Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

a történelem, hol az erkölcsi példákban azokhoz a felfogásokhoz, a melyekkel a nép rokonszenvez s a melyek a nép képzeletét, szívét megragadják. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy ezen a téren működhetünk legsikeresebben. És ha a tudomány legújabb vívmányait és a szocialisztikus mozgalmaknak minden — kétségtelenül humánus — szempontjait is érvényesíteni akarjuk, akkor is oda jutunk, hogy vissza kell térnünk az evangéliumhoz. Nem tagadom, én, ki annyi anyagi kérdéssel foglalkoztam az életben, a kinek hivatásomnál fogva a materiális dolgokkal kell foglalkoznom, érzem azt es az a rengeteg sok közügy, a melynek előrehaladása ez idő szerint gyönge kezeimre van bizva, annak minden nyomora, minden küzdelme, minden baja még inkább meggyőz a felől, hogy anyagi gondok között az élet nemesebb feladatainak megfelelni igen nehéz, és ezért én egyházunkban is mindig arra törekedtem, hogy a kikre a mi tudományunk és annak terjesztése első sorban bizva van: papjainknak, tanárainknak anyagi ellátásáról minél jobban gondoskodjunk ; mert, igen tisztelt nagygyűlés, azt a tépelőclóst, melyet az élet gondjai előidéznek, azt a kísértést, a melyet az élet a szívbe becsepegtet, főleg a vezetők szivében állandóvá tenni rendkívül veszélyes, s kátói jellem ós krisztusi lemondás kell ahhoz, hogy bajokkal küzdve, egész odaadással, teljes ruganyossággal, egész lelki frisseséggel és lelkesedéssel dolgozzék valaki. Pedig csak ekkor lehet a népbe átönteni valamit, ha a pap ós tanító teljesen oda adja magát szent hivatalának. Prédikálták, ma is hallottam azt a gyönyörű hasonlatot, a hol az evangéliumok beszélnek a liliomok ruházkodásáról ós a madarak táplálkozásáról. A mindenható Istennek nagy hatalmát akarja kifejezni ez a kép, ele nekünk ennek elismerése mellett is, és a megnyugvásnak azon nagy mórtéke mellett, melyet ebből merítünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e hasonlatot gyakran tévesen magyarázzák. Mind ez nem zárja ki, hogy a liliom kedvező talaj nélkül el ne száradjon és a madár enyhébb égalj alá ne költözzék, a hol élelmet talál. Ne feledkezzünk meg tehát papjainkról ós tanárainkról ; mert Isten hivatása van ugyan náluk ós ők azon megnyugvást, a melyet e hasonlat kifejez, teljes mértékben osztják, — se ne menjünk túl a hasonlat követelményein. A talajt kell alkalmassá tenni ós az éghajlatot, hogy a működés egészen lelkes, sikeres és odaadó legyen. Ép így kell törekednünk vezetőink szellemi színvonalának emelésén is. Ezért volt törekvésünk, az irodalmi társulat csekély forrásai mellett is, nemcsak monográfiát, folyó iratot, de magyar bibliai lexikont is kiadni. Én ezt rendkívül fontosnak tartom; mert a biblia, mielőn újabb tudományos kutatásait a pap ós tanár rendelkezésére bocsátja, oly lelkierőt, fel világosodottságot ad annak, melylyel nem vetélkedik semmiféle tudomány e földön. De annak a magyarázatnak sem a históriába, sem a geologiába, sem az arkheologiába sem a többi tudományos kutatásokba, sem a fejlődés történetébe ütközni nem szabad. Ha az ember elmegy a templomba és felvilágosodott, s hall olyan históriai, geográfiai, arkheologiai botlásokat, a melyek a tudomány mai allasa szerint meg nem állanak, akkor elvész a hatasa a szent beszédnek és a pap is sablonszerűleg morzsolja le beszédét. De ha ott van a bibliai lexikon alapos, feldolgozott, magyarázó felvilágosításával, ós abban a helyzetben van, hogy a tudomány színvonalán hirdetheti a vallást, ez nagy dolog; mert ott jő első sorban összeütközésbe a vallás a tudománynyal, a hol nem akar vagy fél tudomást venni a tudományos kutatások eredményeiről. Nem kell félteni az evangéliumot a tudományos kutatásoktól! Kiállta az már 2000 esztendő kutatását, s minél többet kutatjuk eredetét, keletkezését, annál felvilágosodottabb, annál becsesebb, annál üdvösebb. Nem tagadom, nem zárkózhatom el azon aggodalmak, kételyek elől, a melyek főleg az utóbbi időben a protestantizmus terén nálunk felmerültek. Törvényeinkben lényeges változások történtek ós ezek, — nem tagadom, — a helyzetben lényeges változásokat idéztek elő. Ezt öntudatosan ós büszkén mondom, mert ezektől ón nem félek, hiszen régebben a protestantizmus küzdött azért, hogy a compelle intrare a törvényekből töröltessék. Ma minden talpalattnyi földet meg kell védelmezni, — minden lelket veszélyeztetve láthatunk ós ennek következtében ójet és napot egybe kell tenni azok megvédésére. Ez óriási nehéz feladat. De akárhogy erőltettük volna a törvényhozási intézkedéseket, ez elől ki nem térhettünk volna ; és én jobb szeretem, ha föld fölött folyik a harc, mint ha aláaknáztatik. Azt mondják, csekély eszközeink vannak s az ellenség erős. Tagadhatlanul igaz. De kérdem : csak a lelkiekben, csak a protestantizmus terén vagyunk-e így? Hiszen kérem, fölmívelésünk minden nap, minden órában küzd; védelmeznünk kell szőlőinket, burgonyánkat, erdeinket, gabonánkat, s ezek miatt a legerősebb küzdelemben' vagyunk. Nem tudjuk, hogy holnap reggel nem új fegyver-, ágyutalálmányra ébredünk-e, a mely semmivé teszi mindazt, a mit edclig alkottunk. A társadalomban új rétegek emelkednek fel, a melyekről edclig azt gondoltuk, hogy mozdulatlanok. Új vágyak, új szenvedélyek keletkeznek. — Ott van az ipar és keres-