Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

vagy annak az igazságnak a tudása, hanem az ember lelki tehetségeinek fokozatos fejlesztése. Tápláló gyökere csakis a keresztyénség talajában élhet. Vannak kik azt mondják, — mondja tovább — hogy a keresztyénségnek nincs szüksége a tudományra. Viszont némelyek szerint a keresztyénség leélte magát s a tudományos műveltséggel ki nem békíthető. Pedig ez hiű állítás, mert a kettő közt nincs elvi ellentét, sőt egymásra vannak utalva. Mindkettő azt akarja, hogy az ember anyagi, szellemi, erkölcsi életét fejlessze, fokozza s így a világ egyetemes boldogulását és megelégedését előmozdítsa. A tudományos műveltségnek szüksége van a keresztyénségre, különben csak sinylik és elpusztul. Ott van a görög és római műveltség. Milyen boldogságot, milyen erkölcsöket teremtek ? Mindkettő példája annak, hogy mi a műveltség vallás és erkölcs nélkül. Mindkettő tönkre ment s a nemzetet is magával temette. Ilyen volt az a műveltség is, melyet a görög-római műveltség újra ébredése teremtett. Következése elaljasodás és pusztulás lőn. A vallás és tudomány emberei ma is szánalommal néznek egymásra. A tudomány lelki nyugalmat nem ád. Mint Gföthe Faustja, sokan ez élet meggyülölésére jutnak általa, mert nincs, a mi az élet küzdelmei között megmentse őket. A vallás ment meg, mint Faustot a gyermekkori boldog éveiből ismert éneknek hangjai: »A Krisztus feltámadott*. A tudományos műveltségnek, ha bensőleg feloszlásnak indulni nem akar, a keresztyénség támogatására okvetlen szüksége van. Viszont a keresztyénségnek is a tudományos műveltségre. Csak általa végezhet nagyot, magasztost, nélküle halálos dermedtségbe sülyed. Jézus csak a felfuvalkodott álmüveltségnek volt ellensége, minő a farizeusoké és sadduceusoké volt. Pál a görögök és rómaiak műveltségével bírt és nagy hasznát vette annak, mint igehirdető. A reformátorok is magas műveltségű emberek voltak. A keresztyénség saját külön műveltséget "teremtett. Mennyire felette áll ez a nem keresztyén népekének! Szembeszáll ezután a napjainkban annyira divatos pantheismussal és materialismussal, kimutatva, hogy épen igazi komoly tudósok vetik el ezeket. Nagyon érdekes annak a kérdésnek eldöntése is, hogy vájjon hát a természettudományok nem ellenségei-e a vallásnak ? a mivel ezt ma annyira szeretik hangoztatni. Egész sereg fényes nevet sorol fel az író ennek cáfolatára. Megmutatva, hogy a legszámottevőbb természetbúvárok nemcsak hires tudósok, de jó keresztyének is voltak. S nevetséges állítás az, hogy a tudomány és keresztyénség ellenségek volnának. Tiszta logikával, ügyesen, szemléletesen, nagy történeti és filozófiai tudással s eleven hittel, hangulatosan van megírva a könyvecske. De hézagpótló is. Terjedelménél fogva pedig nagyon alkalmas arra, hogy ifjú emberek — kik a hosszas bibelődést nem igen kedvelik, gondolkodóba ejtessenek általa aífelől, hogy mi hát az igazság ? Az-e, a mit a felszínes köznapi tudálékosság portál, t. i., hogy tudomány és vallás ellenségek, vagy pedig ennek az ellenkezője. Örömmel üdvözöljük azért a füzetecskét és sajnáljuk, hogy még eddig nem igen esett szó róla és nagyobb elterjedést nem nyert. Pedig nagyon alkalmas dolog lenne még felolvaasássokra is. Különösen pedig a tanuló ifjúság számára. Minden studens ifjúnak oda kellene adni e könyvet, melyet bárkinek is a legmelegebben ajánlunk, a ki szereti az őszinte szót, a tiszta tudományt és élő hitet, G. BELFÖLD. Lelkészértekezlet! közgyűlés. A felső-borsodi ev. ref. egyházmegye lelkészértekezlete Edelényben augusztus'hó 22. napján a templomban tartá rendes őszi közgyűlését, hol nt. Vadássy Pál esperes elnöklete alatt 41 rendes tag jelent meg, élénk bizonyítékául annak, hogy nálunk a lelkipásztorok lelkét és szivét élénken áthatotta azon felemelő gondolat és érzelem, hogy ma már értekezleti közgyűlések nélkül nem munkálkodhatunk kivánt sikerrel az Úrnak szőlőjében. Jól esett lelkünknek, hogy gyűlésünkön nemcsak megjelent, de a magas színvonalon álló vitatkozásban részt is vett Ragályi Béla szeretve tisztelt egyházmegyei gondnokunk is, továbbá megjelent Terhes Lajos ügyvéd, volt világi főjegyzőnk, Sifrán Dezső egyházmegyei ügyészünk, végül Rapp József tomori lelkész is a szomszéd abauji egyházmegyéből, hogy élénk szemlélője legyen értekezletünk közgyűlése lefolyásának. A 37. dicséret első versének eléneklése után Bakó Lajos borsodi lelkész állt fel a szépen megújított régi templom szószékére, hogy áthatott lélekkel imádkozzék Istenhez s kérjen erőt, kegyelmet és segedelmet tanácskozásainkra. Ezután Vadászy tartá nagyszabású elnöki megnyitóját. Ő most is, mint rendesen élénk szemlét tartott egyházi állapotaink felett. Biztos kézzel mutat a bajokra, érzi a betegség okait; de kétségbe egy pillanatig sem esik, hanem lelkesít és buzdít mindnyájunkat, hogy az evangéliumi fegyver mellett az építő vakoló kanalat is kezünkbe kell vennünk, hogy lelki gondozói szoros kötelességeinknek megfelelhessünk. Felszólít mindnyájunkat nagyobb társadalmi tevékenységre, nagyobb éberségre; a világi elem nagyobb mérvű bevonását javasolja; mert szerinte csak így harcolhatjuk meg győzedelmesen ama nemes harcot, mely mindnyájunkra várakozik. Végül rámutat a népiskolai vallástanítás fontosságára, rámutatott azon vitára, mely e kérdés körül kifejlődött a »Sárospataki Lapok«-ban. — E megnyitó köztetszéssel találkozott s nemcsak jegyzőkönyvbe vétetett, de a »S. L.«-nak is megküldetni határoztatott, hogy eszméi, gondolatai felett mások is gondolkozzanak! Körössy István lemondván az értekezleti egyik jegyzőségről, helyére Mindszenti Imre s.-kazai lelkész válasz-