Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

állott hogy kész pozitív tanokat vésett hallgatói lelkébe, hanem abban, hogy széles látkört tárt föl előttük, hogy tájékozást nyújtott nekik a tudomány birodalmában s azután fel tudta kelteni bennük az öntevékenységet. Tanári működésének ez az eszméltetés ós öntevékenységre kapatás volt a legbecsesebb oldala. Másik vonzó ereje meg a tudomány ós a tanítványok iránt érzett és tanúsított kifogyhatatlan szeretete. Olyan lelkes tanárt, minő Ballagi volt, ritkán szülnek az iclők. Oh jól emlékszem, a mint betegségtől kínozva kathedrájárá fölvánszorgott (ón már hajlott korában voltam tanítványa), szinte szánalom volt reá nézni — az első percben. De a mint belemelegedett előadásába, szemeiben kilobbant a lelkesedós tüze, görnyedt alakja kiegyenesedett, rekedtes hangja csudálatos csengést nyert s szent lelkesedését észrevétlenül úgy átöntötte hallgatóiba, hogy mi is az ő szent hevétől égtünk, mi is az ő eszmevilágába emelkedtünk. Valósággal szuggerálta a tanítványait ! És e mellett mennyire szerette őket!... Minden tanítványából egy-egy hithőst vagy tudományos apostolt akart nevelni, s emberszerető pedagógiája oly optimizmussal ítélt róluk, hogy a mint már Baksay megjegyezte, az osztályban a növendékek egyik fele mindig zseni volt a Ballagi szemében, a másik lele legalább is kiváló tehetség. Lelkes és érdekes tanári munkássága mellett kiváló irodalmi tevékenységgel is növelte egyéni súlyát ós öregbítette főiskolánk jó hírnevét. Működése ezen a téren nemcsak jelentékeny, de sok tekintetben úttörő is. Pestre költözésének mindjárt első esztendejében megindítja ós 18 évig szerkeszti a Protestáns Naptárt, ezt az igénytelennek látszó, ele valóságban korszakos vállalatot. Nem csupán kalendárium volt e naptár, hanem az önkényuralom által szétvert protestáns íróknak összegyűjtő helye, az erőszakosan elaltatott protestáns lelkiismeretnek irodalmi ébresztője, a protestáns irodalom kikeletjének első fecskéje. A naptár első évfolyamaiba egy Arany János, Tompa Mihály, Székács József, Révész Imre, Gyulai Pál, Szász Károly, Jókai Mór, Szilágyi Sándor,^Török Pál ós Gönczy Pál irta az evangéliumi hitet és a prot. öntudatot élesztő közleményeket. Még kifejezettebben a vallásos építés szolgálatában állott a Házi Kincstár című családi lapja, melyet 1861-ben indított meg, s néhány évig magas irodalmi színvonalon tartva szerkesztett. Egyházi irodalmi működésének koronája azonban a Prot. Egyh. ós Iskolai Lap, melyet 1888-ig szerkesztett és adott ki. Ez a lap Ballagi idejében, kivált az első tiz esztendőben eszmegyűjtő fókusa, szellemi iránytűje ós tudományos központja volt a magyarországi protestantizmusnak. Szerkesztője, a nagy eszmék e lelkes bajnoka, széles tudományosságával, bámulatos mozgékonyságával és a jobb erők megszólaltatásával a magyar protestantizmust úgy szólván egy csapásra bele vonta a nyugot Európát foglalkoztató eszmeharcokba. Az idő rövidsége miatt nem bocsátkozhatom bele e Lap jelentőségének részletes feltűntetésébe ; de néhány fő vonásáról mégis meg kell emlékeznem. A Prot. Lap vezette ós juttatta diadalra az 1859. évi hírhedt pátens ellen folytatott küzdelmet, melylyel a magyar protestantizmus autonómiáját segített megmenteni. A hatvanas években a Prot. Lap és különösen ennek szerkesztője vívta meg, részint a megcsontosodott prot. orthodoxia, részint az újraébredt ultramontanizmus ellen azt, a hatalmas polémiát, mely irodalmi becs tekintetében a XVII. század nagy polemikusaira emlékeztet. A Prot. Lap indította ós érlelte meg azt a theologiai irányt, melyből a hetvenes években egyfelől a protestáns egylet theol. liberalizmusa született, másfelől ellenhatásként a jelenkori pozitív evangéliumi irány keletkezett. A Prot. Lap hasábjain születtek ós nyertek irodalmi érlelést ama belső egyházi intézmények tervei, melyek későbbi zsinatjainkon az öt egyházkerület egyesítésében, az egyetemes konvent felállításában, az Erclélylyel való egyházi únióban, az egyházi közalapban, az országos lelkészi gyámintózetben stb. testet öltöttek. Az időszaki sajtóban kifejtett széles körű tevékenysége mellett Ballagi a szorosan vett tudományos egyházi irodalmat is szorgalmasan művelte. 1856-ban Héber Nyelvtant ad ki tanítványai számára; 1862-ben Tájékozás a theologia mezejón című polémikus műve jelenik meg, melylyel nagy port ver föl a theológusok körében; 1865-ben Bibliai Tanulmányokat bocsát közre; 1868-ban A népiskolai törvényjavaslatról ír nagyobb terjedelmű polémikus értekezést. Bibliafordításaiból, fájdalom, csak töredékek kerültek nyilvánosságra; Prot. Tud. Szemle cimű theol. folyóirata a csekély pártolás miatt csak néhány évig (1869—1872) tarthatta fönn magát. E művek ós szerkesztések theol. jellemzésébe szintén nem bocsátkozhatom ; csak annyit említek meg, hogy Ballagi, mólyen érezvén korának mélyreható harcát a hit és tudás között s a lelkeknek e miatt való belső meghasonlását: azt a nagy célt tűzte theologiája elé, hogy a vallást kibékítse, összhangzásba hozza a modern műveltséggel. E merész kísérlet sikeréről vagy sikertelenségéről nem itt a helye véleményt kockáztatnom ; azt sem bírálhatom, vájjon ő ós elvtársai helyes utat követtek-e ebben az óriási erőfeszítéssel végzett munkában. De azt nem hallgat-