Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

egyetemen létesítendő theol. fakultás ügye stb. voltak a tanácskozás főtárgyai. Főleg a theol. fakultás kérdésénél lelkes felszólalások történtek Kubinyi G., Prónay D. Szontagh P. és Zsilinszky M. részéről, s ha e tekintetben sikerül a reformátusokat is megnyerni, nincs kétség benne, hogy a nagy rokonszenvvel fogadott ige mielőbb testté is válik. Az előértekezleten a bányai egyházkerületnek ama indítványa, mely szerint a leendő gyermekeiket odaígérő házasok ev. esketése megtagadtassék, hosszas, de itt ott ingerült felszólalásra is adott alkalmat. Nézetünk szerint e kérdésnek ily keretben való tárgyalása a szűkebb lelkészi értekezletek, nem pedig az egyetemes gyűlés elé valók. Zehnka indítványára a jogügyi bizottság elé utasíttatott. Az evangélikusok rendes évi egyetemes gyűlése október 18-án délelőtt 10 órakor kezdődött. Azt megelőzőleg istentisztelet volt a Deák-téri ev. templomban, a melyen Poszvék Sándor soproni theol. dékán és egyetemes főjegyző megható imájában kérte az Úr áldását az egyet, gyűlés tanácskozásaira. Az egyet, gyűlésen, a melyen Prónay D. egyet, felügyelő és dr. Baltik Fr. püspök elnökölt, többek között láttuk: Zelenka Pál, Sárkány Sámuel és Gyurátz Ferenc püspököket, Zsilinszky Mihály államtitkárt, báró Podmaniczky Géza, Laszlcáry Gyula és báró Solymossy Ödön főrendiházi tagokat, Fabiny Teofil, György Elek, Szentiványi Árpád, Meskó László, Beniczky Árpád, Pulszky Ágost, Láng Lajos, Kubinyi Géza, Szentiványi Gyula, Belitska Béni, Szöts Pál, Osztroluezky Miklós, Lehoczky Antal orsz. képviselőket, Lányi Bertalan miniszteri osztálytanácsost, Háviár Dániel, Földváry Elemér, Szentiványi József, Nádassy Kálmán, Badvány István, Barcza Géza, Perlaky Elek, dr. Schreiner Károlyt, mint felügyelőket és számos esperest, lelkészt és fő- és középiskolai tanárt. A konventet báró Prónay Dezső világi elnök nyitotta meg a következő beszéddel: Midőn egyházi alkotmányunk és a több mint százados gyakorlathoz képest évenkint összejövünk, ezt azért teszszük, hogy az egyházunkat egyetemesen érdeklő közigazgatási ügyeket elintézzük. A lefolyt évben egyházunk belső életében kimagasló nagyobb jelentőségű események nem történtek. De ha a végéhez közeledő évtizedre tekintünk vissza, olyannak tűnik fel, mely egyházunkra nézve igen nagy jelentőséggel bővelkedik. Ez évtized elején megtartott zsinatunk egy százados törekvésnek, fáradozásnak volt végpontja, de nem nyugvó pontja. Be kellett tölteni az egyházi alkotmány által megszabott keretet. A zsinati törvények kiegészítésére szükségesnek vélt szabályrendeletek alkotása még mindig igénybe veszi a munkaerőt. A szabályok halmaza között marad-e elég tér a szabad mozgásra, az egyéni tevékenységnek megfelelő érvényesítésére, a buzgóságtól ösztönzött szeretetteljes munkára? Nem fenyeget-e az a veszély, hogy egyházunknak önkormányzati szervezete fölött uralomra jut a divatos irodaszerü hivatalnoki, talán alakilag kifogástalan, de mégis lelket ölő és ezért könnyen lelketlen közigazgatás? Nagy óvatosságra és az önkormányzat lényegéhez való ragaszkodásra van szükségünk, hogy elkerüljük ezt a fenyegető veszedelmet. Egyházunk zsinati szervezkedése mellett ez évtizednek második, nem kevésbé fontos eseménye az úgynevezett egyházpolitikai törvények megalkotása. Ezen törvények hatásáról egyházunk életére igen különfélék és eltérők a nézetek. Némely részről olyan véleményeket hallunk, sőt olyan hivatalos jelentések is tétetnek, hogy az úgynevezett egyházpolitikai törvényeknek káros hatása egyházunkra nézve nem igen tapasztalható; másrészről ennek épen az ellenkezőjét vallják és állítják hivatalosan is. Nincsen okunk arra, hogy ezen éllentétes vélemények és nvila'kozatok valódiságában kételkedjünk. Az ellentétes vélemények mindenike igaz arra a körre nézve, a melyből származnak. De mivel számos oldalról történik utalás arra, hogy az egyházpolitikai törvényeknél fogva az egyházi viszonyok roszabbra fordultak és ezzel szemben a legkedvezőbb nyilatkozatok sem terjednek túl azon, hogy az egyházpolitikai törvények valami különös kárt nem okoztak, a legkedvezőbb nyilatkozatok sem képesek ellensúlyozni a kedvezőtleneket, vagy aggodalomkeltőket. Kétségtelen tehát, hogy az úgynevezett egyházpolitikai törvények az államra nézve tetemesen megkönnyítették az egyházakat közelről érintő, gyakran nehéz kérdések elintézését, növelték az állam hatalmát, illetőleg az azt képviselő kormány befolyását, de nem mozdüották elö a vallási türelmet, a felekezetek közötti békét. Mindezeknél fogva ezen törvényeknek hatását egyházunkra valami üdvösnek nem mondhatjuk. De a külső hatást nagyon aggasztónak még sem találom, mert nagyobb veszedelmeket állott már ki egyházunk, hevesebb támadásokkal is meg tudott küzdeni. De valóban aggodalmat kelthetne az, ha a türelmetlenségnek támadólag föllépő szelleme egyházunkban is nyilvánulna, mert ez ellentétben áll egyházunk lényegével, az evangéliumi szeretet szellemével, a melynél fogva a szeretet, türelem és békesség hirdetése és tanítása az egyház föladata; a szeretet hirdetése még azokkal szemben is, kik azt nem viszonozzák, a türelemnek gyakorlása a türelmetlenekkel szemben is, a békességnek hirdetése a háborgókkal szemben is, a bocsánat a tévelygőkkel szemben is, az áldásnak meg nem tagadása még az átkozódókkal szemben; sem; mert meg vagyon írva: > Áldjátok azokat, kik titeket átkoznak«. Ez pedig kell, hogy egyházunk szellemét átlengje. A beszédet lelkes éljenzésekkel fogadták. Ezután előterjeszti évi jelentését. E szerint Khuen-Héderváry gróf horvát bán értesíti az egyetemet, hogy a zsinati törvények Horvátországban is életbeléptek. Meleg szavakkal emlékezik meg Badó Kálmánnak, a dunántúli kerület felügyelőjének és báró Badvánszky Jánosnak, a bányai kerületi gyámintézet elnökének elhunytáról. Zsilinszky M. indítványára úgy a felügyelő megnyitója, mint az évi jelentés egész terjedelemben a jegyzőkönyvbe fog iktattatni. Következett Zelenka P. élő szóval és Írásban beadott s legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel fogadott jelentése a II. Vilmos német császár kíséretében a jeruzsálemi Krisztustémplom fölavatására tett keleti útjáról. Ezzel kapcsolatban bemutatta a német császártól kapott bronz emléklapot és a templom felavatásáról szóló okmányt, mely az egyet, levéltárba lesz elhelyezendő. — Zsilinszky indítványára a jelentést az egyházegyetem ki fogja nyomatni és a gyülekezetekben terjeszteni. Az egyetemes felügyelőnek az útiköltségek viseléséért hálás köszönetet szavazott a gyűlés, Az egyetemes theol. akadémia jelentése kapcsán a theol. tanárok nyugdíjára vonatkozólag elfogadta a gyűlés az akad. nagybizottság ama revizionális javaslatát, mely szerint a theol. tanárok 10 tagsági év után 800, majd 1200 és 1600, az özvegyek 400—600, az árvák 80 frt nyugdíjban részesülhetnek; mely kivételes kedvezményre, az egyetemes nyugdíjon belül, a dunántúli és tiszai egyházkerület is felhivatott. A tanügyi bizottság jelentését Góbi Imre igazgató, mint előadó olvasta fel, a melynek kapcsán a vasúti kedvezmények és a késmárki lyceum államsegélye ügyében többen is felszólaltak. A bizottságnak a tankönyvekre és a konfirmációi oktatásra vonatkozó javaslatai a kerüle-