Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

hatom el, hogy Ballagi itt is az a lelkes és eszményekért hevülő férfiú volt, a kinek őt korábbi egyháztársadalmi és kulturális törekvéseiben ismertük ; az a hegeli filozófus, a ki hétköznapiságba soha sem sülvedt s ha nagy terveivel dűlőre nem juthatott, vigasztalást lelt a [latin példaszóban : in magnis et voluisse sat est. (Nagy dolgokban az akarás is elég). Ámde Ballagi nem csupán az egyházi tudományok terén volt mester, hanem az úgynevezett világi tudományok terén is az első rendű tudósok közé tartozott. Kiváló nyelvész volt. Nyelvészkedéssel kezdte tudományos pályáját, mikor 1840-ben szókét elfoglalta (»Nyelvószeti nyomozások«) a m. t. Akadémiában, ós nyelvészeti kórdós volt tudományos hattyúdala a m. t. Akadémiában, mikor az úgynevezett orthológia túlzásai ellen fölemelte hatalmas szavát. És hozzátehetjük, hogy Ballagi a nyelvészet terén aratta a legkiválóbb irodalmi babérjait, e téren alkotta legmaradandóbb becsű műveit; e réven jutott be a m. t. Akadémiába, előbb levelező (1840), később rendes tagnak (1857) ; és szótáraiért részesült úgy a könyvkiadók, mint az Akadémia részéről (Fehórházy-jutalom, 1867.) jól megérdemelt anyagi jutalomban. Nyelvészeti nagyszámú műveit itt nem sorolhatom elő ; csak egyet említek íöl, a Ballagi Német-szótárt, azt a nagybecsű iskolai segédkönyvet, melyet szóles e hazában minden művelt ember ismer ós széltében forgat. Tisztelt közönség ! Nem tudok addig megválni Ballagi Mórnak drága emlékétől, míg pár szóval az egyéniségéről is meg nem emlékezem. A jó szív, az emberszeretet volt jellemének alapvonása. Neki, a kinek gyermek- és ifjúkorában a szenvedéseknek oly kemény iskoláját kellett végig járnia, mikor sorsa jobbra fordult, szive az emberszeretetnek folyton buzgó kútforrása lett. Nemcsak tanártársait szerette, a kikkel 32 évi tanárkodása alatt soha még csak komoly szóváltása sem volt, s a kik előtt szíve, háza és asztala mindig nyitva volt ; nemcsak tanítványaival éreztette szíve ós szívessége jótékony melegét, az iskolában épúgy, mint asztalánál, hova őket gyakran meg-meghívta : hanem Ballagi mindenkit a keblére igyekezett ölelni, a kit nélkülözni ós szenvedni látott. Hány szegény ember talált bajában segítséget és vigasztalást ő nála ; hány tehetséges ifjút látott el útbaigazítással, bátorítással ; hány szegény embert segített kenyérhez, álláshoz szíves ajánlásával! Lapjában állandó rovatott tartott az »Adakozás«-nak, s a jótékony célokra nemcsak szorgalmasan gyűjtött, hanem maga is bőkezűleg adakozott. Csak az országos prot. árvaházra közel 25 ezer frtot gyűjtött a Lapjában, az alatt a 30 év alatt, a míg szerkesztette. És mennyire szívén viselte ennek az intézetnek a sorsát! Igazgató választmányának kezdettől végig egyik legtevékenyebb tagja, néhány éven át elnöke s tanügyi bizottságának élete végéig fáradhatatlan elnöke volt. Neve nemcsak az árvaházi jóltevők márványtábláján van arany betűkkel bevésve, de talán még ma raclandóbban be van írva az akkori árvanemzedék szivébe. íme néhány vonásban föltüntetve Ballagi Mór áldásban és tanulságokban gazdag nyilvános élete ós működése. Magános életének ismertetésére nem terjeszkedem ki. Itt jelenlevő gyermekeire és unokáira kivatkozva csak annyit mondok róla, hogy Ballaginál jobb s gondosabb családapát keveset lehetett látni. Gyermekeit nemcsak példás atyai szeretettel ós kiváló gondossággal nevelte, hanem bölcs takarékossággal arról is gondoskodott, hogy övéi az anyagiakban se lássanak szükséget. Tisztelt közönség ! Azt hiszem az ón halvány vázolásomból is kidomborulnak ama főbb tanulságok, melyeket Ballagi Mór eszmedús élete fölmutat. Az első és legfőbb tanulság nektek szol, kedves tanuló ifjúság, gimnazisták és theológusok, kik élő példában láthatjátok, mit tehet, mily akadályokon törhet át a vasszorgalom és ernyedetlen kitartás. Ballagi élete a szorgalomnak ós kitartásnak klasszikus példája. A másik nagy tanulság hozzánk szól, tanárokhoz, az ő utódaihoz, ós azt példázza, hogy az olthatatlan tudományszomj ós a fáradhatatlan munkásság mennyi áldást szül a tanári tanszéken, a sajtóban és a társadalmi életben. Ballaginak a tudományszeretet ós a lankadatlan munka volt az életeleme. Harmadik intő szó e főiskola kormányzóihoz szól s az hangoztatja: szeressétek az iskolát és annak tanuló ifjúságát. És mi mindnyájan, ha az élet küzdemeiben lankadni érezzük erőnket: gondoljunk Ballagi Mórra, ki »mint a Mózes csipkebokra örökké tűzben égett s lángja hevéből soha nem veszítve, mindig és mindenütt^ csak'gyújtott.« Ha tettekre, alkotásokra lesz szükség, tekintsünk arra a soha el nem fáradó, mindig lázas tevékenységű fórfiúra, a ki mindig első vetette kezét a munkára s legutolsó hagyta el a munkatért. Ha kicsinyes okokból akarnánk ítéletet mondani emberek vagy események fölött, gondoljunk arra a fenkölt lelkű keresztyén filozófusra, a ki mindent elvi magaslatról tudott tekinteni ós minden méltatlanságot és bántalmat megtudott bocsátani. Ha egyházunk jogai megtámadtatnának, állítsuk lelkünk elé azt a rettenthetlen harcost: a ki a seregek Urának Istenének nevében szembe mert szállni a jogtipró hatalommal s merészen szórta ellene