Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
1897/98. üzleti évben 2.466.92020 márka volt a kiadás az előző évnek 2.507,549 05 márkával szemben. A főegyletek 51 ezer márkát fordítottak segélyezésekre. Részletes kimutatást adott a jelentés az egyesülel áldó, védő és megmentő munkásságáról. 35 templomot avatott fel, 29 újat kezdett építeni, 13 paplak és 8 iskola épült, 8 paplak és 2 iskola épül; 58 gyülekezet kilépett a segélyezettek sorából. A diasporát ismertetve, különösen az osztrák viszonyok részletesebb ismertetésére került a sor, a hol az egyesület munkásságának semmi köze az osztrák politikához, de el nem zárkózhatik a vallásos meggyőződés medrébe került és evang. szellemben megtisztult »Los von Rom* mozgalma elől. A jelentés e része rendkívül tanulságos és bő egyháztörténeti ismerettel van fűszerezve. Az olasz valdensek s a Chiesa evangelica belső küzdelme sem kerülte el a körültekintő jelentés figyelmét és sajnálattal konstatálta e küzdelem hátrányos voltát az ev. keresztyénség ügyére. A jelentés arra is utalt, hogy nemsokára a tengeren túli német protestánsok segélyezésére is kell gondolnia a Gusztáv Adolf-egyesületnek. — A beérkezett kérvények adatai szerint a gyülekezetnek adóssága 17.576.266 márka, s építkezésekre közel 4.796,505 márka volna szükség. Az egyesületnek tehát 10-szer annyi bevételének kellene lennie, hogy ezeket a szükségleteket kielégítse. A második nagygyűlésen Dibelius drezdai főegyházi tanácsos a cseh diasporáról értekezett. Az osztrák ev. mozgalom Csehországra is kihatott s magával ragadta annak összes nemzetiségeit. E tekintetben az egyesület teendőit következő 4 pontba foglalta össze : 1) kellő számú és minőségű lelkészekről kell gondoskodni 2) ev. templomokat kell építeni, 3) az ev. istentiszteletek nívóját kell emelni, s 4) emelni kell a dotációt. Ugyancsak a második gyűlés döntött a közös nagv szeretetadományok (20, 291, 50-j-6766, 50 -f- 6866, 50 márka) fölött. A porosz sziléziai leobschützi. a morvaországi olmützi s a poroszországi troisdorfi gyülekezetek ajánltattak a segélyekre Bogge udvari főpap volt az előadó. A szavazásnál a beható információk alatt az olmützi gyülekezet kapott 102, a troisdorfi 64 s a leobschützi 33 szavazatot A legnagyobb szeretetadomány tehát az olmützi gyülekezetnek jutott, — a miben a gyűlésnek a Hohenzollernház egyik őse iránti kegyelet is jutott kifejezésre. Az istentiszteleteken prédikált Hoff'mann chemnitzi lelkész, Scholtz berlini tanár és Doblin danzigi generálszuperintendens. A »Chronik der christl. Welt« értesülése szerint az istentiszteleteket nagyon jól látogatták: két ifjúsági istentiszteletet is tartottak. Úgy szintén erősen látogatták az esti nyilvános értekezleteket is, a melyeken különféle thémákról, p. o. a párisi protestantizmusról tartottak lelkes szabad előadásokat. Egy szűkebbkörű gyűlésen Hölscher lipcsei lelkész a kolportázs-ról s a vad kollektákról; Benrath königsbergi tanár a tudósításokról; Braun stuttgarti dékán a württembergi 7 valdens gyülekezetről tartott tanulságos előadást. A jövő évi nagygyűlés helyéül, miután Posen és Köln önként lemondott, Konigsberg jelöltetett ki. — A nagygyűlés tagjai résztvettek a Bugenhagen-féle emlékkő letételénél és Bruch >Gusztáv Adolf* című oratóriumának előadásán. Bugenhagen többször időzött Braunsveigban, s 1528-ban »keresztyén egyházrendezettel* is el látta. Az emlékkő letételénél Eggeling weimári lelkész, a mozgalom egyik lelkes harcosa tartott beszédet. — Sajnos, hogy forrásunk mit sem szól a nagygyűlésnek magyarországi képviselőiről, s hazai gyülekezeteink segélyezéséről. Várjuk tehát és kérjük az ilietők szíves megnyilatkozását! Vagy lalan az idén nem voltunk képviselve a Gusztáv Adolf-egyesület braunsveigi közgyűlésén ? II. Az általános ev. prot. missziói egyesület — a Luther-jubileumi évnek egyik maradandó alkotása — ez évi rendes közgyűlését mult hó 19—20. napján Meiningen városában tartotta. A belvárosi templomban tartott ünnepi istentiszteleten I. Thim. 2: 4. felett Drews jénai tanár tartotta a »mélyen megható* szónoklatot. Az arra következő esti gyűlésen — Gemeindeabend, — a melyen közel ezeren vettek részt, Dreyer főegyházi tanácsos, az »Undogmatisches Chrístentum« c. mű írója »az általános missziói egyesület céljairól*; Schmiedel eisenachi lelkész, korábban tokiói misszionárius »a régi és az űj Japánról s a missziónak rendkívül sok fáradságot és türelmet igénylő ottani munkásságáról* és Bade marburgi lelkész, a »Ghristliche Welt« szerkesztője »a misszióról, mint a valódi keresztyénség nélkülözhetlen ismertető jeléről* tartott érdekes és tanulságos előadást. A közgyűlés első napján a központi elnökségbe újból beválasztattak: Dreyer, Kind, Kirms, Böhrich és Spinner udvari lelkész, egykori yokohamai misszionárius. Két, Japánban és Kínában nagyon ismerős hamburgi nagykereskedő, ú. m. Klies és Lieder tiszteletbeli tagokul választattak. Wilhelm tsuitani misszionárius újabbi erőt igényel. Kranz lelkész egészsége helyre -állítása céljából 2 évre hazájába tér vissza s ezenfelül tervbe van véve egy misszionárius orvosak a kiküldése is. 27 ezer márka volt a mult évi deficit, s az újabb kiadások még 25 ezer márkát igényelnek. A jövő évi közgyűlés helyéül Hamburg városa jelöltetett ki. A nyilvános közgyűlés Spinner udvari lelkész imájával vette kezdetét. Majd Arndt berlini lelkész nyitotta meg a gyűlést az eddigi közgyűlésekre való utalással, s a misszió jelszavát Luther ama kijelentésében látja: pectus est, quod facit theologum. Ezt a pectust kivánja ő a gyűlés összes tagjainak, a mivel aztán együtt jár a szeretet és az áldozatkészség. A szászweimári nagyherceg, a meiningeni herceg s a marburgi theol. fakultás meleg üdvözléseire a közgyűlés meleghangú táviratban válaszolt, sőt a weimári nagyherceg magához kérette az elnököt Wartburg várába. Nagyobb előadást tartott az épen Japánból hazatért és melegen üdvözölt misszionárius, Christlieb lelkész »a japáni kultúr érdekekről és az ev. misszióról«. két kultúrája van ma japánnak, ú. m. a kelatázsiai — buddhista — konfuciánis és a modern nyugati technikai és természettudományi kultúra, a melyek egymással semmiféle szerves összefüggésben sem állanak. Legtovább mennek a japániak az európai technika terén, bár alig van még érzékük a modern kereskedelmi viszonyok iránt, az iskolaügy is alantas fokon áll, 60% ne m Íá r iskolába, s a közép- és felsőbb oktalás terén is határtalan a fegyelmetlenség. Valódi tudományszeretetet a japáni ember nem ismer. A japáni chauvinizmus ártalmára van az egészséges anyagi és szellemi kulturális haladásnak és fejlődésnek. Ebben a kulturában két vallás tenyészik, u. m. a régi shintoismus s a buddhismus, — mindkettő polytheista vallásalak, a melyek nincsenek szorosan egymástól elkülönítve. Vallástörténetileg fontos Christlieb ama kijelentése, hogy a keresztyénség a maga 450—500 millió hívőjével első helyen áll a vallásalakok között, — ezt követi a konfucianizmus 300, a hinduizmus 200—250, s csak azután a buddhizmus és mohamedánizmus a maga 100—200 millió hívőjével. Nem áll tehát az, mintha a buddhizmus volna a világ legnagyobb vallásalakja, a minek állítása azon hamis feltételen alapul, hogy a 400 millió kínaiakat és japániakat egyszerűen buddhistáknak deklarálták. Hozzájárul a családban az abszolút alárendeltséget tanító kon-
