felnőtt keresza keresztyénárius : munkás: teltek : nek száma: 1886 215 364 3640 14,815 1887 253 335 5020 19,829 1888 443 477 6959 25,514 1889 527 670 5007 31,181 1890 577 685 4431 32.380 1891 527 669 3718 33,390 1892 604 872 3731 35,534 1893 643 871 3636 37.398 1894 625 794 3422 39,240 1895 656 809 2516 38,710 ÍÖ96 680 891 2513 88,361 1897 652 882 3062 40.578 1898 692 1033 3070 40,981. A keresztyéaség lassú haladásának oka Christlieb szerint abban van, hogy a japánok minden idegennel szemben rendkívül tartózkodók s épen nem akarnak olyan könnyen angol vagy amerikai keresztyének lenni. A »japáni keresztyénség* az ő ideáljuk. Abban a tévhitben élnek, hogy a valódi keresztyénséget csak a japánoktól fogjuk megtanulni, és hogy az európai-amerikai keresztyénség még csak gyermekkorát éli Az a nép, mely még csak 30 év óta ismeri a keresztyénséget, lesz tanítója és hirdetője a valódi keresztyénségnek. És tényleg a japán néperkölcsökben sok a megszívlelésre méltó, és csakis azoknak megtisztítására és megnemesítésére van szükség. Sok olyan erénye van a japán népnek, a me Ivek a keresztyén embert is díszítik. Megelégedés, udvariasság, önuralom, szorgalom, türelem, nemeslelkűség, egvenes szivűség gyakori japán erények, — csak azok keresztyén értelemben való átalakítására van szükség. Meg kell mutatnunk a tudására büszke Japánnak, hogy a mi modern kulturánk és a vallás nem zárja ki egymást(

és hogy minden kultűra csak eszköz a magasabb vallásoserkölcsi célok szolgálatában. A japánoknál is az a nézet uralkodik, hogy a mint Japánban a buddhista és shintoista templomokat csakis az alsóbb nép látogatja, úgy a nyugaton a keresztyénség is csak a szellemileg elmaradottak dolga. Schoppenhauer és Spencer, atheismus és agnosticismus oly annyira terjed Japánban, hogy a nemkeresztyén régebbi japánok is panaszkodnak az ifjúság materialisztikus gondolkozása miatt. Ezzel szemben a missziónak meg kell mutatnia, hogy nálunk a keresztyénség épen a legnagyobb szellemeknek a vallása, a melynek természetes kifolyása a kultúra, s hogy a keresztyénség épen nem haldokló félben van, sőt diadalról diadalra halad az egész vonalon. Meg kell értetnünk a Japánnal, hogy a tudományos, históriai és kritikai komolyabb foglalkozás, ha az mindjárt a dogmára irányul is, épen nem érinti a keresztyénség lényegét. A személyes Istenben és a Jézus Krisztusban vetett hit felette áll minden tudományos kutatásnak s maga a tudomány is az Istenhez vezet. Meg kell vele értetnünk, hogy a Krisztusban van minden bölcseségnek a kincse elrejtve, s az Istennek félelme a bölcsesség kezdete. Nem a keresztyénségnek a buddhizmussal való összezavarására, hanem ellenkezőleg az evangéliumnak a maradandóbb japán kultúrérdekekkel való összeegyeztetésére és kiegészítésére van szüksége Japánnak és kell törekednie a prot. missziónak. Élénk diskusszió fejlődött ki e valóban tartalmas és tanulságos előadás felett, a melyet aztán az egyes fő- és fiókegyleteknek értesítései követtek. A második gyűlésen, a melyen közel 1200 hallgató vett részt, Munczinger lelkész, a volt misszionárius, Lehmpful egyesületi titkár és Arper diakónus tartott előadást a külmisszió egyes kérdéseiről. A begyűlt adományok és kollekták összege 4900 márka. Valóban lélekemelő és tanúlságos német prot. testvéreinknek egyháztársadalmi élete, a melynek kovászára nekünk magyar protestánsoknak is volna szükségünk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IROD ALOPá. ** A »Jó pásztor* cím alatt f. é. október hó 15-én egy uj evangéliomi családi lap indult meg. Az új lap havonként egyszer, egy ívnyi terjedelemben jelenik meg s a buzgó evang. nép vallásos szükségletét kívánja kielégíteni. Közölni fog vallásos költeményeket, egyházi énekeket, bib'iai rajzokat, történelmi képeket, elbeszéléseket, az egyházi közintézmények (közalap, gyámintézet, lelkészi nyugdíjintézet stb.) népszerű ismertetését; általában biztos, hű tanácsadója, meghitt barátja, útbaigazítója akar lenni a megváltozott viszonyok közt sok kísértéssel küzdő híveknek. A lap szerkesztője Kovács Sándor, a pozsonyi egyet. ev. theol. akadémia tanára s Theol. Otthon felügyelője lesz, a kit jó nevű írók támogatnak, mint dolgozótársak. Árát egy évre két koronában, félévre egy korona húsz filléiben szabták meg. A pénzek akiadó hivatalhoz a Balassa-Gyarmati Könyvnyomda-Részvénytársasághoz küldendők. Mutatványszámokkal készségesen szolgál a kiadóhivatal. — A lap 1-ső száma a következő tartalommal jelent meg: A beköszönő szép szavakat, a melyek adják a lap programmját, dr. Masznyik Endre pozsonyi evang. theol. akad. igazgató irta. A második cikkben: »Mit beszélnek a komáromi harangok« cim alatt Stromp László, pozsonyi evang. theol. tanár beszéli el érdekesen, hogy a komáromi evangélikusok miként kaptak most renovált templomukhoz a közös hadügyminisztertől elhasznált bronz ágyúkat harangöntésre. Közli továbbá a lap Petrőczy Kata Szidóniának egy szép vallásos költeményét; majd pedig külön cikkben szól erről a fenkölt lelki prot. költőnőről. — * Honnét? hová?« cím alatt egy igen szép vallásos elmélkedést ad a szenvedőknek a szenvedésről. Közöl egy vallásos éneket s végül apróságokat hoz az egyházi élet köréből. — Az új családi lapot a legmelegebben üdvözöljük; kívánunk neki minél hosszabb pályafutást és ajánljuk olvasóink pártfogásába.