Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

A megboldogult itteni 45 éves lelkészi működése, mint a hithűség, az egyházkormányzás, a felekezeti türelmesség, a közjólét munkálás mintaképe, örökre maradandó emlékű lesz, s bátran mondhatjuk, hogy az a virágzás, a melyben a szeghalmi egyház ma van, az ő elévülhetetlen érdemeinek emlékoszlopa. Templomunk, iskoláink jó karban vannak; a hivatalnoki kar fizetése tisztességes. Új iskolákra, új templomra, szegény tanulók könyvvel és ruhával való ellátására tett alapítványok összege sok ezerekre rúg. Az egyház oly helyzetben van, hogy ha utánna a gondos vezetés avatott kezekbekerül: úgy itteni egyházunkon a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Hithűségének s hazafiságának jellemzéséül elég legyen csak annyit felhoznunk, hogy az elnyomatás szomorú korszakában a Thún-féle pátenst ő sem hirdette ki s a császárért való imádkozást csak a fegyveres erőnek engedve tette meg, azt mondván, hogy a magyarnak csak királya lehet, de császárja nem, s ha az lesz, azért szívesen imádkozik, de az osztrák császárért nem. Nagy szó volt ez abban a korban; de ő inkább engedelmeskedett lelke sugallatának, mint a hatalomnak. Az ilyen élet. az ilyen tehetség nem sokáig szorítkozhatot csupán csak a saját egyháza határába. A nagy tekintélyű és kiterjedésű békés-bánáti egyházmegye csakhamar aljegyzővé, majd tanácsbirójává választotta. Több mint 30 éven át szolgálta egyházmegyéjét; fáradságot sohasem ismerve végezte a reá bízottakat. És most már nincs többé a boldogult, nincs többé a nemes lélek. A nyár már betegeskedve találta s a négy heti fürdőzés nem fkönnvíté régi baját; betegebben jött haza augusztus elején. Attól fogva sorvadozott. Katedrában csupán két köznapon volt. — Aztán ágyba feküdt. Fel-fel villant néha a reménynek halvány fénye, hogy megmenthető lesz; de mégis hiába volt az önfeláldozó szeretet, a melylyel gyermekei ápolták, — hiába az orvosi tudomány: e hó 3-án, reggel 9 órakor, három napi borzasztó haláltusa után, lelkét Teremtőjének ajánlva, megszűnt élni. Haláláról egyháza gyászjelentést adott ki, s emlékét jegyzőkönyvében megörökítette. Arcképét tanácsterme számára megfesteti. Temetése, a melyről hálás gyülekezete gondoskodott, e hó 5-én — épen neje temetésének kilenc éves évfordulóján — volt. A zsúfolásig megtelt s gyászlepellel bevont templomban, hová a megboldogult koszorúkkal halmazott ravatala is helyezve volt. Szabó János esperes tartott tanítást János XXI. 15—17 alapján. Azután megindult a gyászmenet a temetőbe, hol Szilágyi Márton füzesgyarmati lelkész úr sírbeszédet, e sorok írója pedig búcsúbeszédet tartott s az egész temetés folyamán a helybeli dalárda énekelt. Halálát kesergik mély gyászba borult gyermekei, úgymint Zoltán, a berettyó-szabályozási társulat igazgatója; Irén, Szigeti Elek mező-keresztesi lelkész neje ; Emma, Balla Árpád duna-pataji lelkész neje; Vilma; János, budapesti kerületi orvos; Kornélia, Godán Sándor gazdatiszt neje; Béla, budapesti hivatalnok és 18 unoka. Elköltözött kedves halottunk, szeretett felejthetetlen lelkipásztorunk! Nyájadnak, kit oly önzetlenül szerettél s vezettél a boldogság útján, áldás kívánása kisér síri álmodban, s fájdalmunk emez imaszerű óhajjá testesül: Nyugodjál csendesen! Porrészed találja a föld keblén nyugalmát, lelked nyerje meg a mennyei pálmát. És ki utolsó harcodban így szóltál: megyek a szentekhez, — találd fel a szentek hónát, a választott boldog lelkek égi seregei, az örök nyugalom hazájában. Emléked közöttünk élni fog s tanít minket lelkesedni azonnemes eszmékért, a melyekért egész éltedben oly kitartással küzdöttél! Szeghalom. Vöröss Zsigmond, ev. ref. lelkésztanító. EGYHÁZ. A dunamelléki ref. egyházkerületnek f. hó 23 án, délután 4 órakor, a budapesti ref. főgimnázium nagytermében tartandó egyházi értekezletére ismételten is felhívjuk olvasóink ós az egyh. ker. gyűlés tagjainak figyelmét és szives megjelenésüket kérjük. A pesti evang. egyház lelkészi körei. A pesti evang. egyház ujabban ismét három lelkészi kört szervezett az Isten igéjének hirdetése és a lelki gondozás intenzivebbé tétele céljából. Folyó hó 15-én már megkezdődtek az istentiszteletek ez uj körökben is, és a Sziv utcai iskolában Kacián János, a Práter utcai polgári iskolában Klaár Fülöp, s a Mester-utcai elemi iskolában Sass Béla vallástanárok prédikáltak. Az igehirdetést és az intenzivebb lelki gondozást eként 6 lelkészi kör s abban a vallástanárok szolgálják. Istentiszteleteket havonként egyszer és pedig minden hónap 3-ik vasárnapján fognak tartani a Váci-úti, Murányi-utcai, Sziv utcai, Práter-utcai, Mester utcai és a kőbányai Kápolna-téri iskolák helységeiben. A budapesti prot. egyházak belmissziói értekezlete f. hó 16-án tartatott meg a ref. főgimnázium nagytermében és pedig igen nagy érdeklődés mellett, a mi világosan mutatja, hogy az ily fajta értekezletekre valóban nagy szükség van. Összehozta az értekezlet az evang. és a ref. egyházak legkiválóbb és legbuzgóbb világi tagjait,-lelkészeit, gimnáziumi és vallástanárait, sa tárgyalás alá került kérdések felett megindult s magas színvonalon tartott eszmecsere eszméltetőleg és buzdítólag hatott a jelenvoltakra. Hiszszük is, hogy meg fogja teremni kivánt gyümölcsét az egyházi élet javára. — Éneklés és Fábián Dénes kispesti lelkész imája után Szilassy Aladár elnök meleg hangon üdvözölte a megjelenteket; Szőts Farkas titkár pedig bejelentette, hogy az értekezletnek, a bibliarevizió és terjesztés felett érzeti s tolmácsolandónak határozott köszönetét levélben fejezte ki az angol és a skót bibliaterjesztő társaság igazgatósága előtt, a mit mind a két társaság meleg hangon köszönt meg, kifejezvén örömüket a felett, hogy a belmissziói értekezletek felvették