Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

valamint általában a munkás néposztálynak sanyarú helyzete felkeltette nemes szivének rokonszenvét. Felolvasásokat tartott a munkás néposztály helyzetének javítása érdekében, s azokkal oly hírnévre tett szert, hogy mikor felolvasásait »Better days for working men« cím alatt egy kötetben kiadta, munkájából csaknem százezer példány kelt el. Ezenkívül lelkes előharcosa volt sok társadalmi reformnak, s részben e buzgó lelkipásztori működésének tulajdonítható, hogy 1864-ben az edinburghi egyetem a tiszteletbeli theológiai doktori címmel tüntette ki. Bokros lelkipásztori és társadalmi elfoglaltatásai azonban nem gátolták meg abban, hogy az irodalmi téren is szép nevet ne szerezzen magának. 1849-től 1853-ig szerkesztője volt a Free Church Magazin (Szabadegyházi tár), 1860-tól 1863-ig pedig a The North British Review (Északi Brit szemle) című tekintélyes egyházi folyóiratoknak, a mi által hire, neve, tekintélye folyton emelkedett. Az 1868-ik év azután jelentős fordulatot hozott létre életében és megadta hűséges fáradozásainak megérdemelt jutalmát. Ebben az évben ugyanis a szabad egyház az edinburghi theol. akadémia tanárává választotta meg, az apologetika és a gyakorlati theológia tanszékére. Kiválóbb, alkalmasabb embert alig találhatott volna ezekre a szakokra a szabad egyház; mert hiszen Blaikie, élete eddigi eredményeivel fényesen igazolta, hogy tudja, mi az egyházi élet s hogy mik az egyház védelmezésének és építésének igazi, kipróbált eszközei. 1868-tól fogva egész 1892-ig töltötte be tanszékét, híven, igazán teljesítve egyháza által elébe szabott feladatát. Mély bölcseségével, a Szentírás és az élet közvetlen tapasztalatai által leszűrt tiszta elveivel, soha nem lankadó buzgóságával és egyházszeretetével teljes előadásai mindvégig a legkedvesebbek voltak az akadémia hallgatói előtt, s hogy a skót szabad egyház ma oly sok kiváló, egyházát szerető, azt építeni akaró és tudó lelkipásztorral rendelkezik, az jó részben Blaikie érdeme. Tanári kötelességeinek hűséges elvégezése mellett, tekintélyes irodalmi működést is fejtett ki. Szerkesztette 1871/74-ben a Sunday Magazin (Vasárnapi tár) c. folyóiratot s egymásután jelentek meg tőle az értékes könyvek, a melyekben lelke gazdag kincseit hagyta az utókornak örökségül. Müvei közül nevezetesebbek: Dávid Kitig of Israel (Dávid, Izrael királya), The Inner Life of our Lord (A mi Urunk belső élete), Heroes of Israel (Izrael hősei), Personal Life of Livingstone (Livingston egyéni élete), Life of Principal Brown (Brown, aberdeeni theol. akad. igazgató életrajza), s különösen: After Fifty Years, a melyben a skót szabad egyház 50 éves történetét irta meg. Kiváló és széles körökre kiterjedő munkálkodása egymásután szerezte meg számára a tekintélyt és a kitüntetéseket. így 1872-ben az aberdeen-i egyetem a tiszteletbeli jogi doktori címmel tüntette ki; 1892-ben pedig egyháza azzal jutalmazta meg, hogy az egyetemes gyűlés (General Assembly) elnökévé választotta. Eddig elősorolt érdemein és munkáin kivül volt még egy igen nemes célja életének, a melynek érdekében sokat fáradt, sokat dolgozott. E célja a presbiteri alapon álló egyházak egyetemes szövetségének (Pan-Presbyterian Alliance) megteremtése vala. Széles körű agitációt fejtett ki ennek megvalósítása érdekében, úgy hazájában, mint a külföldön s épen ez adott neki okot és alkalmat arra, hogy 1876-ban hazánkat is meglátogassa. Járt Budapesten és Debrecenben s hazatérve, elragadtatással irt és beszélt magyarországi utazásáról és az itt tapasztalt szíves vendéglátásról. Összeköttetését Balogh Ferenc, debreceni theol. tanárral meg is tartotta mindvégig, s ha a magyar theológusokat házához hivta, nem mulasztotta el soha megemlíteni, hogy ő is járt a mi szép hazánkban. 1892-ben, lelkészszé lételének 50 éves jubileuma alkalmával, életének 72-ik évében, a mikor, lehet mondani, az egész szabad egyház ünnepelte az ő érdemekben megőszült fiát s Magyarországról is többen üdvözölték : lemondott tanári állásáról s nyugalomba vonult, kisérve egyháza, tanártársai és tanítványai igaz szeretete és hálás emlékezése által. Azóta a telet Edinburghban, a nyarat pedig North-Berwicki házában szokta tölteni s itt is érte a halál június hó 9-én, életének 79-ik évében. A sokat munkálkodott, mély tudományú és nemes lelkű aggastyán elment tehát a minden élőknek útján; de műveiben, alkotásaiban és az ő jóságát és szeretetét érzett lelkekben lenmarad áldó emlékezete. Áldólag emlékezem meg róla én is, mint volt tanáromról s hiszem, hogy így emlékeznek meg róla velem együtt mindazok, a kik, mint az edinburghi College hallgatói, tanítványai voltak a jó öreg Blaikie bácsinak. Hosszú, nemes munkában eltöltött élete legyen példa előttünk; neve emlékezete pedig legyen áldott! Hamar István. EGYHÁZ. Egyházkerületi közgyűlés. A tissáninneni ev. ref. egyházkerület ez évi közgyűlését az elnökség szept. 26. s következő napjaira hivta össze Sárospatakra. A bányai ág. hitv. evang. egyházkerület f. hó 13—15-ig tartotta közgyűlését Budapesten. A gyűlésről, térszűke miatt, csak jövő számunkban hozhatunk tudósítást. Egyházi aranykönyv. A pestmegyei Domony község evang. gyülekezete a mult héten iktatta be hivatalába újonnan választott felügyelőjét, Glück Frigyest. Az új felügyelő beiktató beszédében a vallásosságot, a hazafiságot és a keresztyéni szeretetet kötötte a gyülekezetnek lelkére. Megköszönve a gyülekezetnek belé helyezett bizalmát, kijelentette, hogy ő nem csillogó szavakkal, hanem tettekkel igyekszik bebizonyítani az egyház és gyülekezet iránt érzett szeretetét, s hogy ezt követni is fogja, szép bizonyságát adta ennek az által, hogy megígérte, hogy a templom renoválására már összegyűjtött alapot ki fogja a szükségességig egészíteni, a mi hogy mit jelent, megítélhetjük abból, hogy az alap 400 frt, a szükséges összeg pedig legalább is 1150 frt. Ugyanakkor az iskola felszerelésére 100 frtot adományozott és a lelkésznek bizalmasan úgy nyilatkozott, hogy a renoválandó templomba a maga