Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

programmjukba a biblia- és a vallásos iratok terjesztésének támogatását, s szívesen felajánlották továbbra is segítségöket. A titkári bejelentések után dr. Kiss Károly, a pesti ref. egyház ügyésze ismertette a pesti ref. egyház némely tagjaiból alakult s az egyházi adóreform kérdése felett tanácskozott értekezletnek a presbitériumhoz e tárgyban benyújtott memorandumát, a mely szükségesnek tartja a hívek lakásának, vagyoni állapotának nyilvántartását, — az utolsó 3 évi adóhátralékok behajtását — az egyházi adókivetés és beszedés deeenirálizálását, — adókezelő hivatal felállítását és egy felelős központi számvevő hivatal szervezését. — A kérdést egy másik oldaláról: a lelki gondozás decentralizálása szempontjából fejtegette a másik előadó, Hereczky Sándor evang. főgimnáziumi vallásfanár, ismertetvén a pesti ev. egyháznak most felállított lelkészi köreit, az azok által gyakorlandó intenzivebb lelki gondozást s ennek remélhető jó eredményét az egyházi terhek viselésére nézve is. — A két érdekes előadás által bevezetett kérdés élénk eszmecserére adott alkalmat. Kálosi József törvényszéki biró abban a véleményben volt, hogy az adókivetés és beszedés dolgában az egyházaknak a törvény álláspontjára kell helyezkedniük s a kivetett adókat kényszer behajtás útján is be kell szedniük. Csakis ez a radikális eljárás segíthetne a pesti egyházak szomorú pénzügyi helyzetén. Az intenzivebb lelkigondozást szükségesnek és üdvösnek tartja ugyan, — de nem hiszi, hogy azzal a pénzügyi dolgokba valami lényeges javítást hozhatnánk létre. — Dr. Szabó Aladár szerint a kényszeradóztatást meg kellene szüntetni és annak helyébe az önkéntes adózást állítani. Hogy azonban e mellett az egyházak csakugyan megnyerjék a hívektől a szükséges anyagi támogatást is, feltétlen és legelső kötelesség volna az egyháztagok lelkigondozása. Az egyház csak akkor állhat szilárdan, ha hívei önként, szeretetből támogatják anyagilag is, — nem pedig, ha csak kényszerűségből vesznek részt az egyházi terhek hordozásában. Puky Miklós a rendszeres, kivetett és beszedendő adókat nélkülözhetetlennek tartja, mert hiszen adókivetés és beszedés nélkül az egyház fenállhatásának eszközei és forrásai nem volnának biztosítva s ki volna téve annak a veszedelemnek, hogy kötelességét s kötelezettségeit teljesíteni nem volna képes. Helyesli az adókivetés és beszedés decentralizálását, a helyi bizottságok szervezését, de másfelől szükségesnek tartja a lelki gondozást is, a mit legcélszerűbben meg lehetne valósítani a helyi bizottságokkal igen szépen és könnyen összeegyeztethető lelkészi körök szervezésével. — Az értekezletekre kiszabott egy órai idő letelvén, az eszmecsere félbeszakadt; de az elhangzott előadások és felszólalások így is meggyőzhettek mindenkit a felől, hogy a budapesti prot. egyházak adózási ügye javításra szorul, s hogy a kívánt eredmény csakis az adózás ügyének, de mindenekfelett és legelső sorban a lelki gondozásnak decentralizációja is intenzivebbé tétele mellett lesz elérhető. Méltó tehát, hogy az értekezleten elhangzottak ne csak elhangzottak legyen, hanem hogy meghallgattatásra is találjanak az egyházak vezetői körében. — A legközelebbi értekezlet napja november hó 13-ára tűzetett ki. A megbeszélendő théma az a kérdés lesz, hogy miként s menynyiben kell az egyháznak szociális tevékenységet kifejteni. Haviár Dániel, a szarvasi evang. egyház felügyelője, a mint már a múltkor megírtuk, a gyülekezet kebelében a magyar és a tót prédikációk miatt kitört nyelvi harc következtében lemondott állásáról. A presbitérium sajnálattal értesült a lemondásról s elhatározta, hogy igyekszik megtartani Haviárt továbbra is az egyházi élet javára, s hogy küldöttségileg felkéri lemondása visszavonására. A bizottság, a mint halljuk, küldetésében eljárt és Zvarinyi János lelkész megindító szavakkal kérte Haviárt, hogy maradjon továbbra is az ügyek vezetése élén. Haviár kijelentette, hogy gyakori betegeskedése az ok, a miért becsületbeli kérdésnek tartotta lemondását, mert nagyon sokszor, a legjobb akarat mellett is, betegsége gátolja, hogy a gyűléseken részt vegyen. A mennyiben azonban a presbitérium úgy találja, hogy az egyház ügyei az ő akadályoztatásai miatt nem szenvednek kárt — a bizalmat köszöni és kész egyházát továbbra is szeretettel szolgálni — A küldöttség örömmel vette tudomásul Haviár elhatározását, — s hiszszük, hogy e dolgon okulva, a gyülekezet is helyre fogja állítani kebelében a békességet. A Páli Szent Vince-egyesület Debrecenben. A debreceni Prot. Lap legutóbbi száma fájdalommal emlékezik meg arról a működésről, a melyet Debrecen kálvinista népe, között a Páli Szent Vince r. kath. jótékony egyesület folytat. Ez egyesületet Wolafka Nándor szervezte Debrecenben 1895-ben és 3 év alatt 151 református családot segélyezett. »Hogy ennek mi lesz az ára és a következménye — sóhajt fel a nevezett lap — azt majd a jövő mutatja meg*. S így folytatja: »Talán mégis itt volna már az ideje, hogy komolyan foglalkozzunk a népes, nagy, de a maga nagyságában össze nem tartható debreceni ref. egyház decentralizációjával!« — Bizony ideje volna; de gondolják meg Debrecenben azt is, hogy magának az egyháznak decentralizálásával, még ha keresztülvinnék is, az egyházi életet nem tehetik még virágozóvá és a veszendő lelkeket még nem menthetik meg. Az a decentralizáció csak akkor íog óhajtott eredményt létrehozni, ha nemcsak abban fog állani, hogy több papot vagy káplánt fognak beállítani, hanem ha összekötik azt a lelkek gondozásával, a szegények és esendők támogatásával, a híveknek a tevékeny egyházi életbe bevonásával, ifjúsági és nőegyesületek alakításával, egyszóval a belső misszióval is. Ezek nélkül a decentralizáció csak üres forma marad, a melynek a kívánt eredménye nem valósulhat meg, s a mi mellett Wolafka csak úgy halászhat továbbra is, mint eddig cselekedte. ISKOLA. A lelkészképesítő vizsgálatok a budapesti ref. theologiai akadémián f. hó 17. és 28. napjain tartattak meg. Az első lelkészképesítő vizsgálatra 7 végzett theoló-