Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

mégis oly szent áhítat iil, s kebléből oly hatalmasan fakad fel az Istent dicsőítő közös ének: eloszlatja kétségeinket s új életre kelti szívünkben a reményt. Én megvallom, bizalmat, hitet merítek az ily templomavatási ünnepélyekből ; mert látom, hogy van vallásunkban egy oly szent erő, melyet közéletünk annyi mostohasága meggyengíthetett itt-ott, de meg nem semmisített, s a melyet, ha a megváltó Krisztus él bennünk s az által áthatva munkálkodunk : nagygyá, hatalmassá fejleszthetünk. A templomavatási ünnepély különben következő módon folyt le. A szokásos énekek elhangzása után Sárhány Imre esperes lépett a szószékre, s áhítatos, szívből fakadt szép imája szárnyain felemelte lelkünket az áldások Istenéhez. Az ima elhangzása után alólirott szónokolt, felvevén alapigéül II. Kron. III: 6. versét, azon főthémáról elmélkedvén, hogy a mi templomaink legfőbb ékessége I. hogy buzgóság helyei, II. mert bölcseség csarnokai, III. mert a szeretet terjesztői. Az úrvacsorai ágendát Kádár János legenyei lelkész s tanácsbiró tartotta, s ő és alólirott osztotta ki a nagy számmal résztvevőknek a szent jegyeket is. Istentisztelet után közös ebéd volt a lelkészlakon, a hol számos pohárköszöntő hangzott el, főképen a népet bölcs tapintattal ve/etö llajzer Endre hardicsai lelkészre és családjára. Adjon Isten szent egyházunknak sok oly buzgó népet, mint a hardicsai. Péter Mihály, kis-azari lelkész, egyhm. aljegyző. KÜLFÖLD. William Garden Blaikie. A nyári szünet pihenése után átolvasgatva az angol lapokat, a »Christian World« június 15-iki számában megilletődéssel olvastam el William Garden Blaikie-nek, a skót szabad egyház edinburghi theol. akadémiája nyugalomba vonult tanárának halálhírét. Olvasva a tudósítást, felujultak lelkemben azoknak a napoknak a kedves emlékei, a melyeket én is egykor az edingburghi College falai között töltöttem el, s kedves emlékeim között újra feltűnt az elhunyt férfiúnak jóságos arca Az a jóságos arc s lelkemnek iránta érzett hálás tisztelete azt súgta nekem, hogy nevét, elhunytát ne hagyjam megemlítés nélkül; hiszen egész sereg azoknak a száma magyar ref. lelkészeink között, kik egykor tanítványai valánk és az ő, hosszas tapasztalatokban és hitben gazdag előadásaiból nyertek eszméket, elveket és szent elhatározásokat az egyház gyakorlati vezetésére, védelmezésére és építésére. Az ő szívjósága, atyai szeretete és gondossága, a melylyel irántunk, messze földről oda zarándokolt magyar theologusok iránt viseltetett; az a szíves vendégszeretet, melylyel házába fogadott s az a mindennemű támogatás, a melyben bennünket részesített, kell hogy áldó emlékezettel véste legyen be képét lelkünkbe, s szinte megköveteli, hogy emlékezetét megújítva, áldást mondjunk immár megpihent poraira. A hála és a kegyelet egyik legszebb jellemvonása a léleknek; legyen azért e néhány sor William Garden Blaikie emlékezetének szentelve. William Garden Blaikie. a skót szabad egyház egyik legkiválóbb férfia s az edinburghi theológiai akadémia nagyhírű és tudós tanára 1820. február 5-én született Aberdeenben, abban a városban, a mely a szabad egyháznak már oly sok kitűnő férfiút adott. Középiskolai tanulmányait az atyja kezdeményezésére újra felállított Marischal kollégiumban végezte s különösen a klasszikus nyelvek ismeretében vált társai közül messze kitűnővé. Mint a latin nyelv ismerője, egyike volt mindig a legkiválóbbaknak. Középiskolai tanulmányait befejezve, az edinburghi egyetemre ment fel theológiát tanulni s 1842-ben, huszonkét éves korában, már mint a drumbladei egyház megváválasztott lelkésze, fel is avattatott. Lelkészszé lételekor azonban már hatalmas hullámokat vetett a skót államegyház kebelében az egyháznak az államtól és a patrónusi intézménytől való függetlenítése, s a fiatal Blaikie lelke egész hevével csatlakozott a korszakalkotó mozgalomhoz. A mikor 1843-ban megtörtént a szakadás, Blaikie is kivált az Established Church kebeléből és a magát Free Churchnek nevezett új egyház szolgálatába lépett. Sok megpróbáltatást, sok nélkülözést vont maga után ez az elhatározás; de a fiatal lelkész nem riadt vissza azoktól, hanem követte lelke szent sugallatát. Drumbladei gyülekezetének nagy része követte ugyan a Free Church kebelébe; de az elszakadás nemcsak az állami segítségről és támogatásról való lemondással, hanem mindenféle gyülekezeti vagyonnak odahagyásával is járván, a fiatal lelkész hajlék és gyülekezete templom nélkül maradt. A felekezeti villongás eme nehéz korszakában pedig nem épen könnyű feladat volt pótolni mindezeket. Az új egyház útjába a régi egyház vezetői és hívei, a mint lehetett, akadályokat gördítettek, s így történt azután, hogy Blaikie, oda hagyva a parókhiális épületet, jó darabig egy parasztház istállójában volt kénytelen megvonni magát és onnan szervezni és vezetni új gyülekezetét. De ha nagyok voltak is a megpróbáltatások, még nagyobb volt. a fiatal lelkész hite és lelkesedése és azt sem a félszeren átsüvöltő hideg szél, sem a padláson átcsepegő hideg eső nem volt képes lelohasztani. Falusi lelkészkedése azonban nem soká tartott Blaikienek. Újonnan alakult egyháza, felismerve tehetségét és buzgóságát, 1844-ben az Edinburgh és annak kikötő városa, Lieth között fekvő Pilrig gyülekezet szervezésével bizta meg. Feladatát huszonnégy éven át a legnagyobb buzgalommal és a legszebb sikerrel oldotta meg. Tekintélyes gyülekezetet szervezett; pusztán a híveknek erején templomot, papi lakást és iskolát építtetett s ezenkívül jelentékeny mozgalmat támasztott a munkás néposztály helyzetének javítása érdekében. Gyülekezetének tagjai ugyanis legnagyobb részben szegény emberekből állottak s ezeknek.