Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

ahonnan tehát igen kedvező alkalom nyílik majd a gyűlésen résztvevőknek ellátogatni a mi kedves német sógorainkhoz, a nagy és szép világvárosba, Bécsbe is. De mit nekünk Pozsony, mit nekünk Bécs! . . mindennél hatalmasabban dobogtatja meg a kálvinista ember szivét ez a név: Debrecen. Sereglettek is oda nem százötvenen, mint a hivatalos lajstrom jelezte, hanem kétszerte többen is; hiszen csak a papi és tanári karból megjelentek számát is bízvást rá lehet tenni 300-ra. Legtöbben jöttek el a felső-szabolcsi és abauji egyházmegyékből, mely két egyházmegye esperesei s papjai különben is követésre méltó szép példával járnak elől a protestáns irodalmi társaság anyagi és erkölcsi pártolásában. Általában a tiszántúli kerület papi s tanári kara, mint várni is lehetett, nagy számban volt képviselve. Az esperes urak kettő kivételével ott voltak mindannyian ; a nagy alföldi városok dús javadalmazású lelkészei mellett ott láttuk sok kicsiny, 400 frtos papjait is, a kiknek bizonyára nehezökre esett elszakítani a költséget erre a nem épen múlhatatlanul szükséges célra, de a kik aztán annál édesebb örömmel mondogatták az ünnepélyes jelenetek hatása alatt: »Nem adnám 500 forintért, hogy én is itt lehettem!* Ezek a kedves kollegák bizonyára nem »az eszem-iszom*-nak örülhettek olyan nagyon (mint a rosz nyelvek ránk fogják), hisz a déli bankett egy teritéke — ha ingyen nem adja a dekreceniek vendégszeretete — csupán 3 forintjukba került volna nekik s ezért — bármily nagy pénz is ez egy szegény családos kálvinista papnak — csak mégsem utazott volna le Bereghből, Abaújból egyik kollegánk se. Hát mi dunamellékiek mit mondjunk!.. Azért nem hagyhatom megrovó szó nélkül a »Keresztyén« című kis lap októberi számának azt az elhamarkodott és mindnyájunkat sértő megjegyzését: »A protestáns irodalmi társaság közgyűlésére... több hivő keresztyén lelkész és tanár azért nem ment el, mert nem akart tanúja lenni egy oly egyházi, Krisztus zászlója alatt összejött gyülekezetnek, melynek programmja kedden este evés és ivás, szerdán délután muzsikáitatás, szerdán éjjel kivilágos kivirradtig táncz*... A belmissziói értekezlet elmaradását részemről is sajnálom ugyan, de azért mégis csak nagy túlság — hogy más szót ne használjak — ily elitélőleg szólani egy olyan protestáns összejövetelről, a melyen hét protestáns püspök, s egy, ügyünket annyira szívén hordó, emelkedett lelkű miniszter nem tartotta méltóságán alólinak megjelenni... S már engedjen meg az a »több hivő keresztyén lelkész és tanár*, kik jónak látták kivonni, elkiilönözni magokat a debreceni összejövetelen részt vett mintegy 300, talán nem épen hitetlenségben leledző kartársaiktól: azért hogy ők ott nem voltak s a belmissziói értekezlet létre nem jöhetett, azért csak mégsem rendült meg sarkaiban a föld, hogy így kiáltsanak fel (lásd a »Kis Tükört«): »Uram, tarts meg, mert elveszünk*. Ilyen kifakadásokkal a protestáns irodalmi társaságnak s általában protestáns ügyünknek propagandát bizony nem csinálunk sem fent, sem alant. * A dunamelléki tagok szeptember 19-én Budapesten találkoztak, s a délutáni gyorsvonattal utaztak le Debrecenbe. Velünk jött az irodalmi társaságnak mind kél elnöke. Hegedűs miniszter feleségét s leányát is magával hozta, s barátságos meghívására szalon-kocsijában foglaltak helyet: Gyurátz Ferenc, Szász Károly s Antal Gábor püspökeink, valamint Szőts Farkas titkárunk, s az ünnepi istentisztelet szónoka: Petri Elek is. Szolnoknál, Püspök-Ladánynál ujabb csapatok csatlakoztak hozzánk, a kikkel az öröm élénk zaja közt azonnal megtörtént az ismerkedés, s mindannyiunkat jókedvre hangolt, hogy ily tekintélyes gárdával vonulhat be a protestáns irodalmi társaság Debrecenbe ... Az est leszállt már s a pályaudvar fényben ragyogott, midőn gyorsvonatunk berobogott Debrecenbe, hol nagy közönség várt ránk, s éljenezte a kocsiból kiszálló minisztert és családját, nem különben az irodalmi társaság tagjait. Smionffy polgármester s Király Ferenc orsz. gyűlési képviselő üdvözölték az elnökséget s illetőleg a minisztert, a ki röviden megköszönvén a fogadtatást, Debrecen városának híres ötös fogatára ült, s az utcán hullámzó nagy sokaság folytonos éljenzése közt vonult szállására, az »Arany Bika« vendéglőbe. A társaság tagjai közül többen ugyanezen s más vendéglőben találtak elhelyezést és pedig Debrecen városának s református egyházának bőkezűségéből, míg egyrészöket vendégszerető családok fogadták szokott magyaros szívességgel hajlékukba. Kevés idő múlva az »Angol Királynő* tágas helyiségében gyülekeztünk össze ismerkedési estély re, vagy ha úgy tetszik, »evésre-ivásra«. (Talán csak nem bűn, ha egy fárasztó utazás után az Isten szolgái is megéheznek éz megszomjúhoznak). Egymásután érkezett meg oda mind a hét püspök; ott volt világi elnökünk: Hegedűs miniszter, a vármegye főispánja s a város urai s intelligenciája közül is többen. S ott volt egy sereg pap és tanár, mindannyiuk örömre hangolódva annyi ismert és nem ismert arc látásán, s kitörő éljenekkel üdvözölve a belépő püspököket és a minisztert. De örömünk közé egy kis baj is vegyült: e több száz jókedvű ember zsibongó tömegében még az ismerősök is alig tudtak ráakadni egymásra. S ez így volt a másnapi nagygyűlés és társas ebéd alkalmával is. Sok érdemes kartársunkkal, a kikről pedig tudtuk, hogy jelen vannak, lehetetlen volt megismerkednünk, avagy velük kezet szorítanunk, — a mit bizonyára mindannyian élénken sajnálunk. S ha én most megpróbálom az ismerkedő estélyen s illetőleg a nagygyűlésen megjelentek névsorát összeállítani, előre is tudom hogy az nagyon hiányos lesz, de legalább némi fogalmat ád arról, hogy ezen alkalom mily tömérdek papot, tanárt s világi egyént »verbuvált« össze Debrecenbe. (Folyt, köv.) Lévay Lajos. BELFÖLD. Az ágostai evangélikusok egyetemes közgyűlése. Az ágostai ev. egyházegyetem szokásos évi közgyűléseit okt. 17. és következő napjain Budapesten tartotta. A közgyűlés iránt eleitől végig igen nagy volt az érdeklődés. A közgyűlést a theol. akad. nagybizottság ülése és az előértekezlet előzte meg. Mindkettőn br. Prónay Dezső, egyet, felügyelő és dr. Baltik Frigyes püspök elnökölt. Az előbbin az akadémiai kisbizottsági ülések jegyzőkönyvei és dr. Masznyik Endre theol. igazgató jelentése kapcsán a theol. tanárok fizetésének rendezése, s azok nyugdíjának az egyetemes nyugdíj keretén belül való emelése képezte a tanácskozás főtárgyát, s hozott javaslatával egy nagy lépést tett előre a theol. tanárok helyzete és jövője tekintetében. A deák-téri ev. főgimnázium dísztermében tartott s rendkívül erősen látogatott előértekezletet Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő nyitotta meg, s megjelölte azokat a fontosabb tárgyakat, a melyek a közgyűlésen tárgyalandók lesznek. A megalakítandó szerémi esperesség, a reformátusokkal kötendő új egyesség a hívek gondozása tekintetében, az állami dotáció fölemelése, s a budapesti