Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

3. Felgyógyuláskor. Hála Isten ! Ismét érzem az erőt: Egészségem s régi éltem visszajött; Újult lelkem mintegy 'magas szárnyra kel Ég felé, hol boldogságot s Jézust lel. Áldott legyen azért a Te szent neved : Lelki s testi erőm hogy így növeled. Ha akartad volna, hogy én elmenjek : Tudom, tárva lesznek vala a mennyek; így még egyszer megízlelem halálom, S akkor tán azt keserűbbnek találom. Legyen meg hát a felséges akarat, Mint odafenn, úgy a földön itt alatt. Addig híven s tetszéseddel viselem Keresztedet, mely vándorbot lesz nekem, S nevedért a küzdelmektől nem félek Mindaddig, míg segítségeddel élek. Leszen ezért Tőled biztos jutalom : Égben egykor lelki üdv és nyugalom. Az itt közlött három énekre vonatkozólag tudnunk kell a következőket. Szereztetésük 1519-re esik, midőn Európa minden országában a kelettől jött pestis dühöngött, melyen az akkor 35 éves reformátornak is keresztül kellett esni, ki a bibliai Jób példájával tűrte az Istentől rá mért szenvedéseket. A Zwingli összes munkáit Zürichben 1828—1842-ig kiadott Schuler és Schultess-nél (H. Zwingli's Werke. Der Deufschen Schriften. II. 1, 269 old.) a következő megjegyzések találhatók: »Zwingli betegsége alatt három vallásos költeményt vagy könyörgést, jobban mondva, egy három versszakból álló szenténeket készített, melyekben vallásos érzelmeinek ad kifejezést betegsége elején, közepén és végén. Eleinte csak kinyomatták, de később a zürichi régi énekeskönyvekbe is fölvették. Ez énekeskönyvekben négyféle s egymáshoz hasonló kiadást találunk. Az 1-ső Froschauernél nyomatott 1588-ban; a 2-ik szintén ott és szintén 1588-ban; a3-ik Wolf Jánosnál 1598-ban. és a 4-ik ugyanott 1505-ben. Bullinger bizonysága szerint ezen énekek dallamát is Zwingli szerezte. Eme hármas költemény (a mely tehát régibb Luther akármelyik énekénél — a mint Mörikofer megjegyzi) az akkori idők vallásos költészetének minden tekintetben oly remekműve, mely mind a hamisítatlan vallásos eszménykép bensősége, mind a kidolgozás gondossága, mind a forma tökéletessége által egyaránt kiválik. A versméret inkább iambusos; mind a három versszak 26 —26 sorból áll, melyek közül az 1—5., 7—11., 13-14., 17—23. és a 25-ik kétlábú, a 6., 12., 24. és 26-ik négylábú, a 15—16-ik háromlábú. Epen olyan mesteriek a rímek is. Mindenik költeményben az 1-1-7, 2+3, 4+5, 6+12, 8+9, 10+11 s így tovább a 13-tól kezdve hasonló rendben rímpárok.* A középkori nyelvezetből a mai, tiszta német nyelvjárás szerint Fulda német püspök alakította át ez énekversezeteket; de az eredetinek formájától nagyon eltérő s terjedelmes tartalommal, a mint a F. C. Vaters »Jahrbuch der báuslichen Andacht des Herzens, für das Jahr 1826.« évkönyvében közzétéve látható. S noha ezt az átalakítást Spörri (»Zwingli-Studien« 128. s. köv. old.) köményen megtámadta és több tekintetben kifogásolta, mindamellett egy holland áttétel s az eredeti szöveg szemelőtt tartásával a Fulda-féle átalakítást is bizonyos részben tekintetbe kellett vennem. Más, ha teheti és akarja, csinálja nálamnál jobban! Én csak annyival álltam elő, a mennyire képesnek éreztem magam — alkalmilag, abban az időben, midőn (1884-ben) »Zwingli Ulrik élete* stb. c. müvemben ama három éneket is megörökíteni kívántam, a nélkül, hogy akár a költői, akár a műfordítói borostyánra óhajtoztam volna. Sepsi-Szentgyörgy, 1899. aug. 18. Benke István, ev. ref. főgimn. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Keresztyénség és tudományos műveltség. Tanulmány. Irta dr. Márk Ferenc okányi ev. ref. lelkész. Kapható szerzőnél. Ára ? A tetszetős formájú füzet, mint bevezetésében szerző maga is mondja Schleiermacher emlékének akar áldozni. 100 éve épen, hogy Schleiermachernek »Reden über die Religion« című kötete megjelent, az ekkor szinte lehetetlennek látszó célzattal: az úgynevezett tudományos köröket megnyerni a vallásosságnak. Igazán szép dolog, hogy nálunk is megemlékezett valaki erről. Még pedig ilyen praktikus módon mint dr. Márk. Vallás és tudomány szemtől-szembe állítva egymással talán soha se voltak így nálunk mint manapság. S ez szomorú dolog mindkettőre egyaránt. Valóságos közképzet lett az már, különösen az ifjú emberek között, hogy tudományosság kizárja a hitet, illetve vallásosságot. De hát igaz-e ez valójában? Erre a kérdésre felel meg a szóban forgó könyvecske. És megfelel. Nem úgy, hogy csorbítaná egyiknek is a határát. Nem úgy a mint sok gyenge theológus szokott, hogy bizonyos koncessziókat tesz a keresztyénségből, tudományos voltának a megbizonyítására. Hanem erővel tesz bizonyságot affelől, hogy az igazi keresztyénség nem ellensége a tudásnak, de az igazi tudomány se lehet ellenfele a keresztyénségnek. Legelőször is a keresztyénség helyes meghatározását adja, mondván: »A keresztyénség nem tan, hanem élet; ama mennyei életerő teljessége, mely a názáreti Jézus fölséges egyéniségében a világba lépett s az egész emberiség üdvössége lett. Vagyis még helyesebben definiálva a kérdést: a keresztyénség a Krisztus által megvalósított élet és szeretetszövetség Isten és az emberek között; a mit a nagy helvét theológus Iiagenbach találóan így fejez ki : »a keresztyénség vallás-erkölcsi kulturhatalom tanban, tények s intézményekben, a melynek egyedüli feladata az, hogy Krisztus által Istennek birodalma e földön megvalósítva legven«. A tudományos műveltség pedig nem csupán ennek 72