Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

egyházmegyék és kerületek minden legkisebb tájékoztatása nélkül — kiadott, az egyházak anyagi ügyeit, belhivatalnoki fizetéseket, fizetési aránykulcsot feltüntető »Jelentő ívek* kitöltése ; s azzal az indokolássál, hogy a »Jelentő ívek* mellett egészen fölösleges a bizottsági munkálatok alapján megejtendő osztályozása az egyházaknak : utóbbi a valóságban keresztül nem vittetett, hanem csak a »Jelentő ívek* terjesztettek fól a kerületre, (illetőleg a konventre, utóbbi helyre mint később megtudtuk: az országos lelkészi gyámintézethez járulás arányának megállapíthatása, s a vallásügyi minisztériumnak —- a kongrua-törvény tervezet megszerkeszthetése céljából — tájékoztatása végett. Annyi bizonyos, hogy a »Jelentő ívek«-et minden egyházmegye fölterjesztette a kerületre, illetve a konventre: de az már — előttem legalább — nagyon kétséges, hogy az egyházak osztályozását a törvény értelmében revideálták volna. Igaz, hogy a »Jelentő íveket* a kerületre fölterjesztő egyházmegyék lehettek abban a hiedelemben, a melyben a külön osztályozás szükségességét kétségbe vonók nálunk is voltak, hogy a kerület a »Jelentő ívek« alapján meg fogja ejteni az osztályozást; de a mint a dolgok jelen állása mutatja, föltevésükben ezek csalódtak; csalódtak pedig azért, mert a kerület semmit sem tett a törvény végrehajtására, az egyházak megfelelő osztályozására, épen úgy, mint nem tett eleget a törvény 189. §-ának, t. i. hogy a lelkészek minősítési osztályzatát megállapítva, az egyházkerületi jegyzőkönyvben évről-évre nyilvántartsa. Mikor tehát a kerület, a mi egyházmegyénk szóban forgó fölterjesztésére a már ösmertetett, ridegen elutasító határazatot hozta, az egyh. törvény 182. §-ára hivatkozván: nekem úgy tetszik, hogy míg teljes ragaszkodását fejezte ki a törvény betűje iránt, nem gondolta át teljes mivoltában a mi egyházmegyénk fölterjesztését; mert ha átgondolja vala: észre kelle vennie, hogy a fölterjesztés in merítő nem alaptalanul foglalkozik az egyházak osztályozásának kérdésével, a mennyiben: í. nagy deformitás van e tekintetben, és 2. nagy mulasztás történt e téren, és végre, mindezeknek következményeként 3. nem kismérvű a tájékozatlanság e tárgyban. A deformitás s ezzel együtt a tájékozatlanság abban nyilvánul, hogy: nem csupán kerületek és a kerületek egyházainak osztályozása között sok az eltérés , de még ugyanazon kerületben sem igazodhatni el egy könnyen : mely egyházak melyik osztályba tartoznak voltaképen és melyikbe nem? Messzire nem kell mennünk a példáért. Itt van a szatmár-németi-i eset. Előttünk folyt le ; láttuk, hallottuk, mily erős vita támadt a fölött: első vagy másod osztályú-e Németi ? Tanúi voltunk annak a sajnálatos esetnek* hogy egyházmegyénk esperesének s kerületünk ősz püspökének tisztes személyét mint merészkedtek egyesek sárral dobálni az e kérdés körül kifejtett szennyes szó- és tollharcok folyamán. Hát nem óhajtandó, hogy az efféle sajnálatos események örökre lehetetlenné tétessenek ?.. Aztán ott van egy másik példa. A hódmezővásárhelyi egyház új lelkészi állomást kreál; javadalmát megszabja 1350 frt készpénzben és 150 frt stóla értékben, a mi együtt: 1500 frt, és ime, ez a lelkészi állomás 2-od osztályúnak volt hirdetve annak idejében, holott kerületünkben a köztudat szerint az 1200 frtos javadalmazású lelkészi állomás már első osztályú, s ennek betöltője számára csak nyugdíjat 1200 frtot biztosít a kebelbeli nyugdíjintézet. * Két ftígyelmi eljárást vont maga után. F. V. L. Tisztelettel kérdésbe tehetjük már most: akár a szatmár-németi-i egyház osztályozása, akár a hódmezővásárhelyi új lelkészi állomásé: mikor, hol, ki által, mi alapon eszközöltetett? E kérdés teljesen jogosult; mert hogy a törvény rendelkezése szerint az egyházkerület által eszközöltetett volna, arra nézve semmi írott emlékkel, bizonyságtétellel nem rendelkezünk. A törvény által engedett latitude: »a kerület helyi viszonyai szerint (az egész kerületre, vagy egyes vidékenként) határoztassék meg az egyházak osztályozása*: bőséges-bőven fel van használva az említett példáknál; de már arról, hogy »idő közben valamely egyháznak felsőbb vagy alsóbb osztályba sorozása, az egyházmegye indokolt javaslatára, az egyházkerületi közgyűlés által eszközölhető« : semminemű jelenséget nem mutatnak az említett és ezekhez hasonló egyházak példái. Szó a mi szó: a törvény rendelkezése nem hajtatott végre szabatosan, sem az életbeléptetés alkalmával, sem azóta. így állhatnak elő a németi-ihez hasonló sajnálatos események; így eshetik meg az, hogy egy 1500 frtos javadalmazású lelkészi állomás — a köztudat ellenére — másodosztályúnak minősíttetik. Állítom azért, hogy ez a mai állapot nem felel meg az egységes, a törvényes rendnek; sőt nem felel meg a tiszta egyszerű ész józan követelményeinek sem. Az egységes magyarországi reformált egyház fogalmának legalább is az felelne meg, a mit a debreceni zsinat legalizált, t. i. hogy a kerületekben lehetőleg egyöntetűen osztályoztassanak egyházaink, s ez az, a mit a mi egyházmegyénk fölterjesztésével elérni akart; a törvényes rendnek pedig az felelne meg, ha hogy osztályoztattak volna egyes egyházaink a kerületi közgyűlés által, s ez az osztályozás akár a kerületi, akár az egyházmegyék jegyzőkönyvei útján nyilváníttattatott volna s nyilvántartatnék, ha az időközi szükséghez képest pedig az egyházkerületi közgyűlés intézkedett volna. Az egyszerű ész józan követelményeinek viszont az felelne meg, ha soha egy szó vita sem esnék valamelyik egyház hanyad osztályú mivolta fölött, hanem egyszerűen bárki megmondhatná, hogy : a debreceni egyházmegye ilyen s ilyen javadalmazású egyháza ez s ez osztályú, a békésbánátié, szatmárié stb. viszont ez s ez osztályú. Mindezeknek előrebocsátása után bátorkodom javasolni a következőket: Tekintette) arra, hogy a magyarországi reformált keresztyén egyház fogalmának nem az felel meg, ha még egyházai osztályozásában is a szeparatizmus érvényesül, hanem ellenkezőleg az, ha az ugyanazon alkotmány sáncain belől élő egyházakra egyenlő szabályok alkalmaztatnak; tekintettel arra, hogy a fenálló törvény rendelkezése egy-ugyanazon kerület, sőt egyházmegye területére sem alkalmazható ügy és a nélkül, hogy szembeötlő visszásságok ne történnének egyházaink osztályozásánál; tekintettel arra, hogy az 1898. évi XIV. t.-c. alapján eszközölt lelkészi fizetések kiegészítése következtében a a lelkészi fizetések minimuma országszerte 800 frt leend ; tekintettel arra, hogy az egyház nagyközönségének is kívánatos teljes tájékozottsággal bírnia egyházaink mely osztályba tartozandósága. felől: indittassék mozgalom a végett, hogy felsőbb egyházi hatóságainkfxidamüködjenek, mikép az e törvény jelenleg érvényben álló 282. §-a az összeülendő zsinat által újjal helyettesíttessék ; e törvény §. tartalmazza a következő rendelkezést: »Az egyházak a lelkészi javadalom arányában négy osztályba tartozókul tekintetnek, és t

pedig a 800 trtos javadalmat nyújtók a IV-ed. a] 800—1200 frtosok a III-ad, az 1200—1500-ig levők a II od, az